Harangszó

A Harangszó januári második számából

2012-01-27T13:58:00.002+01:00

Nemzeti imádságunk évszázadairól ír a királyhágómelléki reformátusok lapjának legújabb számában Csohány János. A Harangszó emellett évértékelő interjút közöl Csűry István püspökkel, illetve a közelmúltban elhunyt Bajnai Csaba lelkipásztorra emlékeznek pályatársai.

A békességszerző küldetést és a szolgálatot vállalók segítését tartja hangsúlyosnak az elmúlt évben tett 61 gyülekezeti látogatásáról szólva ft. Csűry István királyhágómelléki püspök, a vele készült évértékelő interjúban. Szintén a lap címoldalán olvasható Eszenyeiné Széles Mária vezércikke. Címe: A feltétel.
    A Református élet rovatban ezúttal a magyargoroszlói templom felújítása alkalmából tartott hálaadó istentiszteletről és a végvári református iskola centenáriumáról olvashatunk beszámolókat.
    A tragikus hirtelenséggel elhunyt Bajnai Csaba avasújvárosi lelkipásztorra emlékezik a lap Mementó oldalán, a volt évfolyamtársak részéről Farkas Antal, valamint a Nagybányai Egyhzmegye képviseletében Varga Károly.
    A Presbiter oldalon Venter Miklós az aradi presbiteri szövetség jubileumi konferenciájáról és az anyaországi testvérszervezetnek a sport és egyház kapcsolatát taglaló rendezvényéről számol be.
    A Mozaik rovatban nemzeti imádságunk évszázadait foglalja össze Csohány János, az Ajánlóban pedig az egységes református egyház lapjának legújabb számáról, illetve a Kálvincsillag királyhágómelléki témáiról olvashatunk.
    A híroldalon Müller Dezső lelkész-költő legújabb könyvének váradi bemutatójáról, az egyházkerületi bibliaismereti vetélkedő döntőjéről, az élesdi eklézsia zenei rendezvényéről és Vérvölgy anyaországi testvérkapcsolatáról találunk írásokat.
    A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap világhálós kiadása a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

Tudnivalók Rövid Terápiás Programon (segítő táborban) résztvevők számára

2012-01-27T13:55:00.003+01:00

1.    A program szenvedélybetegeknek és saját problémájukkal foglalkozni kívánó felnőtt hozzátartozóiknak szól. Súlyos elsődleges (tehát nem alkohol- vagy más függőség talaján előálló) pszichiátriai probléma (depresszió, szkizofrénia, paranoia) kizáró ok lehet. Min. 10, max. 25 résztvevő.
2.    A tábor ideje: 2012. február 6-17
3.    Jelentkezési határidő: január 31
4.    Helye: Közöljük a jelentkezőkkel.
5.    Érkezés: február 6. du 4-5 között, eltávozás: február 17. déli 12
6.    Részvételi díj: 600 lej. 100 lej előleget kérünk. A többi kifizethető a program helyszínén: egészben, részletekben, vagy utólag törleszthető.
7.    Felvételi beszélgetésre lehet jelentkezni a következő telefonszámokon: Kolozsváron: 0744-237945, 0746-353637, 0740-056396 • Marosvásárhelyen: 0741-313512, 0743-039255 • Nagyváradon: 0752-050341 • Szatmáron: 0744-539213 • Székelyudvarhelyen: 0723-779378 • Sepsiszentgyörgyön: 0752-617213 • Brassóban: 0744-901657. A beszélgetés munkatársunkkal való személyes találkozás keretében történik. Indokolt esetben (nagy távolság) telefonon is lehet.
8.    Kérünk:
•    érvényes igazolást a családorvostól, hogy a résztvevőnek nincs fertőző betegsége
•    érvényes vérvizsgálat (hepatitis B, C) ill. tüdőszűrés-eredményt
•    ha alkohol- vagy bárminemű függőségével, pszichiátriai vagy neurológiai betegséggel kórházi kezelésben részesült, hozza a zárójelentést (kibocsátó papírt)
•    gyógyszeres kezelés esetén hozza az orvosi előírást és gyógyszereit
9.    Hozzon magával:
•    az évszaknak megfelelő ruházatot (ha nincs tiszta/ruhája, megbeszélni, honnan)
•    tisztálkodáshoz szükséges eszközöket és szereket
•    házicipőt/papucsot
10.    A részvétel feltételei
•    Saját probléma alapfokú fel- és beismerése, valamint készség (motiváltság) a változásra
•    Mindennemű alkoholfogyasztástól való tartózkodás a tábor ideje alatt.
•    A Drogterápiás Otthon szabályai szerint a résztvevő nem tarthat magánál vágó-szúró szerszámot, alkoholos tartalmú testápoló szereket (pl. borotvaszesz) és gyógyszereket. Minden ilyesmit lead a bejövetelkor, hazamenetelkor pedig visszakapja.
•    Egyéb szertől és tevékenységtől (pl. dohányzástól) való tartózkodás, amivel kapcsolatban a résztvevő segítséget igényelt.
•    Minden programon való részvétel. (Igehirdetések, szenvedélybetegséggel kapcsolatos szemináriumok, orvosi előadás, kiscsoportos beszélgetés, személyes beszélgetés min. 2 alkalommal)
•    Bemenetelkor/Esetenként csomagvizit.
•    Esetenként alkoholteszt (fiola).

Minden módosításról idejében értesítjük a jelentkezőket.

Adorján Kálmán lp.
RMM-BPA

Mocsolya télen

2012-01-24T16:06:00.001+01:00

Veres Piroska felvétele

Partiumiak a budapesti Békemeneten

2012-01-22T15:57:00.001+01:00

Akár az Orbán-kormány által meghirdetett határok feletti nemzetegyesítés sikerének egyik szemléletes példája is lehetne, hogy a szombati kormánypárti békemenetet szervező civilek felhívására több százan indultak útnak a határokon túlról, többek között Erdélyből és a Partiumból a magyar fővárosba azért, hogy az anyaországi nemzettársaik mellé állva részt vehessenek a polgári kormány melletti békés demonstráción.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében szinte minden erdélyi magyarlakta régió képviselte magát a kétharmados többség által választott Orbán-kormány védelmében szervezett civil megmozduláson. A több kisbuszt megtöltő Bihar megyeiek szervezett csoportokban érkeztek a Városliget melletti Ötvenhatosok terére, ahol más partiumi és erdélyi demonstrálókkal együtt gyülekeztek. Nagyváradról, Érmihályfalváról, Margittáról, Székelyhídról, Nagyszalontáról egyaránt indultak különjáratok a békemenetre, ugyanakkor sokan saját személygépjárműveikkel utaztak Budapestre. A szervezők forró teával és kávéval, valamint uzsonnával fogadták a hosszú és kimerítő út után érkezőket.
A magyarság ezeréves államiságát jelképező Hősök terén mindeközben már egy gyufaszálat sem lehetett leejteni, több százezres tömeg gyűlt össze nemzeti színű zászlókat és helységnévtáblákat tartva a magasba. Induláskor a felvonulás élére a Békemenet Magyarországért elnevezésű megmozdulás szervezői álltak, akik egy „Nem leszünk gyarmat” feliratú molinóval fejezték ki álláspontjukat. Hasonló – többek között angol, német, francia nyelven kiírt – üzenetek sokaságával próbálták felhívni a nemzetközi média, ezáltal pedig a külföldi közvélemény figyelmét a demonstrálók arra, hogy a magyar nép többsége szolidaritást vállal a gátlástalan támadások össztüzébe került magyar kormánnyal és annak vezetőjével, Orbán Viktorral. Az impozáns palotákkal szegélyezett Andrássy úton a Himnusz eléneklése után indult el a békemenet. Az erdélyi és partiumi csoportok egymás után sorakozva csatlakoztak a vonuló tömeghez. Az emberek egymásra odafigyelve, békésen haladtak. A Teréz körút környékén már mécsesek ezernyi lángja borította fénybe a sugárutat. A hivatalos források szerint az elmúlt évtizedek legnagyobb magyarországi tüntetésén mintegy négyszázezren vettek részt. A létszámra jellemző, hogy amikor a menet eleje a várakozókkal már amúgy is színültig telt Kossuth térre ért, az utolsó vonulók még a több mint két kilométerre lévő Oktogonnál jártak. Az emelkedett hangulatú fáklyás felvonuláson a fegyelmezetten vonuló tüntetők himnuszainkat, illetve számos magyar népdalt és nótát is énekeltek. A Kossuth téren a szervezők az EMNT és az EMNP zászlói alatt vonuló erdélyi és partiumi magyarokra a hangosbemondóban külön is felhívták a figyelmet. A helységnévtáblákat látva a magyarországi felvonuló-csoportok több alkalommal is tapssal üdvözölték a határon túlról érkezőket.
Hazaérkezvén a felvonulásról a nagyváradiak abban a reményben búcsúztak el egymástól, hogy részvételük nem volt hasztalan és az évtized legnagyobb megmozdulásának nevezett békemenet hatással lesz a nemzetközi közvéleményre. Megható példáját láthattuk a valódi összefogásának - áll az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezetének sajtóközleményében.

Himnuszunk reménye

2012-01-22T15:04:00.001+01:00

Január 22-e a Magyar Kultúra Napja, mert Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét 1823. január 22-én vetette papírra. Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg és aztán vált nemzeti imádsággá, nemzeti himnusszá.

Időbe telt, amíg eldőlt, hogy Kölcsey Himnusza, vagy Vörösmarty Mihály Szózata lesz-e a magyar himnusz. Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, amikor a reformellenzék már nem kért, hanem jogokat követelt. Kossuth megindította a Törvényhatósági Tudósításokat. A hatalom abban az évben megkísérelte az ellenzék megfélemlítését, elfogatta az országgyűlési ifjúság vezetőit, a Törvényhatósági Tudósításokat pedig betiltotta. Ebben a helyzetben szólította fel a hazafiakat Vörösmarty, hogy „hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!" Rendületlen helytállás nélkül nemzethalál lehet a magyarság sorsa. Nincs tehát más választás, mint rendületlen helytállás, vagy nemzethalál.
Nem véletlen, hogy ez a felhívás azonnal érthető volt a nemzet számára. Az sem véletlen, hogy a Szózatot Egressy Béni 1843-ban – tehát egy évvel a Himnusz előtt – meg is zenésítette. Aztán 1848-49-ben ez a lelkesítő szövegű és zenéjű alkotás nagyon népszerű lett. A szabadságharc legyőzése fordulatot hozott a Szózat és a Himnusz egymáshoz való viszonyában.
Világos után a csaták rendületlen megvívására többé nem volt mód. Győzött a nyomasztó túlerőben levő ellen. Hála Istennek, azonban a megjövendölt nemzethalál is elmaradt, nem csupán a rendületlen fegyveres harc. A népek nem vették körül a magyar nemzet sírját. „Európa csendes, újra csendes" lett. „Elzúgtak forradalmai… lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki." A miénket sem. Kiderült: „Magára hagyták a gyáva népek a magyart." Nem először és nem utoljára. De sírba nem a nemzet szállt, hanem a szabadság. A nemzet túlélte. Úgy-ahogy, de túlélte.
Nagyok voltak a veszteségek, nyomasztó volt a megtorlás, ám élni a nemzet többségének azért még lehetett. Sőt 1848 legfőbb vívmányai, a polgári átalakulás alapjai, a törvény előtti egyenlőség, a polgári tulajdonviszonyok, a jobbágyrendszer eltörlése megmaradt. Ezekre támaszkodva a testvériség és összefogás alapján a szabadság visszaszerzése sem tűnt annyira reménytelennek.
Az elnyomatás évtizedében aztán a fennkölt és hő imát rebegő Himnusz elfoglalta első helyét ikertestvére, a Szózat előtt a nemzet tudatában. A Himnusz nemzeti imádsággá magasztosult. Bibliai képei a protestáns reformációs meggyőződést idézték. Úgy, ahogy Kölcsey a debreceni református kollégiumban tanulta. Isten választott népe a magyar. Lám őseinket is felhozta Kárpát szent bércére. Szép hazát adott Bendegúz népének. „Árpád hős magzatjai felvirágozának.” Ért kalászt lengetett Isten a Kunság mezein és nektárt csepegtetett Tokaj szőlővesszein. Ellenség nem vetette meg itt a lábát félévezredig, sőt Mátyás fekete hadát nyögte Bécsnek büszke vára.
A széthúzás, a belső viszálykodás, a pártharcok taszították romlásba a nemzetet. Ezek voltak azok a bűnök, amik miatt Isten – akárcsak ószövetségi választott népét egykor – a magyart is megfenyítette, hogy megjavítsa. „Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre?” Ebből a helyzetből Kölcsey az imádságot, az összefogást, a testvériesülést látta kivezető megoldásnak.
1822 őszén a király két és félszeresére emelt adót követelő rendeletével szemben kibontakozott a vármegyék ellenállása. Igen, ez az együttes bátor fellépés hozhat víg esztendőt Magyarországnak, ezt adja meg Isten – szakadt fel az ima Kölcseyből. Ott csengtek fülében azon a január 22-én az újévi református énekek, amelyek víg és bő esztendőt kérnek Istentől. A fenyítés már megvolt – vélte a költő –, azután pedig a szabadulás következik. „Szánd meg Isten a magyart,/ Kit vészek hányának,/ Nyújts feléje védő kart/ Tengerén kínjának./ Balsors, akit régen tép,/ Hozz rá víg esztendőt./ Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt!”
Dr. Csohány János

Kölcsey Ferenc Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án, ősei Ond vezértől származtatták magukat. 1838. augusztus 24-én Szatmárcsekén hunyt el. 1823. január 22-én tisztázta le a Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, s 1903-ban lett a hivatalos himnusz. Legfontosabb műve, a Himnusz megírásának napját 1989 óta a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük.

„Néhányan azt mondják, a Himnusz túl szomorú. Pedig csak látlelet ezeréves küzdelmeinkről. Erő a fohászhoz és a megcselekvéshez. Idegenben felcsendülve egy darab odahagyott haza. A gyermekkorunk édessége és kapaszkodó a halálunkban.”
Jókai Anna

Kölcsey Ferenc: Himnusz - A magyar nép zivataros századaiból

2012-01-22T15:00:00.003+01:00

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg, Isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.

Pásztori üzenet: időszerű események között

2012-01-20T22:07:00.001+01:00

Szomorúságra és aggodalomra ad alkalmat az Európai Unió Magyarországhoz való viszonyulása. Elkeserítő Románia belső feszültségének erőszakba forduló megnyilvánulása. Egyiptomban a kopt egyház tagjait elfogadhatatlan módon üldözik. Terrortámadások hírei között döbbenetesen vehettük tudomásul, hogy két nemzettársunk életével fizetett.

   Mivé lesz a világ? Kérdeznek és kérdezünk. Észleljük a kérdezőkön és önmagunkon is, hogy erősödik bennünk az hívatlan kérdés: Isten miért tűri a félreértéseket, a hatalmaskodást, az életellenes akciókat? Nekünk is el kell mondanunk a véleményünket, állást kell foglalnunk, küzdenünk kell az igazságért. Keresztyén kötelességünk a jogfosztott mellé állni a jogorzóval szemben, a megvádolttal tartani a hazuggal szemben és az életveszélybe sodródókat megvédeni a támadókkal szemben. Nincsenek eszközeink, nincsenek lehetőségeink, mondjuk, mintegy felmentést és magyarázatot is adva tehetetlenségünkre.
   A keresztyén embernek van eszköze. Istene van! Aki gyönyörűen szól mindannyiunkhoz a tennivalóról. Imahetünk szombati Igéi között találjuk Anna hálaénekében a következő figyelmeztetést: „Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.” (1.Sám 2, 9) Viszont Ő ad hatalmat az övéinek a sátáni erőkkel szemben. A békességet kereső emberek ebben a hatalomban bíznak, és Rá bízzák életüket minden eseményével és fordulatával együtt.
   A békességet kereső ember türelmes, és türelemre hívja a környezetét, azaz Istenhez közel. Legyünk békességszerzők, türelemgyakorlók, mert „a bölcsesség élteti azokat, akiknek van.” (Préd. 7, 12)
Nagyvárad, 2012. január 20.
IN VINCULO PACIS!
Csűry István püspök

A gyengeség beismerése nem hátrány

2012-01-18T20:01:00.003+01:00

PROTESTÁNS PÜSPÖKÖK AZ ÚJ POLITIKAI KULTÚRÁÉRT

Németországban megrendült a bizalom Christian Wulff köztársasági elnökben, miután nyilvánosságra került: letagadta a nagyobb összegű baráti kölcsönt, majd pedig az ezt megszellőztető lapot megfenyegette. Egy nemrég adott tv-interjúban nyilvánosan bocsánatot kért magatartásáért, s megígérte, változtat a sajtóval kialakított viszonyán. Az ellenzék és a média is kevesli a bocsánatkérést, lemondását követelik. Ebben a parázsló helyzetben megszólaltak a német protestáns püspökök is. Érvelésük sajátos, de bibliai. Elég politikus is? Mire teszik ők a hangsúlyt a kemény belpolitikai vitában? Forrás: evangelisch.de; mering-evangelisch.de; Írta: Dr. Békefy Lajos.

Új politikai kultúra, amibe belefér a gyengeség is
Német protestáns püspökök legújabb megnyilatkozásaikban a politikai gyengeséggel kapcsolatos általános vélemény és magatartás megváltozását sürgetik. „Olyan politikai kultúrára van szükségünk, amelyben nem büntetik meg a gyengeség nyilvános beismerését, hanem az emberi élet normális részének tekintik a beismerést” – hangsúlyozta a heves belpolitikai vita közepette a bajor evangélikus tartományi püspök, Heinrich Bedford-Strohm abban az igehirdetésében, amit az elmúlt vasárnap mondott el Landshutban.
Badeni hivatali kollégája, Ulrich Fischer püspök pedig arra szólította fel az elnököt, hogy tévedésének minden részletét hozza nyilvánosságra. Ő is egy prédikációban fogalmazta meg és hozta nyilvánosságra álláspontját. Az egyik karlsruhei szószéken így fogalmazott: „Olyan személyre van szükségünk a szövetségi elnöki tisztben, aki példaképe lehet országunknak abban, hogyan kell saját hibáinkkal és gyengeségeinkkel bánnunk. Az elnök önmagát és minket is gyötör azzal, hogy nem tudja feltétel nélkül elfogadni és elmondani gyengeségeinket”. Fischer püspök prédikációjának alapigéjéül a 2012. év protestáns „Losungját”, jelmondatát, egész évre szóló igei útmutatását választotta: „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12,9).

A gyengeséget már az ügy elején be kellett volna ismerni

A bajor püspök, Heinrich Bedford-Strohm utalt még arra is, hogy a politikus is tévedhet, de ezt gyorsan tisztázni kell és tanulni kell belőle. Akkor lesz a politikusok esetében destruktív, romboló erővé a gyengeség, tévedés vagy éppen a félelem, ha „ezeket folyamatosan és görcsösen leplezni akarják, a szőnyeg alá akarják söpörni”. Nem tudja, mi történt volna, ha a beismerés már az ügy kirobbanásakor elhangzik, de az biztos – érvelt a bajor püspök -, hogy a keresztyénségtől meghatározott kultúrában nem szabad megrettenni a saját vagy mások gyengeségeitől, tévedéseitől, illetve ezek beismerésétől.

Ábrahám Lincolntól Arthur Millerig „Amikor egy egész nemzet beszélget önmagával”

Az egyik legnagyobb amerikai újság, a Chicago Tribune központi épületének a belépő csarnokában a látogató szeme megakad ezen a mondaton: „If the people know the facts the country will be safe” – „Ha az emberek ismerik/megismerik a tényeket, akkor az ország biztonságban lesz”. Ez a klasszikus, ma is Németországban és Magyarországon, s a világ bármely országában nagyon is aktuális és megszívlelendő igazság, akár politikai szentencia az USA 16. elnökétől, Ábrahám Lincolntól (1809-1865) származik. A Wulff-ügyben is irányadó bölcsességnek lehet tekinteni.
Persze van ennek az ügynek, s minden hasonló ügynek egy másik olvasta is. Az a kérdés nevezetesen, hogy a sajtószabadság meddig terjeszthető ki? Lehet-e gátlástalanságig menően a magánszférában „vájkálni”? S aztán mint aki jól végezte dolgát, következmények nélkül folytatni másoknál a vájkálást? Hol a határ? Jogi kérdés ez vagy ízlés, és sajtóetika dolga ez? Ki határozza meg, ki kéri számon? A politikustól mindent, az újságírótól semmit? A sajtó kritikai funkciója mikor ütközik jogi és erkölcsi határokba? Németországban ma erről is folyik a vita mindenütt. „Basta!” – lehet hallani sokfele náluk ezt a német nyelvbe kevert olasz szót: „Elég! Eddig és ne tovább!”. És ez mindegyik oldalon elhangzik.
Valamit eközben ma is és talán mi is (újra) megtanulhatnánk, amit a híres amerikai drámaíró, Arthur Miller (1915-2005) személyes krédóként, hitvallásként írt le a Tribune-ban: „Az a jó újság, úgy gondolom, amin keresztül egy egész nemzet beszélget önmagával”. S ha ez így van, akkor a sajtó nem lehet a mocskolódó szidalmazás, a nemzet és önmagunk, meg egymás megalázásának, besározásának hangadója. Milyen messzire járnak ettől az önbecsülésre intő krédótól sokszor a hazai nyilvánosság orgánumai – tisztelet a kivételnek!
A protestáns püspökök intése ezért is valóságos felüdítő szó a németországi sajtólavinában. „Aranyalma ezüst tányéron”. Vannak ott is, itthon is lapok és olvasók, akik éppen erre a hangra vevők. És ez biztos jele az új, és újra lehetséges, sőt szükséges közéleti (politikai) kultúrának!

Nyílt levél azokhoz, akik felelősséget vállalnak a szilágysági magyar oktatásért

2012-01-18T17:24:00.003+01:00

Mintegy két évtizede tart az a „néma küzdelem”, amelyet egyéni, és közösségi életünk boldogulásáért naponként vívunk. Nemcsak elkobzott javaink visszaszolgáltatása, de a minket megillető jogaink megtartása úgy tűnik, egyre inkább nehézségekbe ütközik. Küzdelmünkben voltak és vannak, akik hathatósan támogattak. Erről a helyről is kifejezzük elismerésünket és köszönetünket, azok iránt, akik közösségi életük előmozdítói voltak, és maradtak.
Megdöbbenéssel vettük tudomásul a zilahi városi tanács, folyó év január 4.-én hozott határozatát, mely szerint a Kraszna utcai óvoda a 2012/ 2013. tanévtől a Zilahi Református Wesselényi Kollégium igazgatása alól átkerül a Simion Bărnuțiu iskola igazgatása alá. Az óvodának otthont adó épület a Zilahi Református Egyház tulajdona egy 2008.- ban keltezett visszaszolgáltatási határozat alapján. A Wesselényi Kollégium igazgatása alá kerülése pedig természetes következménye volt az erdélyi magyar oktatás tradíciójának.
Meglátásunk szerint városi tanács döntése egyrészt veszélybe sodorhatja fenti óvodában egyházi támogatással létrejött és fenntartott vállalásokat, másrészt felerősíti azon félelmünket, hogy mindeddig ismeretlen háttérerők a zilahi, de tágabb értelemben a szilágysági magyar oktatás ellehetetlenítését idézhetik elő.
Nem tehetjük, hogy ne szóljunk, és ne cselekedjünk felelősen nemzeti megmaradásunk e fontos pillérének megerősítése érdekében, különösen most, amikor azt tapasztaljuk, hogy veszélybe kerülhet a magyar oktatás jövője.
Felkérjük a politikai pártokat, egyesületeket, civil szervezeteket, hogy széleskörű együttműködéssel támogassák a több évszázadra visszanéző zilahi, szilágysági magyar oktatás megmaradását, jövőjét.
Meggyőződésünk, hogy eme emberpróbáló időben csakis az együttműködés szellemében fogant határozott fellépés következtében érhető el megnyugtató eredmény.
Zilah, 2012. januárjában.
A Zilahi Református Gyülekezeti- Presbiteri Szövetség Ügyintéző Tanácsa

A Harangszó januári második számából

2012-01-18T17:04:00.001+01:00

Jótékonysági gyűjtés, a tűzkárt szenvedett Czapp család részére

2012-01-18T16:13:00.000+01:00

„Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék” (Lk 3,11)

Egy nagyváradi, református magyar család ügyében fordulunk olvasóinkhoz. Czapp József és családja az elmúlt esztendőben, november 27-én azzal kellett szembesüljön, hogy házuk, melybe tavaly márciusban költöztek be, leégett. Az elmúlt hónapokban már több helyről kaptak kisebb-nagyobb támogatást, de a ház rendbetételéhez, újjáépítéséhez jelentős összegre lenne szükségük. Ezért gyűjtést szerveztünk a rászoruló család részére és egy bankszámlát is nyitottunk. Bárki átutalhat, befizethet az említett számlára, vagy beviheti az erre szánt összeget gyülekezete lelkipásztorához, aki majd eljuttatja ezt ugyanoda. Bármilyen adomány segítséget jelent.
A bankszámla adatai:
CZAPP IOSIF
Banca Transilvania Oradea, Agentia Gara
CONT IBAN: RO09BTRL00501201A01341XX
Kérjük, hogy amennyiben valamilyen összeget helyeztek el a számlán, jelezzék azt egy rövid e-mail-ben, a következő címen: raksilajos@yahoo.com.
Ráksi Lajos egyetemi lelkész, Partiumi Keresztény Egyetem

Vezető politikusok köszönték meg Tőkés Lászlónak a parlament elnökségében kifejtett munkáját

2012-01-18T15:48:00.000+01:00

2012. január 16-án, Strasbourgban, tartotta utolsóülését az Európai Parlament Elnöksége. JerzyBuzek elnök összegezte a büró két és fél éves tevékenységének eredményeit.A parlamenti mandátum félidejének lejártával leköszönő lengyel elnök azalelnökökkel való kiváló együttműködés sikerének nevezte az elmúlt időszakot.Az uniós törvényhozási folyamatban való állandó részvétel mellett – egyebekközt – az Európai Parlament új látogató-központjának, a Parlamentáriumnak amegnyitását, a képviselők és asszisztensek statútumának életbe ültetését,valamint egy, a polgárokhoz közelebb álló és átláthatóan működő Parlamentmegteremtését méltatta beszédében. Az alelnökök tevékenysége vonatkozásában azelnök külön is megköszönte Tőkés Lászlóalelnöknek a Lisszaboni Szerződés 17. szakaszának gyakorlati megvalósítása terénkifejtett munkáját. Az egyházak és vallási közösségek vezetőivel, valamint aszekuláris szervezetek vezetőivel folytatott hatékony párbeszédért köszönetetmondok kollégánknak, akinek munkáját igen nagyra értékelem – mondotta JerzyBuzek.

Joseph Daul néppártifrakcióelnök levélben üdvözölte erdélyi képviselőnket, elismerését ésköszönetét fejezve ki alelnöki tevékenységéért. A vallási párbeszédintézményesítése ügyében elvégzett munkáját méltatva, megállapította: „Jelentésea toleráns, jóléti Európa egyik alapvető dokumentumának tekinthető.” /.../ „Ezútonszeretném biztosítani, hogy az Ön mandátumának prioritásai, ezek között is atotalitárius múlttal való szembenézés, a mi politikai csoportunk prioritásai isegyben” – írta a néppárti frakció újraválasztott elnöke.

Tőkés László egykori temesvári lelkészi, majdkirályhágómelléki püspöki szolgálatához híven, alelnöki megbízatása végeztévellevélben mondott köszönetet a szintén leköszönő Jerzy Buzek elnöknek, valamintaz Elnökség többi tagjának, a bő másfél évig tartó kollegiálisegyüttműködésért.

„Európai parlamenti tevékenységünk vonatkozásábanJézus tanítása jut eszembe, aki éles különbséget tesz »uralkodás« és »szolgálat«között. »Pogány« felfogás szerint a »fejedelmek« – a vezetők és elöljárók – »uralkodni«és »hatalmaskodni« akarnak az embereken. »De ne így legyen közöttetek, hanemaki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok« – tanítja a Mester,aki maga is »nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,és adja az ő életét váltságul sokakért«” (Mk. 10, 42–45) – írta levelébenerdélyi képviselőnk - tájékoztat TőkésLászló EP-alelnök Sajtóirodája.

Áldott eszköz vagy öncélú hatásvadászat?

2012-01-18T09:23:00.001+01:00

„Azután megjelent neki az Úr…” (1Mózes 18)

Az Úr megjelenését mindig rendkívüli módon várjuk, sőt ügyes nyugati és tengerentúli technikákat veszünk át, hogy kieszközöljük azt. Hatni akarunk az Isten nevében: éneklés, különféle hangszerek, csoportdinamika, liturgiai reform, a „jópofa” lelkész, az okos munkatárs; mindenféle módszer megjelenik az istentiszteleten és a gyülekezeti munkában. Ezek persze lehetnek áldott eszközei is az Úrnak, de mindaddig szánalmas emberi próbálkozások csupán, amíg az Isten Igéjének erejébe vetett hit helyett öncélú hatásvadászattá lesznek. Mai bibliai szakaszunk egyértelműen rámutat arra, hogy Isten a „nem mindennapit a mindennapokban munkálja” (Lovas András). Az Úr elsősorban a mindennapok átlagos, rutinszerű munkájában és pihenésében fog megjelenni: váratlanul, csendesen, látványos külsőségek, felfokozott érzelmek nélkül. Ábrahám és Sára élik a mindennapjaikat, az akkori kor előírásai szerint fogadják a három férfit, és „tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg” (Zsidókhoz írt levél 13,2). Később aztán nagyon is tudatossá lett számukra, hogy Kinek a színe előtt állnak (22 és 27).
Steinbach József, www.igemellett.blog.hu

Credo-koncert Nagybányán

2012-01-17T20:24:00.004+01:00

A téli útviszonyok miatt, közel egy órás késéssel kezdődött a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes sorrendben harmadik, ezúttal újévi koncertje Nagybányán, a Teleki Magyar Ház Thorma János-termében, melyre Wass Albert (1908-1998) születésének január 8.-i évfordulója alkalmából szervezett erdélyi koncertsorozat keretében került sor.

A várakozás perceiben, a termet megtöltő szép számú közönség ismét megtekinthette az Örökségünk, Erdély című fénykép-sorozat Nagybányát ábrázoló felvételeit, melyek a város egykori és mai arculatát mutatták be. A videóprojektoros vetítés képeivel már a tavalyi Főtér Fesztivál alkalmából is találkozhattak az érdeklődők.
    Az előadás elején, az együttes tagjait (Ivaskovics József, Varga Katalin, Szabó Lívia, Fekete Zsuzsanna) köszöntő Dávid Lajos újságíró, a Teleki Magyar Ház vezetője arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor összehangolt támadások érik Magyarországot, és az egész magyarságot, a Credo zenéje kapaszkodót jelent a magyar emberek számára. Valóban: a Kárpát-medence területén már sokfelé fellépő együttes dalai bátorítást és reményt sugároznak az emberi szívek és lelkek felé! Önkéntes küldetés ez, amit felvállaltak, és szívvel-lélekkel végzik kulturális munkájukat – egész nemzetünk érdekét szolgálva.
    A koncert során, az együttes repertoárjában gyakran szereplő megzenésített versek (Reményik Sándor: Himnusz a csúcsokon, Füzesi Magda: Agyő, Kárpátalja!, Túrmezei Erzsébet: A Magyar Fa, Kányádi Sándor: Isten háta mögött, Bodnár Éva: Szülőföld, Bodnár Éva: In memoriam 2004. december 5., Horváth Sándor: Mert a haza…, Ismeretlen szerző: Házi Áldás ) mellett néhány – kárpátaljai költők tollából származó -, újabb vers is elhangzott. Az ismertebb dalba öntött verseket a közönség egy része az együttessel közösen énekelte.
   A sikeres koncert végén, Dávid Lajos megköszönte a kedves vendégek produkcióját, hangsúlyozva, hogy a Credo együttes nagybányai látogatásai egy kicsit olyanok, mint mikor a magyarországi vendégművészek előadásaiból feltöltekeztünk.
    Adja Isten, hogy még sokáig legyenek városunk és magyar közösségünk visszatérő vendégei!
Szika Levente Zoltán

Református szórványnapló - Magyar vákuum Nagyvárad és Szalonta között

2012-01-16T20:39:00.003+01:00

Négy Várad melletti településen – Cséffa, Inánd, Váradless, Biharsályi – folytat, évtizedek óta tartó szórványgondozást a Nagyvárad-Őssi Református Egyházközség. Az első két – a megyeközponttól mintegy 30 km-re lévő - faluban havonta egyszer, a másik két településen havonta kétszer, illetve télen Sályiban havi egy alkalommal kerül sor istentiszteletre.
Sályiban és Cséffán a római katolikus egyház nyújtott segítő kezet és istentiszteleti helyszínt református testvéreiknek, míg Inándon háznál folyik a szórványgondozás. Egyedül Váradless reformátussága van abban a kivételezett helyzetben, - Nagyvárad és Szalonta között egyedüliként -, hogy saját temploma van. A megyeszékhely és az Arany János szülővárosa közötti 40 km magyar vákuumot jelent. 10-12 faluban élnek magyarok ezen a vidéken, és összesen sincsenek százan.

Ökumenikus összefogás
Biharsályiban, Szacsvay Imre 48-as forradalmár, országgyűlési jegyző és vértanú szülőfalujában, az ökumenikus összefogás jegyében zajlott le az év első istentisztelete. Január elsején vasárnap délután, a falu összetartó római katolikus és református hívei közös ökumenikus istentiszteleten vettek részt a helyi katolikus templomban. Liturgiai keretként az idei ökumenikus imahét istentiszteleti rendje szolgált, melyet erre az évre a lengyel történelmi egyházakat képviseltető munkacsoport készített el.
Az ünnepi alkalmon Dr. Fügedy Antal mezőbikácsi plébános és a váradőssi segédlelkész közös szolgálattal dicsérte az Urat. Utóbbi köszönetet mondott a plébános testvéri kezdeményezéséért, ami azt mutatja: Sályiban az ökumené nem deklarációk szintjén, hanem a gyakorlatban is megvalósul. Ezt mutatja az is, hogy a kis sályi református szórványgyülekezet istentiszteleti alkalmait, immár évek óta a helyi római katolikus templomban tarthatja meg.

Családlátogatás
Az esztendő második napján a Nagyvárad-Őssi Református Egyházközség négy szórványa közül ismét Sályi volt a szolgálati helyszín, mivel aznap vette kezdetét a szokásos családlátogatás. Henesz Károly harangozó kíséretében kerestük fel a település reformátusait. Mindenütt szeretettel és nyitottan fogadtak bennünket. Az Ige üzenete mellett iratterjesztési ajándékokat (Harangszó, Kálvincsillag, Örömhír, Biblia) vittünk magunkkal. Emellett minden család Széll Katalin nagyváradi festőművész egy-egy alkotását tartalmazó emlékkátyát kapott ajándékba. A január 8-án befejeződött családlátogatások során összesen 12 református, vagy reformátust is tartalmazó családhoz jutottunk el, azaz a falu reformátusságának mintegy 99 százalékához.
Inándon immár maroknyinál is kevesebb, mindössze két református él, Benedek György és fiútestvére. A magyarok száma sem sokkal több ennél. Mint a január 8-án végzett családlátogatás alkalmával megtudtuk: előbbi immár tizennyolcadik éve éve fogadja otthonában, egy a falu közelében lévő tanyán, a havonta – a hónap második vasárnapján - megtartott istentisztelet résztvevőit és a szolgálat végzőit. Köszönjük hűségét és vendégszeretetét.

Százötven éves magány
Január 15-én, vasárnap délután került sor a hónap szokásos második istentiszteleti alkalmára Várad-Őssi a városhoz legközelebb eső szórványában, Váradlessen, melynek 159 éves saját temploma is van, s magányosan áll a falu széli domboldalon. A jelzett napon Őssiből érkezett presbiterek küldöttségét látta vendégül a lessi szórványgyülekezet.
Az igehirdetést követően, alulírott fogalmazott meg szubjektív gondolatokat Bajó János lessi gondnok és neje példa értékű vendégszeretetéről, lelkiismeretes szolgálatáról, melynek köszönhetően az egyébként a nyelvi és felekezeti identitásának megtartásában, átmentésében igencsak veszélyeztetett, 18 családot tartalmazó közösség tevékeny évet zárt 2011 végén. Egy olcsó és ötletes fűtésberendezéssel a téli hidegtől is mentesült a gyülekezet. A közeli főút zsúfolt közlekedésének zaját is sikerült kiküszöbölni a közelmúltban, minőségi és ízléses nyílászárók elhelyezésével.
Istentisztelet követően terített asztalnál, szeretetvendégséggel folytatódott az együttlét, a lessi és őssi testvérek ismerkedése. Köszönjük lessi testvéreink vendégszeretetét, az együttlét alkalmát, melyet reménység szerint továbbiak követnek az esztendő folyamán.

Helyzetkép
A szórványban tapasztalt gondok sok tekintetben hasonlóak a nagy- és kisvárosi szórványéhoz, kiegészülve a helyi jellegzeteségekkel. Egymást követi, azaz kéz a kézben jár a nyelvi és a felekezeti önfeladás. Kihalással fogy a magyar, és önfeladással nő a többség. Nem a meg sem született gyermekek, hanem olyanok által, akiket szülei gondosan felneveltek, iskoláztattak, majd, mintegy ajándékként átadnak, átengednek a többségnek; sőt sokszor családi körben ők maguk integrálják oda (!), hiszen a szülők már eljutottak abba a tudathasadásos állapotba, amely úgy summázza szórványlétét: magyarnak, magyarul nincs jövő.
A vegyesházasságokban általában a többségi nemzetet és az államvallást képviselő házastárs szava, azaz nyelve és vallása a nyomatékosabb, irányt mutató a gyermekek jövőjét illetően.
Az idősebb generáció egy része még utolsó és egyetlen alapként ragaszkodik a nyelvi, nemzeti és vallási identitást képviselő és megjelenítő egyházhoz. Másutt győz a közöny és az érdektelenség, esetleg a többségi befolyás. Ez utóbbi olvasztótégely-szerepe elsősorban a gyermekeknél és a fiataloknál hatékony, akik nem anyanyelvükön tanulnak. Ez persze a nagyvárosban élők számára sem ismeretlen tényező, hiszen sokan vannak a gyermek idegen nyelv általi “jobb érvényesülésében” konokul hívők. A szórványban a kérdés mindig úgy tevődik fel: odahaza mit kap a gyermek magyarul? Ha semmit, vagy alig valamit, akkor a kérdés egy életre el van döntve...
Ft. Csűry István püspök, a gyülekezetet több, mint két évtizede pásztorló lelkipásztor, a lessi eklézsia emlékkönyvében a következőkre hívja fel hívei, a megmaradásban reménykedő reformátusok figyelmét: “Itt az ideje, hogy figyelmesebben és hálásabbak legyünk. Figyeljünk egymásra, hogy senki nem kerüljön koldusbotra, és legyünk hálásak, hogy Isten egyházunkat és háztartásunkat gyarapítsa és sokasítsa. (…) Még nagyon sok a feladat. Fogjatok össze, idegen isteneket ne szolgáljatok. Ha hűségesek maradtok Atyánkhoz, aki Jézus Krisztusban megváltotta életünket, Szentlelke által soha sem fog elhagyni titeket és a tieiteket.”

Fábián Tibor

A királyhágómelléki református püspök is támogatja a budapesti békemenetet (közlemény)

2012-01-15T16:15:00.000+01:00

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke csatlakozik a folyó év január 21-i, budapesti békemenethez. Csűry István püspök méltatlannak tartja a nemzetközi sajtónyilvánosságban jó ideje megjelenő, eltorzított és félrevezető híradásokat, melyek felbecsülhetetlen károkat okoznak minden magyar embernek.
A magyar kormány ellen folytatott lejáratási kampány immár messze túlhaladta a politikai mértékletesség szabályait, magyar nemzetünk egészének méltósága csorbul az újabb és újabb, elfogult híradások révén.
Csűry István püspök ez úton is arra buzdítja egyházkerületünk híveit, hogy lehetőségeik szerint, minél nagyobb számban csatlakozzanak a magyar polgárok gyertyás felvonuláshoz.
Nagyvárad, 2012. január 12.
A KRE Tájékoztatási Szolgálata

Háttér:

Békemenet Magyarországért

A Hősök terétől az Országházig, január 21-én

Mi, magyar demokraták, akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában, hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt, amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk, a kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után egyre növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő félrevezető és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek. Magyarország népe egyszer már megismerte a világ ellenszenvének szörnyű következményeit, amikor ugyancsak elfogult híradások következtében védtelenül álltunk a trianoni ítélőszék bírái előtt. Nem akarjuk, hogy ez a szörnyű pillanat megismétlődjék. Azt akarjuk, hogy a világ, benne Európa és az Amerikai Egyesült Államok népei is megértsék, nem óhajtunk mást, csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni. Mi tudjuk, milyen a diktatúra, mint ahogy azt is tudjuk, mert nem felejtettük el, hogy miképpen kell akár a túlerővel is szembeszállva az igazságért és a szabadságért harcolni, ahogy tettük azt 1956-ban, amikor Európa és Amerika népei együtt éreztek velünk. Ezért örömmel csatlakoztunk a művelt Európához, mert megtanultuk, hogy csakis a megértés, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti harmónia ad teljes garanciát a nemzetek közötti békéhez. Mi, magyar demokraták ezért békemenetet hirdetünk január 21-én, szombaton délután 16 órára a budapesti Hősök terére, ahonnan az Országházig megyünk. Kérünk minden magyart, aki szándékainkkal egyetért, akinek fontos hazánk függetlensége és fölemelkedése, aki szentnek tartja a polgári demokrácia eszményeit, csatlakozzon hozzánk és tartson velünk! Hozzon mindenki magával egy mécsest vagy egy gyertyát! Hozzatok nemzetiszínű zászlót, öltsétek fel a legszebb ruhátokat, és gyertek!
Induljunk el! Várjuk a civilszervezetek, a közéleti személyiségek és minden hazafi csatlakozását.
A kezdeményezők nevében:
Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő, Bencsik Gábor történész, Pataky Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Schulek Ágostonné, Stefka István főszerkesztő, Szentmihályi Szabó Péter író, Szalay Károly író, Széles Gábor vállalkozó, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások.
A Civil Összefogás Fórum tagjai támogatják a nyilatkozatot, és csatlakoznak a békemenethez.

Imahét a Krisztus-hívők egységéért

2012-01-14T20:04:00.001+01:00

Mindnyájan el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által 1Kor 15,51–58

1. nap. Vasárnap. Téma: A szolgáló Krisztus változtasson át minket.
Alapige: Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Mk 10,45
Zak 9,9–10    Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos...
Zsolt 131    Uram, nem fuvalkodik fel szívem
Róm 12,3–8    Különböző ajándékaink vannak
Mk 10,45    Az Emberfia … azért jött, ...hogy szolgáljon

2. nap. Hétfő. Téma: Változzunk át az Úr alázatos várásában!
Alapige: Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Mt 3,15
1Sám 1,1–10    Anna bizalma és türelmes várakozása
Zsolt 40    Türelmesen várni az Urat
Zsid 11,32–34    Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak
Mt 3,13–17    Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot

3. nap. Kedd. Téma: Változzunk át a Szenvedő Szolgán keresztül!
Alapige: Krisztus is szenvedett érettetek. 1Pt 2,21
Ézs 53,3–11     Fájdalmak férfia, betegség ismerője
Zsolt 22,12–25    Nem veti meg... a nyomorult nyomorúságát
1Pt 2,21–27    Krisztus is szenvedett érettetek
Lk 24,25–27    Hát nem ezt kellett-e szenvednie a Krisztusnak...?

4. nap. Szerda. Téma: Változzunk át az Úrnak a gonosz fölötti győzelme által!
Alapige: Te győzd le a rosszat a jóval. Róm 12,21b
2Móz 23,1–9     Ne állj a rosszat akaró többség mellé
Zsolt 1    Boldog…, aki az Úr törvényében gyönyörködik
Róm 12,17–21    Te győzd le a rosszat a jóval
Mt 4,1–11    Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj

5. nap. Csütörtök. Téma: Változzunk át a feltámadott Úr békességén keresztül!
Alapige: Jézus megállt középen és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” Jn 20,19
Mal 3,24    Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz
Zsolt 133     Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek
Ef 2,14–20    Ő a keresztfán megbékéltette mindkét nemzetséget az ő testében és megölte az ellenségeskedést
Jn 20,19–23    Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”

6. nap. Péntek. Téma: Változzunk át Isten folyamatosan jelen lévő szeretetén
Alapige: Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
1Jn 5,4
Hab 3,17–19    Az Úr, az én Uram ad nekem erőt
Zsolt 136    „...örökké tart szeretete!”
1Jn 5,1–6    Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk
Jn 15,9–17    Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért

7. nap. Szombat. Téma: Változzunk át a Jó Pásztoron keresztül!
Alapige: „Legeltesd az én juhaimat!” Jn 21,17
1Sám 2,1–10     Senkit sem tesz hőssé a maga ereje
Zsolt 23     Te velem vagy: vessződ és botod vigasztalnak engem
Ef 6,10–20    Álljatok meg tehát...!
Jn 21,15–19    „Legeltesd az én juhaimat!”

8. nap. Vasárnap. Téma: Egységben Krisztus uralma alatt!
Alapige: Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon. Jel 3,21
1Krón 29,10–13    A te kezedben van az erő és a hatalom
Zsolt 21,1–7    Fejére színarany koronát teszel
Jel 3,19b–22    Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon
Jn 12,23–26    Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

Kérjetek, keressetek, zörgessetek!

2012-01-14T20:01:00.001+01:00

Krisztus tanítványai tudják, hogy nem boldogulhatnak imádság nélkül. Azt is sejtik, hogy nem minden nevezhető fohásznak, ami e fogalom jegyében történik körülöttük, vagy éppen amit gyakorolnak ők is az ősi hagyományok nyomán.
Érzékelik tanítójuk szavaiból, hogy Isten kész az ember életének méltóságát helyreállítani, valamint azt is, hogy ebben a folyamatban minden léleknek részt kell vállalnia.

„Mennyei Atyátok Szentlelket ad azoknak, akik kérik Tőle.” (Luk 11,13b) Máté evangéliumában jó ajándékokról tesz említést a Szentírás. Isten Szentlelkét és javait készítette elő, mint valós és átadható ajándékokat, amelyek eltagadhatatlanul életfenntartó szükségletei a mindenkori teremtménynek. Ezek az ajándékok elfogadókra várnak. Felkínáló van, az átvevők bátortalanok, gyámoltalanok vagy figyelmetlenek. Jézus Krisztus, közbenjáró szeretettel közvetít az ajándékozó és a megajándékozandók között. Ennek köszönhető, hogy ma is tanítja és bátorítja az egyre mostohább sorsra, egyre elnehezedő életfolytatásra panaszkodók táborát. Nevel és lelkesít bennünket is, akik zokon vesszük, hogy az „azt bünteti, kit szeret” igazságát olykor valóban megízlelteti velünk.
   Nem elkeseredni kell, hanem engedelmeskedni. Imádkozz! Kérj alázatosan bármit, azt is, amit lehetetlennek tartottál. Keresd szorgalmasan, amit régen elveszítettél, amiről már lemondtál. Zörgess állhatatosan akkor is, ha sokan azt mondják, hogy az ajtó nem nyílik ki többé.
   Te vagy az, - aki olvasod ezeket a sorokat - akinek tudomására hozza az Isten, hogy ismeri rejtett és titkolhatatlan gondjaidat, de nem hagy magadra, megkínál javaival, és megtanít elfogadni azokat. Megtanít új emberként imádkozónak lenni, hogy Szentlelkét elfogadd.
   Bemutatja nekünk az új embert, akivé lennünk szükséges. Pál apostol a Kolosséban élők Krisztus-követő példáján így utal az ilyenekre: „… felöltözzétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt.” (Kol 3,10) Az állandóan megújulni képes ember, a valóságos új teremtés. Ezek tudják és hiszik, hogy felülről való az a képesítés, amiben naponként részesülnek. Krisztus szüntelenül közli Isten arcát (imago Dei), ugyanakkor szüntelenül közli Szentlelkét is, hogy a megújulni vágyóknak erőforrása legyen. Ők a világ számára is nélkülözhetetlen valóságos kegyesek. Az egyház hitelének és tekintélyének hordozói. Az igazi kegyes embert onnan lehet felismerni, hogy minden szavával és szolgálatával segíti, hogy rajta keresztül Isten mennyben előkészített ajándékai környezetében minden testvéréhez eljussanak. Nem enged a kísértésnek, hogy valamit is önmaga eredményének lásson, avagy saját dicsőségének tulajdonítson. A kegyes ember Krisztus előtt térdelve kér, keres és zörget; ezután örömmel hirdeti, hogy Aki a szív ajtaján zörgetett bejött és az övéivel együtt vacsorál. (Jel 3,20) Az álkegyesek fáradhatatlanul jelzik képzelt kiválóságuk okán, hogy mennyi mesebeli jóval dicsérték az Urat, és ha mégis – mondják álszentül - sokan szerencsétlenek körülöttük, magukra vessenek, elvégre nem mindenki imádsága nyomán lesz pénz és hatalom. Így vannak körülöttünk sokan a modern világ újkori irgalmatlan szamaritánusai közül.
   Kedves Testvéreim! Az újesztendő, új időt hoz. Új napokat, heteket és hónapokat. Megszoktuk évek során, hogy ez így történik, éppen ezért egykedvűen, alig-örömmel várjuk a következőt. Tehetünk azért, hogy jobb legyen. Legyünk naponként megújuló új emberek, akik kérünk, keresünk és zörgetünk. Legyünk megújuló szívvel újból imádkozó kegyes emberek, hogy újabb ajándékok érkezzenek a mennyből.
   Legyen áldott Isten, Aki megáldja életünket a következő esztendőben!
Csűry István püspök, Harangszó 2012/1

Újévi Harangszó

2012-01-13T20:11:00.003+01:00

Imaheti melléklettel jelentkezik a királyhágómelléki reformátusok újévi száma. A januári első számban emellett folytatódik a partiumi műemléktemplomokat ismertető sorozat, és a szatmári Láncos templom nőszövetségének évfordulójáról is olvashatunk.

„Legyünk naponként megújuló új emberek, akik kérünk, keresünk és zörgetünk.” – írja újévi cikkében Csűry István püspök. Szintén a címoldalon olvasható Korda Zoltán vezércikke. Címe: Megmaradásunk alapja.
    A 2012-es év első Harangszó-száma kétoldalas imaheti mellékletet is magába foglal, mely az Ökumenikus imahét igei programját, valamint Karczagi Sándor témába vágó írását tartalmazza.
    A Szegletkő-oldalon a lap legrégibb és legkedveltebb rovata, A Lélek csendje olvasható. Szerzője immáron tizenhatodik éve: Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvai lelkipásztor.
    A nőszövetségi rovatban Kádár Julianna a szatmári Láncos templom nőszövetségi ünnepségét foglalja össze, míg Szilágyiné Kupás Éva egy egrespataki nőszövetségi találkozóról tudósít.
    A lap Református élet rovatában a szilágyballai eklézsia felvidéki testvérlátogatásáról és annak előzményeiről esik szó, valamint a 2011-es érmindszenti zarándoklat főbb eseményeiről is olvashatunk.
    A harmadik résszel folytatódik Emődi Tamás érdekes sorozata, a királyhágómelléki műemléktemplomokról.
    A Presbiteri Szövetség közgyűléséről és egy sarkadi konferenciáról számol be a Presbiter rovat egy-egy írása.
    A Mozaik oldalon Müller Dezső legújabb kötetét ismerteti Csűry István, valamint folytatódik a nepáli külmissziói sorozat.
    A Harangszó – 2012-ben is változatlan áron - megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap világhálós kiadása a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

Székely János püspök a hazánkat érő támadások okairól

2012-01-12T22:29:00.001+01:00

Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.
Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.
A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni.
Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.
A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is.
Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.
Székely János esztergom–budapesti segédpüspök (Magyar Kurír)

Jótékonysági gyűjtés, a tűzkárt szenvedett Czapp család részére

2012-01-12T15:31:00.003+01:00

„Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék” (Lk 3,11)

Intézményesül az Európai Parlament és a történelmi egyházak közötti párbeszéd

2012-01-12T15:28:00.001+01:00

2012. január 10-én, brüsszeli rendkívüli ülésén tárgyalta és fogadta el az Európai Parlament Elnöksége Tőkés László alelnök jelentését az európai-egyházi párbeszédről. Amint az közismert, a 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 17. szakasza az Unió intézményei számára kötelező módon előírja, hogy folytassanak párbeszédet az egyházakkal és vallási közösségekkel, valamint a világnézeti és szekuláris szervezetekkel. Ennek a rendelkezésnek a gyakorlati alkalmazására nyert megbízatást erdélyi képviselőnk, a testület egyházi kapcsolatokért felelős alelnökeként.

    Amint azt előterjesztésében Tőkés László is elmondta, másfél évre terjedő tisztsége igen intenzív időszakában számos találkozón, konzultáción és konferencián vett részt, melyek az uniós szerződés 17. szakasza életbe léptetésének az útját voltak hivatottak egyengetni. Ezeken túlmenően, mintegy az intézményes párbeszéd nyitányaként, 2011. május 30-án, Jerzy Buzek elnök védnökségével és részvételével került sor arra a reprezentatív jellegű európai parlamenti-egyházi közmeghallgatásra, melyet kifejezetten a nevezett törvényhely gyakorlati alkalmazása tárgyában szerveztek. Ezzel párhuzamosan és a beinduló dialógus folytatásaképpen 2011. november 30-án tartották meg azt, a második közmeghallgatást, melyen az egyházon kívüli, szekuláris és humanista szervezetek vezető képviselői adták elő a párbeszéd intézményesítésére vonatkozó elképzeléseiket és javaslataikat. Első olvasatban az Elnökség ugyanazon nap délutánján hallgatta meg Tőkés László gyorsjelentését, megbízatást adva arra, hogy a testület mandátumának lejárta előtt annak végleges formáját is terjessze elő.
    Az év végi napirendi zsúfoltság miatt az új esztendő elejére került át ennek a kiemelt fontosságú kérdésnek a megvitatása. Az ügy érzékenységére, illetve a kedvező megoldása iránti ellenérdekeltségre vallott az a körülmény, hogy egyes álliberális-baloldali körök befolyására, szinte az utolsó pillanatban kísérlet történt az egyházi párbeszéd témájának napirendről való levételére és tárgyalásának elnapolására, illetve a határozati indítvány egyházi szempontból kedvezőtlen megváltoztatására.
    Előterjesztése bevezetéseképpen Tőkés László a múlt és a jelen időszerű összefüggéseiről szólt, a nigériai véres keresztényüldözések és az 1989-ben megdöntött ateista Ceaușescu-diktatúra kegyetlenségének ellentéteképpen méltatva az egyházakkal, a különböző szervezetekkel és az eltérő felfogású emberekkel, közösségekkel folytatandó párbeszéd "európai modelljét".    Püspöki szolgálatának részét képező ökumenikus egyházi tevékenységére visszautalva attól óvott, nehogy az európai-egyházi párbeszéd a formális protokollarizmusban és az üres frázisok kölcsönös hangoztatásában merüljön ki. Rámutatott, hogy az Európai Bizottság jóvoltából már a Lisszaboni Szerződést megelőző időszakban egyházi-európai csúcstalálkozók évenkénti megrendezésével kezdődött el a párbeszéd, a folytatásban és a mostani előrelépés vonatkozásában pedig különösképpen fontos volt Hans Gert Pöttering előző és Jerzy Buzek mostani elnök támogatása, valamint ez ügyben illetékes elődei, Mario Mauro és Schmitt Pál alelnökök elkötelezettsége. Azt is kihangsúlyozta, hogy a létrejövő "nyílt, átlátható és rendszeres" párbeszéd csak abban az esetben lehet érdemleges és hatékony, amennyiben olyan konkrét kérdésekben lesz képes az egyházak és az egyházon kívüliek együttműködését megszerezni, mint amilyenek: a szociális problémák megoldása, a hátrányos helyzetű emberek és társadalmi rétegek megsegítése, a kisebbségi közösségek és a migránsok befogadása stb. Klaus Welle EP-főtitkárnak is köszönetet mondva a döntéselőkészítés terén végzett hathatós munkájáért, Tőkés László a jelentés - halasztás nélküli - elfogadását javasolta az Elnökségnek, annak a véleményének is hangot adva, hogy annak határozati indítványával még maga Martin Schultz szocialista elnökjelölt is csak egyetérthetne.
Az előterjesztést követő, kiadós vita rendjén érdemben szóltak hozzá Durant, Wieland, Vidal-Quadras, Kratsa-Tsagarapoulou, Podimata, Wallis és Martinez alelnökök. Ez utóbbi, a spanyolországi Miguel Angel Martinez szocialista alelnök is teljes egyetértését és elismerését fejezte ki a beterjesztett szöveg iránt. A veterán spanyol politikus, aki maga is hosszú, kínzásokkal és vallatásokkal terhes éveket töltött az egykori Franco-diktatúra börtöneiben, Tőkés László személyét is méltatta: "kollégánk, aki Temesváron a szabadságért és a vallásszabadságért harcolt, és akiről már több, mint tizenöt évvel első találkozásunk előtt hallottam és olvastam, hiányozni fog a Büróból".
Isabelle Durant, a zöld frakció alelnöke szintén megköszönte kollégája munkáját, majd azt javasolta, hogy a jövő héten megválasztandó új büró döntsön azokról az elvekről és feltételekről, amelyek alapján a párbeszédre meghívandó partnereket kiválasztják.
Az ülést vezető Jerzy Buzek, ehhez hozzátette, hogy mind az egyházi vezetők, mind pedig a szekuláris szervezetek meghívása terén létezik egy, a továbbiakban is jól használható, precedensértékű gyakorlat, mindazonáltal a kiegészítő javaslattal ő is egyetért. Ezek után a Büró tagjai egyhangúan elfogadták Tőkés-jelentést.
A januári végszavazás egy hosszú előkészítő folyamatnak tett pontot a végére. A határozat értelmében az Európai Parlament kötelezettséget vállal arra, hogy a párbeszédben részt vevő felekkel rendszeres, nyilvános szemináriumokat szervez; az illetékes alelnök éves jelentésben számol be a párbeszéd folyamatáról; a Parlament illetékes szolgálatainak pedig gondoskodniuk kell ennek rendszeres és jól strukturált megszervezéséről és irányításáról.
A jelentés legfőbb eredménye az, hogy az európai egyházak végre megtalálhatják az őket megillető társadalmi helyüket az uniós intézmények rendszerében, továbbá pedig a konkrét EU-s politikákról szóló párbeszéd előtt is megnyílik a lehetőség.

Bemutatkozik lapunk Presbiter rovata

2012-01-10T17:47:00.002+01:00

Megvallom, csak szubjektív módon tudok megnyilvánulni a címben foglalt rovatunkról. Mint mindegyik másról is.
A rovat, az akkor négy éves Presbiteri Szövetség kezdeményezésére indult el 2006 tavaszán, a lap hasábjain. Muhari István, a PSZ akkori sajtóreferense vállalta, hogy a szerkesztőség munkájához kapcsolódva, a rovatot megtölti tartalommal. Nagy segítséget jelentett ebben, a sok évtizes múltra visszatekintő anyaországi Presbiter folyóirat, de egyre több királyhágói presbiter és lelkész is segítette írásaival a kibontakozó rovatot.
Ma is ugyanaz a célunk: presbiteri eseményekről tudósítani az olvasót, legyen az gyülekezeti, egyházmegyei vagy éppen kerületi szintű. Emellett a presbiteri tisztséggel kapcsolatos bibliai alapvetésekre, valamint a szolgálatot végzők bemutatására is gondot fordítunk.
Pár éve Tóth Zsigmond vette át a stafétát elődjétől, és jelenleg is lapunk külmunkatársai között tisztelhetjük.
Mindkét munkatársnak megvan az a műfaji erőssége, amellyel a lapot és a szóban forgó rovatot gazdagították.
Istvánnak köszönhetjük az Őrzők a strázsán című portrésorozatot. Öröm volt olvasni egy-egy élet lenyomatát jelentő tömör, magvas, kiválóan megfogalmazott összegzéseit. Lapunkat emellett véleménycikkeivel is gazdagította.
Zsigmond a tudósítások embere. Számos – nem csak presbiteri – eseményről tudósította az elmúlt években lapunkat. Sok eseményen képviseltük közösen a Harangszót és a Presbiteri Szövetséget. Sokatmondó adalék, hogy mikor nemrég a vele készült interjúhoz archív fotókat kerestünk Zsigmondról, be kellett lássuk, nem sok ilyen akad, az egyébként gazdag fénykép-adatbázisunkban. Hiszen ő mindig a fényképezőgép túloldalán áll...
A PSZ kerületi és egyházmegyei vezetőségeivel egyazon célok mentén, Krisztus elhívott és elkötelezett tanítványaiként, szövetségben végezzük szolgálatunkat. Szerkesztőként, szakmai szempontokat alapul véve elmondhatom, hogy a mára a lap Presbiter rovata a Harangszó egyik legváltozatosabb és legpezsgőbb oldalának számít. Sokan tesznek róla, hogy ez folyamatosan így legyen, és a jövőben is így maradjon.
Nemcsak az említetteknek, hanem annak a több tucatnyi szerzőnknek is szeretnék köszönetet mondani, akik az eltelt időszakban beszámolókat írtak gyülekezetük vagy egyházmegyéjük presbiteri eseményeiről. Köszönet az iratterjesztő presbitereknek is, akik ajánlják és célba juttatják a lapot. Szeretettel emlékszem a tavaly elhunyt várad-szőllősi Garnai Teréziára, Terike nénire, aki évtizedeken át nemcsak gyülekezetében terjesztette a Harangszót, de sokaknak otthonaikba is eljuttatta. Vajon ki lép a helyébe?
A kérdés nem ünneprontó kíván lenni, hanem bátorító és – Csűry István püspök úr szavait kölcsönözve – célra igazító. Hiszen, hogy az a presbiter, aki Istentől kapott elhívását és szolgálatát komolyan veszi, az iratmisszióban is „nagyot alkothat”.
Jöjjetek testvéreim, segítsük el a lapot az olvasókhoz. A módszer egyszerű: nem beszélni kell róla, hanem kéthétről kéthétre kézbe adni a lapot a református olvasónak.
Fábián Tibor lelkipásztor-főszerkesztő

Sok vád

2012-01-10T16:43:00.002+01:00

hangzott már s hangzik el most is az egyház ellen. S fájdalom azoknak, akik becsülik és szeretik az egyházat, nem egyszer igazat kell adniuk a vádaskodóknak.
Íme, itt van az egyház tagjainak: a keresztyéneknek a megoszlása, egymással való ellentéte, sőt ellenségeskedése. Itt van azoknak sok egyéb bűne. Paráznaság, iszákosság, csalás, hazugság, önzés és száz meg száz faja a bűnnek megtalálható az egyház falain belül is.
Vajon miért van ez így?

Amikor feleletet keresünk e kérdésre, segítségünkre siket a II. Helvét Hitvallás. Isten igéje alapján rámutat arra, hogy az egyháznak két oldala van: láthatatlan és látható. „Az egyház láthatatlannak is nevezhető, nem mintha az egyházat alkotó emberek volnának láthatatlanok, hanem mert szemeink elől bár elrejtve, de Isten előtt egyedül ismeretes lévén, az emberi ítélőképességet gyakran felülmúlja." Viszont látható alakjában „néha" „látszólag az egyház majdnem megsemmisül és elenyészik", mert „Isten igaz ítéletéből igéjének igazságát és a közös hitet, s az igazi istentiszteletet annyira elhomályosulni és megrendülni engedi."
Mi, amíg itt a földön élünk, csak az egyháznak ezt az emberi szemekkel látható alakját szemléljük az ún. keresztyén egyházakban. S ezeknek a tagjairól helyesen állapítja meg hitvallásunk, hogy „nem mindnyájan szentek, élő és igaz tagok azok, akiket az egyházhoz számítanak. Mert sok képmutató van, akik Isten igéjét külsőképpen hallgatják és a sákramentumokban nyilvánosan résztvesznek és Istent egyedül a Krisztus által segítségül hívni, Krisztusról, mint egyedüli igazságról vallást tenni, Istent tisztelni, a szeretet munkáit gyakorolni és a megpróbáltatások közepette egy ideig türelemmel kitartóknak lenni látszanak, de belsejükben a Lélek igazi megvilágosítása, az igaz hit, a szívbeli tisztaság és a kitartó állhatatosság nincs meg." „Annakokáért Isten egyházát méltán hasonlítjuk hálóhoz, mely mindenféle halat fog, és szántóföldhöz, melyen búza és gyom található."
Mindez óvjon meg két kísértéstől. Egyfelől attól, hogy többet kívánjunk a látható egyháztól, mint amennyit Isten igéje szerint kívánhatunk. Ne akarjuk a tökéletességre jutott egyháznak minden jellemvonását már itt a földön szemlélni, s ha nem találjuk meg ezeket, ne akarjunk új földi szervezeteket létesíteni és így „könnyelműen szakadásokat" okozni és terjeszteni „az egyházban". Ne felejtsük el, hogy „minők voltak a galáciabeli és korintusi egyházak az apostolok korában, melyeknél sok és súlyos bűnt ró meg az apostol, s mégis Krisztus szent egyházainak nevezi őket."
Másfelől óvjon meg attól a kísértéstől, hogy tétlenül szemléljük a romlást az egyház életében. Amíg Krisztus vissza nem jön, addig az egyház nem lesz szeplőtlen, szent és feddhetetlen (Ef 5,27), de addig is törekedni kell erre azzal a bölcs mérséklettel és alázatos szeretettel, amit a II. Helvét Hitvallás ajánl: „Felettébb óvakodnunk kell, hogy időnap előtt ne ítéljünk és ne iparkodjunk kizárni, kárhoztatni, avagy tönkretenni azokat, akiket az Úr nem akar kizárni vagy kárhoztatni, vagy akiket az egyház károsodása nélkül eltávolítanunk nem lehet. Viszont vigyázni kell arra is, hogy míg a hívek szunnyadoznak, azalatt a gonoszok eljövén, kárt ne okozzanak az egyháznak."
Mindenekfelett pedig vizsgáljuk meg magunkat az Ige fényénél, hogy odatartozunk-e nemcsak a látható egyházhoz, hanem a Krisztus igaz egyházához. Hisz erre int minket a mostani ítéletes idők által is. Mert „a Krisztus igaz egyházával való közösséget oly nagyra becsüljük" hitvallásunk szerint, hogy tagadjuk, mintha élhetnének Isten színe előtt azok, akik az Isten igaz egyházával közösségben nincsenek, hanem tőle elszakadtak…. Krisztuson kívül… sehol sem található biztos üdvösség, következésképpen azt tanítjuk, hogy azoknak, akik élni akarnak, Krisztus igaz egyházától elszakadni nem szabad." Jaj nekünk, ha mi is azok közé tartozunk, akik miatt méltán vádaskodnak az egyház bírálói és ellenségei! Hisz ezeknek szól elsősorban a fenyegető ige: „Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni." (Zsid 10,31)
Ifj. dr. Szabó Aladár, 1944

Dorka esernyője

2012-01-10T16:02:00.003+01:00

A tikkadó hőségben elnyúló falu hétköznapjainak csendjét és eseménytelenségét egy szájról-szájra röppenő hír törte meg: a helységbe idegen család költözött albérletbe.
Különös volt még maga az albérlet fogalom is az itteniek fejében, hát még mikor kitudódott, hogy az apa nem az apa, hanem csak az anya – úgymond - barátja, élettársa, akiket – nevezzük így - egy levita menekített, bújtatott ide a világ szeme elől.
- Jó kis hely ez, a bujdosók számára – vélték sokan, ezzel a kifejezéssel próbálva megmagyarázni és jó szemmel nézni az új eseményt.
…
A nyári nap csak úgy nyilazta fentről az emberek fejét, ezért déltájban, sőt késő délutánig ki sem merészkedtek az árnyékból, a hűvös, lesötétített szobákból. Korán reggel kelve, hamar elvégezték munkájukat a mezőn, a szőlőben, aztán bevonultak a vályogfal nyújtotta „klímába”. Még az ebek s madarak is árnyékot kerestek, csupán az új szomszédék gyerekei hancúroztak a gaztól sárgállt udvaron. Sehol egy játék, egy árnyék, egy játszópajtás. Ezért a spriccelő vízcsap lett egyetlen szórakozásuk és barátjuk.
Néhány napig folytatódott így szegényes, ámde számukra egy cseppet sem unalmas vakációjuk. Furcsa volt és szánalmas őket így bezárva látni: a csöppnyi fiúcskát s a nálánál évre nem sokkal nagyobb, szimpatikusan barna kislányt. Elől a kaput mindig kattanva bezárták, ámde a hátsó kerítés még nem volt kész, és ami elképzelhetetlen - ezek a gyerekek sosem mentek ki rajta. Aztán kaptak egy kedves kiskutyát a faluból, s ha kimehettek az udvarra, vele játszottak, elfeledve most már a vízcsapot is.
Az ősz ugyanúgy folytatta kíméletlen aszályát, ahogy elődje. Megjött az iskola, az óvodakezdés és eltűntek az udvarról a kis szomszédok is. Egy napon idegen autó járta fel a falut, benne az édesapa, a nagypapa, akik már hetek óta keresték az otthonukból kiragadott gyerekeket. Játékok, kisruhák, otthoni holmik kerültek elő a csomagtartó mélyéről. A résnyire kaput nyitót anya szó nélkül átvette a tárgyakat és hirtelen ismét bezárkózott. Akkor láttam először sápadt, sovány ábrázatát, meg még egyszer közelebbről, amikor egy szatyor gyümölcsöt nyújtottam be a gyerekeknek.
- Mint egy gyereklány – gondoltam magamban.
Délután aztán nagy zsivajra lettem figyelmes kiskertem árnyékából. A két gyerek bundássapkába, télikabátba beöltözve nyargalt ki-be a kapun. A kiskutya vidáman loholt, éktelenül csaholva, hol előttük, hol utánuk. Furcsa, komikus jelenet volt mindazok számára akik, az üzletből jövet megálltak egy pillanatra. Hogy mit gondolhattak ebben a hőségben – nem tudom, de az én szemem megtelt könnyel, a szívem még jobban összefacsarodott, mint eddig, ha lopva nézegettem őket.
- Ezek a téli holmik az otthonra emlékeztethetik ezeket a kis bujdosókat, valami szépre, kedvesre, jóra. Lehet, még bennük van szobácskájuk, szekrényük illata is – motyogtam félhangosan, a szánalomtól s tehetetlenségtől már-már dühösen, mert tudtam, hogy az otthon illata sokáig elkíséri az embert.
Aztán egy hét múlva megláttam a fájdalmasan zokogó nagymamát is, amint egy ölelésnyire megkaphatta unokáit:
- Dorka, gyere, nézd mit hozott neked nagyi! Elhoztam a kedvenc esernyődet is.
És Dorkának tényleg sokat jelenthetett a kis piros esernyő, mert többször játszadozott vele az eső nélküli délutánokon, mint más játékkal.
Amint így először megláttam a lépcső tetején az ernyő árnyékában ülve, a Mikszáth-féle Szent Péter esernyője jutott eszembe. Az a titokzatos ernyő, melynek nyelében a monda szerint nagy kincs volt elrejtve s melyről sosem tudták meg, hogyan került a regénybeli gyermek, a kis Veronika kosara fölé, hogy megvédje a zuhogó esőtől.
Éreztem, hogy ebben az ernyőben is nagy kincs rejtőzik, egy olyan hagyaték, melyet csak ő kaphat meg, melyről csak ő tudhat: a nagyszülők szeretete.
Múlt az idő a falu felett, a szomszédék ugyanabban a nagy titokzatosságban jöttek-mentek, hordta-vitte őket, aki idehozta. Eljött a tél is, fázós napok, reggelek köszöntöttek a kis völgyre. Már mindenki begyújtott, hiszen nem tárolhatta el senki fáskamrájában a nyár melegét, csakis azt a tűzrevalót, amit eddig beszerzett. Füstölt is minden kémény szépen, kivéve a furcsa szomszédokét.
- Most lesz jó a bundáskabát, a kiscsizma, amiket utánuk hoztak nagyiék – gondoltam magamban és rémisztő képeket hessegettem el lelki szemeim elől, hiszen mindegyre úgy láttam a két gyermeket, amint ruhástól fekszenek le este, s kelnek ugyanúgy az idegen, hideg ágyban.
Mint egy regényben, a titokzatosság köde lepte be a kis, csonka-családot s voltaképp csak azt a körülményt takarta, hogy miképpen került ide, idegen helyre, idegen nyelvű élettárssal, a teljes ismeretlenbe a kis Dóra és még kisebb öccse. De ez elég volt azoknak az embereknek, akik csupán szánalmat éreztek irántuk, akik az igazság leleplezésétől is féltették ezeket a vétlen, eltékozolt gyermekeket. Pedig sokan tudták mi az igazság, sokan ismerték a hibást, a valódi sors-bonyolítót, az ámítót - de hallgattak.
Aztán ahogy jöttek, úgy el is mentek: a köddel, a titokkal.
Zöldségeimet szedtem ki ágyásaikból, mikor kattant a szomszéd kapu s hirtelen, sietve, bement rajta az anyuka és néhány perc múlva Dorka esernyőjével jelent meg. Ugyanúgy távozott, ahogy jött: köszönés nélkül.
Néhány hétig még kereste őket az édesapa s a nagypapa, órákig állva a ház előtt. Senki sem tudta, vagy nem akarta megmondani, innen hova mentek tovább, hol bujkálnak ismét, s hol élhetik otthon-nélküli sorsukat a gyerekek.
Egy biztos: a gyermekek száját, sírását, kacagását örökre nem lehet elnémítani – akárcsak az igazságot. A hozományba kapott kincset – a szeretetet sem lehet másoknak, a rosszaknak megkaparintani, eltulajdonítani. Mert Isten jósága, óvó keze mindig megjelenik hol itt, hol ott, egy kis piros esernyő formájában az árva, az otthontalan gyermekek feje felett.

Veres Piroska

Elkéstem!

2012-01-10T16:01:00.001+01:00

Bekapcsoltam a rádiót. Fölcsendült a szombat esti „Harangszó” szignálja, de ugyanakkor a telefonom is. Fölvettem. Egy gyülekezeti tag fájdalmas sóhaját hallottam: „tiszteletes úr, tessék jönni, édesapám nagyon rosszul van és önt hívja”. Azonnal öltöztem, rohantam, de közben ég és föld között lebegve, a füves legelőről a halál árnyékának völgyébe indultak gondolataim. Sok kusza „alapérzés” között visszhangzott a legfontosabb: nehogy elkéss. Nemrég nála voltál családlátogatáskor, később beteglátogatáskor találkoztál vele, s legutóbb karácsonykor vitted az úrvacsorát. Már ekkor tudtad, hogy rák, - hatvan éves életbe csomagolva. Ajándékként otthagytad a Szatmári Egyházmegye lelkészei által írott áhítatos könyvet.
Haldoklóhoz rohantam, az agyamban önkéntelenül nevek kavarogtak: Hamvas Béla, Gyökossy, Piaget, Popper…de mit keresnek a fejemben? Talán a tudatom alján próbálok keresni fogódzót, támaszt, segítséget?! Eszembe jut, hogyan jött ki a templomból, fogott néhány hónapja erőteljesen kezet, aztán hogyan feküdt erőtlenül az ágyban, s miként küzdött egy darabka kenyér lenyelésével. Közben megérkeztem a házhoz. A fia az udvaron sírt. Ekkor tudatosult bennem a gondolat: ELKÉSTEM. „Egy perce halt meg” – mondta a fiú. Beléptem a házba, a család az „eltávozott” mellett állt, akinek még a szeme nyitva, szája pedig tátva volt. A kínok jelei az arcára voltak „égve”. Fejénél az áhítatos könyv. Vigasztaló szavakat mondtam, megfogtam hitvestársa kezét, kinyitottam a Bibliát és fölolvastam a 23. zsoltárt, aztán imádkoztunk.
A kocsiban vagyok. Kint süvit a szél. A rádió önmagától bekapcsol. Éppen esperes úr beszél: „a 2012-es esztendőben is lesznek felhők az égen”, - mondja. Hát igen, megérkeztek, pedig nemrég még a csillag mutatta az utat a betlehemi jászolhoz. Elkezdődött egy új év.
Vajon miért késtem el? Talán Isten nem akarta, hogy lássam a haláltusaharc másodpercinek gyötrelmeit?
Belépek otthonomba, ahol gyermekem mosolygós arca fogad. Micsoda arc-végletek pár percen belül. Megkérdezi, hogy van a bácsi, akihez mentem. Azt mondom: „Elkéstem, de Isten nem”. Látom, nem igazán érti a választ. Átölel. Eszembe jut egy délután olvasott mondat Kempis Tamástól (1379-1471): „Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá”. Fogom a Szentírást és a „sarokba” vonulok…

Király Lajos

Ne az árfolyamot nézzétek!

2012-01-09T21:35:00.002+01:00

A lelkipásztorok szélsőségesen eltérő javadalmazása, valamint a hittan- és etikaoktatás kérdése került a középpontba a Dunamelléki Református Egyházkerület hagyományos újévi lelkészértekezletén. Szabó István püspök beszédében úgy vélte, hogy az új törvények nyugati bírálata, valamint a magyar kormány megregulázása arról szól, hogy Magyarország megfenyítését ítélik a legkisebb kockázatúnak a külföldi politikai vezetők.

A január 9-i lelkésztalálkozóra a több mint háromszáz dunamelléki lelkipásztor kétharmada látogatott el az egyházkerület budapesti, Ráday utcai székházába.
A lelkipásztori szolgálat áldozattal és lemondással jár – emlékeztetett újévi köszöntőjében Szabó István. A püspök megköszönte a lelkészek szolgálatát és külön köszönetet mondott azoknak, akik építő javaslataikkal, kreatív véleményükkel hozzájárultak a hatékonyabb működéshez. A tavalyi presbiteri tisztújítással összefüggésben hangsúlyozta: míg a hat évvel ezelőtti választás után negyvenhét panasz érkezett a püspöki hivatalba, ezúttal csak kettő.

Az Igét olvassátok!

Minden rossz gyökere a pénz szerelme – intett a püspök, emlékeztetve arra, hogy a református egyház gazdasági törvénye is egyre terjengősebbé válik. Az ország gazdasági helyzetére utalva Szabó István úgy fogalmazott: „ A világ tele van zajjal és Magyarország ebben a zajongásban, különös kiabálásban némelyek szerint furcsa és kellemetlen helyzetben van, de ezt másképp látom. Reggel, amikor felébredtek, az Igét olvassátok először és ne a forint/euró árfolyamot nézzétek a számítógépen!”
A püspök úgy vélte, hogy a hétköznapok a pénzről, adósságról, hitelről, megszorításról és költségvetésről szólnak, és az egyházi embereket is előveheti a szorongás a jövőt illetően. Szabó István hangsúlyozta, hogy az egész nyugati civilizáció krízisben van, amelynek gyökere több évtizedre nyúlik vissza. „Ma nem az ország gazdasági teljesítménye dönti el a pénz értékét, hanem az, hogy mennyit adnak érte a piacon, vagyis a fizetőeszköz adható-vehető.”

Jobb állapotú a magyar gazdaság, mint...

A püspök szerint az új magyar törvények (alaptörvény, médiatörvény, jegybanki és egyéb pénzügyi tárgyú törvények – a szerk.) kemény nyugati bírálata, valamint a magyar kormány megregulázása arról szól, hogy Magyarország megfenyítését ítélik a legkisebb kockázatúnak a külföldi politikai vezetők. Szabó István hozzátette: az ír, görög, spanyol és portugál gazdaság sokkal rosszabb állapotban van, mint a miénk, de ezek az országok már az euróövezet tagjai és ott nem mernek „borítani” a politikusok, mert az súlyosabb következményekkel járna. Hazánk kicsi ország, amely jelenleg a kísérleti nyúl szerepét tölti be – fogalmazott.
Magyarország a hidegháború végén,1989-ben a vereséget szenvedett Szovjetunió csatlós-gyarmata volt, vagyis rossz oldalon állt, „a veszteseknek pedig hadisarcot kell fizetniük” – mondta a püspök. Szabó István szerint nem a rendszerváltás utáni kormányok tevékenységét nyögjük most, hanem a Kádár-rendszerét, vagyis az 1970-es, 80-as években felvett hatalmas hitelek döntő szerepet játszanak az ország mai gazdasági helyzetében.

„Egyházvédelmi törvény”

Szabó István a törvényekről szólva azt mondta, hogy Magyarország Alkotmányát jónak tartja, csupán egyetlen motívumot hiányol a preambulumból: „hiányzik belőle a hála szó.” Az egyházi törvénnyel összefüggésben úgy vélte, hogy hálásak lehetünk érte, mert az tulajdonképpen egyházvédelmi törvény, és súlyos kitételeket fogalmaz meg arról, hogy mi tekinthető vallási tevékenységnek és mi nem, ennek pedig hosszú távon üdvös hatása lehet.

Érdemes volt belefogni

Az új gyülekezetek szervezésének tapasztalatairól szólva a püspök azt mondta, hogy érdemes volt belefogni a munkába. Hazánkban folyamatosan nő a kelet-nyugati irányú migráció, az ország keleti részéből a hagyományosan református településekről egyre többen telepednek le Budapesten, illetve a nyugati országrészben, így ezeken a területeken is szükség nagy szükség van a misszióra.

Szembeszökő különbségek

Az egymás iránti szolidaritásra biztatta a lelkipásztorokat a püspök azzal összefüggésben, hogy eltérő, akár ötszörös, hatszoros – egyes vélemények szerint akár tízszeres – különbség is lehet a lelkészek javadalmazása között. Szabó István szerint a helyzet addig nem orvosolható szervezeti szinten, amíg a javadalmi viszonyok, a szolgálati helyek minősége, az elvégzett munka számon kérhetősége nem tisztázódik, mert – mint fogalmazott – a különbségek ugyan szembeszökőek, de nem minden esetben nyilvánvalók annak okai.

Verseny az etikaoktatásért

A lelkésztalálkozón a legtöbben a jövőre hatályba lépő köznevelési törvénnyel kapcsolatban mondták el véleményüket. A jogszabály kötelezően előírja a hittan- erkölcstan, illetve az etikaoktatást. Magyarország az egyetlen egész Európában, ahol szervezett közoktatásban nem tanultak a gyerekek eddig ilyen tárgyat, ez jövőre úgynevezett felmenő rendszerben elkezdődik az iskolákban. Tőkéczki László szerint a református hitoktatók akkor maradhatnak versenyben a bevezetendő etikaoktatásban, ha lelkészi, illetve hitoktatói diplomájuk mellé etikaoktatói végzettséget is szereznek. A dunamelléki főgondnok úgy vélte, hogy az etikatankönyvek – szükségszerűen – ökumenikus szellemben íródnak majd, ezért fontosnak tartja, hogy a reformátusok kiegészítő tanításai, füzetei is ott legyenek a pedagógusoknál és diákoknál.
Fekete Zsuzsa, Parókia.hu

Fotó: Füle Tamás, Peterdi Márton
Forrás: Dunamelléki Egyházkerület

Újévi Harangszó

2012-01-09T17:05:00.001+01:00

Újévi fogadás és borbemutató Nagyváradon

2012-01-09T17:02:00.004+01:00

A Kárpát-medence legkiválóbb borászainak részvételével újévi fogadást tartottak vasárnap este Nagyváradon. A borkiállítással egybekötött rendhagyó újévköszöntő ünnepély szervezője Tőkés László európai parlamenti alelnök Központi Irodája és a nagyváradi Zichy Ferenc Borklub volt.

A kétszáznál is több meghívott vendéget, köztük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos, illetve helyi vezetőit, továbbá az egyházi, civil, polgári és politikai élet jeles képviselőit, Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke, az est moderátora köszöntötte. Az erdélyi nemzeti oldal sikeresen zárta az elmúlt évet, mely az intézményépítés és nemzetegyesítés jegyében telt, mondotta Török. Hozzáfűzte, hogy az építkezés folytatódik az új esztendőben is, hiszen Kós Károly szavaival élve: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
Igei bevezetővel szolgált Hermán M. János, a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének igazgatója.
Tőkés László EP-alelnök, az EMNT elnöke ünnepi beszédének elején Sulyok István első királyhágómelléki püspökünk intézményteremtő szolgálatát idézte fel, aminek az egyik látványos megvalósulása az estély helyszínéül szolgáló épület. Az egykoron református kultúrházként és tanoncintézetként működő székhely ma már egyszerre nyújt otthont a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, a Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Partiumi Magyar Művelődési Céhnek. Egyház, oktatás és művelődés, az a három pillér, „amely alátámasztja és meghatározza közösségünket, egész kistársadalmunkat, önazonosságunkat” – mondotta az előző királyhágómelléki püspök.
A Kárpát-medence természetes egységét szemlélteti a most Nagyváradra is elhozott, különböző borvidékeket felsorakoztató kiállítás, melyet elsőként Brüsszelben, a magyar EU-elnökség zárásaképpen mutattak be. Tőkés László bejelentette: a kárpát-medencei magyar borászok egyesületének vezetőjével, Balla Gézával megegyeztek abban, hogy a kiállítást bemutatják Magyarországon, Felvidéken, Délvidéken és a Szerémségben is, ezáltal szolgálva a határok feletti nemzetegyesítés nemes ügyét.
Az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeit felidézve az EP alelnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik szerepet vállaltak ezek megszervezésében. A tervekre vonatkozóan ugyanakkor elmondta, hogy az Erdély gazdasági fellendülését célzó Mikó Imre Tervhez hasonlóan egy ifjúsági és sportstratégiai tervet is kidolgoznának, amelyet Nagyvárad legendás labdarúgójáról, Bodola Gyuláról neveznének el.
Végezetül Tőkés László a Kárpát-medencében felerősödött magyarellenességről, illetve a magyar kormány ellen irányuló tűrhetetlen támadássorozatról beszélt. „Akik meg akarják leckéztetni a demokrácia szabályai szerint megválasztott, legitim magyar kormányt, azok tulajdonképpen az európai unió polgárainak számító magyar nemzetet sújtják. Minden banki művelet és gazdasági ármánykodás a magyar polgároknak a fejére hull vissza” – hangsúlyozta. Hozzátette: most mindennél fontosabb, hogy a nemzeti szolidaritás jegyében kiálljunk egymás mellett.
Az est további részében fellépett a Közjó Szolgálatában díjjal kitüntetett Nagyváradi Asszonykórus. A nemzettudat megerősítése, a népi hagyományok ápolása, a kulturális örökség megóvása, illetve a népzenei értékek népszerűsítése céljából, bő egy évvel ezelőtt alapított énekkart Márkus Zoltán karnagy méltatta.
Ezt követően a tavaly 86. életévét betöltő Csávossy György, az „erdélyi borkultúra legihletettebb szerelmese és szakértője” lépett a pulpitushoz. „A bor a lelket az ajkak küszöbére emeli és csodás igék kimondásának képességével ajándékoz meg. Szeresd a bort, mert a barátság itala, szeretetet és melegséget csepegtet szívedbe, megértést, de hogyha kell, megbocsájtást is. Szeresd a bort, mert benne rejlik a hosszú élet titka” – mondotta Csávossy György, aki számos borászati és szőlészeti szakkönyv szerzője, egyben aranytollas publicista.
A jelen lévő borvidékek – Beregvidék, Eger, Felvidék, Küküllőmente, Duna Borrégió, Arad-Hegyalja, Szerémség – leírását Kiss Zoltán, a nagyváradi Zichy Ferenc Borklub szervezője ismertette.
Végül Tőkés András az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező testületének tagja osztotta meg a jelenlévőkkel újévköszöntő gondolatait az erdélyi magyar politikai helyzetről.
A beszédek után borkóstolóval folytatódott az ünnepség. Az este folyamán egybegyűlt adományokat, illetve a borjegyekből befolyó összeget a szervezők idén a Partiumi Keresztény Egyetemnek ajánlották fel.

2012. január 9., Nagyvárad
    Tőkés László
    EP-alelnök
    Sajtóirodája

Megmaradásunk alapja

2012-01-07T17:06:00.005+01:00

„Jézus monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőknek.” (Mk 9,23) Amíg minden egyben van Isten rendelkezése szerint, amíg eggyé, egy nemzettestté lehettünk az idők során, ezer éven át a Kárpát-medencében, addig egészségesnek mondtuk magunkat, fiak és apák, leányok és anyák, székelyek, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, újvidéki magyarok. Trianon átka olyan lelki traumát okozott egy nemzetnek, amelynek hatását, következményeit, lelki és testi sérüléseit nemzedékről nemzedékre örököljük, és senki sem törődik vel, hogy végső fokon mi lesz ennek a következménye.

    Az emberi jogokat, az emberi méltóságot, az egyenjogúságot, az egyenlő esélyek lehetőségét védi a demokratikus világrend és törvény, elutasítja a faji és nemzeti diszkriminációt, csak a magyar kérdést ne vegye senki sem elő. Az valamiért bűn. Valamiért félelmetes, valamiért elkerülendő, nem javaslott dolog, közel száz év szenvedés és jogtalan döntés miatt jobb, ha nem beszélünk róla.
    Saját közösségünkön belől elmondták nagyapáink, apáink az igazságot, azt amiről a leszakadt országrészeken, éppen a reánk telepedett idegenek megfélemlítő rendelkezései miatt nyilvánosan beszélni róla nem volt szabad. Elmondták, miért van bennünk egy születésünktől bennünk húzódó félelem, rettegés, remegés, kiszolgáltatottság érzése, miért van bennünk az Istentől rendelt szabadság és emberi méltóság iránti vágy. Miért ver a földhöz, miért dob tűzbe és vízbe közel százéves betegségünk, amelyet senki sem akart meggyógyítani az elmúlt évtizedek során, sőt szívesen látták volna vesződésünk, pusztulásunk.
    Azonban úgy, mint máskor, most is mindent megváltoztatott a történelem Istene, aki látta, látja, hogy szükségünk van reá, és elindult, hogy meggyógyuljon a trianoni szindrómában szenvedő nemzet. Jézus megelégelte a reánk támadó farizeusok, hamis történelmet firkálók gúnyát, zaklatását, perlekedését. Jézus elindult felénk. Megválogatott és egy mennyei bíró által időzített törvény értelmében cselekszik, gyógyításunkért érkezik.
    Amikor Jézus jelenléte megoldja egy nemzet, egy kisebbségi sorba kényszerített nép helyzetét, ott a farizeusok elhallgatnak. Isten lép mindenki elé és kérdez. Kérdése nem marad válasz nélkül. Elhangzott már ez a vallomás sokszor és sokunk ajkáról, most egy valaki közülünk szól, elmond mindent. Vallomásának summája, hogy helyzetünkkel és az abból adódó megaláztatással és fájdalmakkal nem bírunk. Nem tudjuk legyőzni, ezt már nem lehet tovább bírni. Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Újvidék magyarsága együtt kiáltja: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.”
    Jézus nagyon jól érzi, érti, hogy ebbe a „ha” feltételes módra utaló kötőszóban benne van az idők közben kialakult bizonytalanságunk, kicsinyhitűségünk, amelyet nem merünk bevallani. Itt az ideje beszélni róla. Nem te vagy a hibás Uram, hogy eddig nem érkezett el gyógyulásunk. Mi vagyunk a hibásak. Mert nem volt egy felelős magyar miniszter, kormány, aki ezt felvetette volna: „Trianont újra kell tárgyalni. Itt az idő beszélni róla.” Nem a románokkal és nem a tótokkal, hanem azokkal, akik ezt kitervelték és alkalmazták, érvényre juttatták. Ha ezen a világon senkit sem lehet megalázni, diszkriminálni, büntetni, akkor itt az ideje, hogy amit elrontottak, azt helyre kell igazítani. Részünkről, ennyire feltétlenül szükségünk van, magyarnak lenni, el kell fogadni egymást és végre összefogni, mert az erő, amitől fél Európa és félnek nagyon sokan, éppen keresztyén, Jézusban bízó hitünkben van.
    „Minden lehetséges a hívőknek” – mondja Jézus. A bibliai hitetlen nemzetség azonnal hinni kezd, más lesz, amikor meglátja Jézust, Isten Fiát. Hinnünk nekünk is kell!
    Megmaradásunk alapja Jézusra nézni, őszintén színt vallani és kimondani közös magyar imánkat, immár kételkedés és bizonytalanság nélkül: „Uram, könyörülj magyar népünkön.”
    Első jelei e könyörületnek megmutatkoznak Isten nemzetet egyesítő szeretete révén, ezt már csak egy követheti, a teljes egységre jutás öröme. Ezért imádkozzunk
Korda Zoltán

Több mint kétmilliárd keresztény él a világon

2012-01-06T10:24:00.004+01:00

Az amerikai Pew Forum felmérése szerint a keresztények a világ népességének egyharmadát teszik ki, és ezzel messze a legnagyobb vallási csoportot képviselik (a muzulmánok előtt, akik a „világranglista” második helyét foglalják el). A 2,2 milliárd keresztény fele katolikus, 37 százalékuk protestáns, és 12 százalékuk ortodox.

A keresztények száma az utóbbi 100 évben több mint háromszorosára nőtt, ahogy a föld népessége is, mely az 1910-ben mért 1,8 milliárdról 2010-re 6,9 milliárdra ugrott. A növekedés az idő függvényében egyenletes volt, a földrajzi eloszlásban azonban nagy eltérések figyelhetők meg. A 2 400 különböző forrásra támaszkodó felmérés szerint a növekedés a különböző földrészeket nagyon különböző arányban érintette.
A XX. század elején még Európában élt messze a legtöbb keresztény (66 százalék), mára azonban az öreg kontinens Afrika Szahara alatti területeivel van egyensúlyban. Jelenleg mindkét kontinens a világ keresztényeinek egynegyedét tömöríti, míg Amerikában a 37 százalékuk él. A legjelentősebb növekedés Afrikában figyelhető meg, ahol a keresztények száma több mint hatvanszorosára nőtt: az 1910-ben mért 8 millió fő helyett 2010-re 516 millióan lettek. Ennél szerényebb, mégis jelentős – tízszeres – növekedés zajlott Ázsiában és a Csendes-óceáni területeken, ahol jelenleg 285 millió keresztény él.
246 millió fővel az Egyesült-Államokban, és 175 millió fővel Brazíliában él ma a legtöbb keresztény ember. A harmadik a sorban Mexikó, ahol több mint 107 millió keresztényt számoltak, ami a teljes lakosság 95 százalékát teszi ki. Kínában a népességnek pusztán 5 százaléka keresztény, ez a 67 millió ember mégis a világ keresztény híveinek 3,1 százalékát jelenti. Kína így jelentősen megelőzi a sorban őt követő Németországot (58 millió fő), illetve Etiópiát (52 millió fő). A tanulmány azt is kimutatta, hogy a világ keresztény híveinek 10 százaléka kisebbséget alkot a saját hazájában.
A Pew Institute kutatói kitérnek arra is, hogy a keresztények mára igen messze szóródtak azoktól a történelmi helyektől, ahol a vallásaik kialakultak. Közép-Kelet és Észak-Afrika lakosságának például a keresztények ma már csupán a 4 százalékát teszik ki, ami 13 millió főt jelent. Másik példa: Nigériában ma kétszer annyi a protestáns, mint Németországban, a Reformáció hazájában.
Az amerikai tanulmány által kimutatott 2,2 milliárd keresztény 50 százaléka katolikus. A protestánsok 37 százalékot, az ortodoxok pedig 12 százalékot tesznek ki. A világon élő katolikusok felét tíz ország tömöríti. Több mint 133 millió fővel Brazília egymaga adja a világ katolikus lakosságának 12 százalékát. Ez az ország, mely a 2013-as Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó helyszíne lesz, több katolikus hívőt számlál, mint Olaszország, Franciaország és Spanyolország együttvéve. A második helyen 96 millió hívővel Mexikó áll, míg a harmadik helyet 76 millió fővel a Fülöp-szigetek foglalja el.
Európában Olaszország vezeti a listát, majd – a világranglista hetedik helyén – Franciaország következik. A nyolcadik és kilencedik helyen is európai országok állnak: Lengyelország és Spanyolország.Az amerikai intézet számai nagyban összecsengenek a 2004-ben Rómában kiadott hivatalos egyházi statisztika adataival. A Szentszék akkor a megkereszteltek számának 757 millió főről 1,1 milliárdra való emelkedését mutatta ki az 1978. utáni időszakra. A növekedés mértéke náluk is arányban van a világ népességének növekedésével, mely ebben az időszakban 4,2-ről 6,4 milliárdra változott.
Magyar Kurír
Forrás: La Croix

Megjelent a Kálvincsillag

2012-01-05T17:11:00.001+01:00

A zilahi református kollégium a református bál kedvezményezettje

2012-01-04T10:58:00.001+01:00

Újból megrendezik a Református Jótékonysági Bált Debrecenben. A szervező Tiszántúli Református Egyházkerület a Zilahi Református Wesselényi Kollégium javára ajánlja fel a bál bevételét.

Az iskola az egyetlen olyan református kollégium Erdélyben, amelyik még nem kapta vissza épületét. Az intézményben több mint ötszáz gyermek részesülreformátus magyar oktatásban óvodától érettségiig. A diákok nyolcvanöt százaléka vidékről utazik az iskolába. A következő tanévben újabb három osztály fogadására kell felkészülniük, ezért döntött úgy a Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége, hogy a zilahi oktatási- nevelési intézményt támogatja.
Tavaly csaknem négyszázan vettek részt a református bálon és kétmillió forint adománnyal támogatták a délvidéki Napsugár Református Óvodát. Korábban a rozsnyói, a nagyberegi, nagydobronyi, a péterfalvi és técsői Református Líceum, valamint az erdélyi nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium részesült az adományokból.
A befolyt összegből minden évben határon túli intézményeket támogatnak.
Az V. református bált 2011. február 17-én, pénteken tartják.

Liao Yiwu: „Isten vörös – titkos sztori…”

2012-01-03T19:30:00.001+01:00

DISSZIDENS KÍNAI ÍRÓ A SÁRKÁNY BIRODALMÁNAK KERESZTYÉNSÉGÉRŐL

Liao Yiwu kínai író, költő, zenész 1958-ban született Szecsuánban. A kommunista rendszer bírálata miatt politikai börtönben volt. Könyveiben a rendszer visszásságairól ír, ezek angolul, franciául és németül is megjelentek. Az 53 éves alkotóművész múlt év nyarán elhagyta Kínát és Németországba disszidált. Utána jelent meg világsikert arató munkája, amelynek címe: „Isten vörös – titkos sztori arról, miként képes a keresztyénség a túlélésre, és virágzásra a kommunista Kínában”. Miként? Erről szól az alábbi cikk. Forrás: ENInews.ch, Christianity Today.com, literaryreview.co.uk. Írta: Dr. Békefy Lajos.

Kínai mártír szobra a Westminster-apátságban
Az angliai Westminster hatalmas apátsági templomának külső falfülkéjében reformátorok, királyok, világhírességek szobra között tíz olyan életnagyságú szobor is áll, melyek a 20. század kiemelkedő keresztyén mártírjait örökítik meg francia mészkőfaragványként. Martin Luther King kőbe merevedett jellegzetes mozdulattal, kitárt karral üdvözli az arra járót, s egyben oltalmazza a lába mellett álló kisgyermeket. Vajon az útikalauzoktól, „bédekkerektől” vezetett turista felismeri-e a mártírok közé „örökített” kínai protestáns lelkész, prédikátor alakját, s tudja-e, ki volt ő, akit 1973-ban a „kulturális forradalom” idején végezték ki. Wang Zhiming volt a neve.

A „földalatti” protestánsok rendíthetetlensége megragadta a szkeptikus írót
A disszidens író először akkor hallott Wangról, amikor a prédikátor Kína legdélibb, Jünan nevű tartományában járt-kelt, s félelem nélkül szólt a kommunista rezsim fonákságairól. Liao Yiwu ezt is megörökített korábbi könyvében, ami 2008-ban jelent meg A gyalogos hulla (The Corpse Walker) címmel. A kínai rendszer belső természetét kutató Liao akkor figyelt fel a hazájában minden korlátozás ellenére növekvő keresztyénségre, amikor találkozott azzal a másik prédikátorral, aki a földalatti, hivatalosan nem regisztráltnak nevezett protestáns egyház lelkészeként évekkel ezelőtt Pekingben járt. Jóllehet Liao szkeptikus volt mindenféle vallásos hittel és jelenséggel kapcsolatban, de megragadta akkor őt a földalatti keresztyének eltökéltsége, kitartása, minden megaláztatást vállalni kész rendíthetetlensége. Azt követően, hogy ezt a lángoló hitű prédikátort is letartóztatták, kezdte el kutatni a szeptikus Liao a keresztyén hit történetét és terjedését Kínában. És ez egy hosszú utazás volt, amelynek során a nem-hívő értelmiségi megtanulta nagyon tisztelni a kínai parasztok és értelmiségiek millióit, akik reményt merítettek a keresztyénségből, mit sem törődve a hivatalos üldözéssel, terrorral.

Vidéki prédikátorok szívóssága növelte a keresztyénséget – a maradiság vádja ellenére
Az Isten vörös… című könyv születésének kezdetei visszanyúlnak arra a „nyomozásra”, amelynek során Liao Yiwu felkutatta a westminsteri protestáns mártírok szoborsorában látható Wang Zhiming fiát, aki a szubtrópikus kínai hegyek között, egy sziklára épült vidéki házban élt. Hallgatta a 67 éves férfi történetét, megrendítő, igaz „meséjét” édesapjáról, aki 1926-ban kezdte el prédikátori szolgálatát azokban a régiókban, amelyek messze estek a forgalmasabb helyektől. Igazi „Isten háta mögötti” helyek voltak ezek az emberi szólásmondás szerint, mégis Isten szívének közelében helyezkedtek el az Ő akarata szerint, ezért vitte az ott élőknek Isten reményt adó Igéjét. A keresztyénség nagyon lassan terjedt Kínában a 19. században, de a Wanghoz hasonló vidéki prédikátorok szívóssága és lelkesedése révén egyre inkább elérte az elzárt vidékek lakóit is. Az 1949-ben bekövetkezett kommunista hatalomátvételig mintegy három millió katolikus és egy millió protestáns kínai alkotta a Sárkány Birodalmának keresztyénségét. A hatalom új birtokosai a keresztyénséget „maradinak” és „babonásnak” titulálták (milyen ismerős ez az évelés a Birodalomtól sok ezer kilométerre errefelé is!). A buddhista kolostorokat lerombolták az új ideológia „papjai”, a szerzeteseket vagy lemészárolták, vagy kényszermunkára hajtották. A taoista vallást „titkos társaságnak” nyilvánították, akik bármire képesek az új államend ellen, tehát… A keresztyéneket is elkezdték hivatalból üldözni. Wang Zhiminget 1954-ben bebörtönözték „vallási és kémtevékenység vádjával”. Később szabadlábra került, de eltiltották mindennemű prédikátori vagy közéleti tevékenységtől.
1966-ban a vörös gárdisták behatoltak Wang házába, az egész családot végighajtották a falun, gúnyolták, ütlegelték őket. Majd később ismét letartóztatták Wangot. Négy évre ítélték. Az ítélet végrehajtása előtt még találkozhatott családjával. Fia így fogalmaz: „Csontváz soványra fogyott, haja megőszült, de még ekkor is hívő maradt, szemében a régi tűz izzott”. Nyelvét kivágták, hogy a börtönben ne tudjon prédikálni. Majd később agyonlőtték. Nyilvános temetésére nem kerülhetett sor, a hozzátartozók éjjel róhatták le kegyeletüket. Feleségét három évre bebörtönözték, három fia közül kettőt kilenc évre ítéltek el. A harmadik a letartóztatás ideje alatt veszítette el életét.

A szellem embere a kínai piaci ideológiáról és a kollektív felejtésről
Erről a kínai kommunista időkben tipikusan megélt prédikátorsorsról is szól ez a megrendítő mementó, annak az írónak az alkotása, aki maga is üldözötté vált a mai Kínában. Azért, mert a szólásszabadság védelmezése, a keresztyénség tisztelete, az értelmes társadalmi-közösségi élet szorgalmazása alkotja gondolkodásának tengelyét? Azért, mert az anyagi jólét ígérete és egyoldalú idealizálása piaci ideológiaként nem elégíti ki szellemiségét, emberségét? Azért, mert nem volt hajlandó beállni a kollektív amnéziát, felejtést mímelő, vállaló milliók közé? Saját hazájának keresztyénségét felfedező útjai során egyre inkább csodálta a prédikátorok ékesszólását, amit a megpróbált és kipróbált hit tett hitelesé. Még a vidéki, falusi keresztyén asszonyok is bibliás nyelvezetükkel, ékesszóló egyszerűségükkel ragadták meg Liao lelkét. „Igaz történeteiket könnyek között, drámai hősök megrendültségével adták elő, s ezeknek a történeteknek már a puszta lejegyzése értékes ajándék volt számomra” – kommentálta könyvét az író.

Sors-, és kordokumentum, meg a kegyelem és az éberség dokumentuma a 18 interjú
A tizennyolc interjú-fűzér az Isten vörös… című könyvben igazi kor-, sors, és kegyelem-dokumentummá teszi Liao alkotását. Benne a legkülönbözőbb sorsok illusztrálják a hit erejét, a földalatti keresztyénség megtartó dinamikáját a földönfutókká tett életek javára, mint Li Linshan szabó esetében, aki rákbetegként szegénysége miatt nem volt képes megvenni a gyógyszert, de lelki táplálékot és erőforrást talált „üldözött vallásában az üldözött Krisztus” mellett. Vagy Dr. Sun sebészorvos példája, aki sikeresen dolgozik egy orvosi iskolában, de mindent odaad azért, hogy a betegeket és a szegényeket felkarolja a dél-kínai hegyvidék elzárt falvaiban.
A „kulturális forradalom”, vörösgárdista vandalizmus, majd ma a modern piaci árukultusz, kiüresítő materializmus és egyre elharapódzó korrupció sárkányvilágában is megmaradt, sőt növekedett a keresztyénség Kínában. A földalatti és házi gyülekezeti létformából egyre inkább földfeletti, földön járó, sokakat lelki és szellemi magaslatokba emelő közösségi erővé vált: értelemadó, emberséget átmentő, távlatokat nyitó, szelíd lelki hatalommá. A pármilliós kezdet ma már 130 milliós számot mutat. A mártírok vére a jövő magvetése lett a Sárkány Birodalmában, ahol még ma is veszélyes „sárkányok” járnak-kelnek. Minderről üzen Liao Yiwu nagyszerű könyve, ami arra is bizonyíték, hogy az egyre inkább múlttá váló totalitarizmus árnyéka azért még nagyon hosszú, s rávetül a jövőre is. Ezért kell nagyon ébereknek lennünk. Liao Yiwu és könyve ébren tartója éberségünknek.

Bízd Újra Életed Krisztusra!

2011-12-31T13:59:00.002+01:00

Boldog új évet kíván a Harangszó szerkesztősége

Újévi Harangszó

2011-12-29T19:47:00.000+01:00

Év végi gondolatok a hegyekből

2011-12-29T15:26:00.000+01:00

Kimentem Kismuncselre, a Kárpátok déli vonulatára, hol egy elfelejtett kis bányásztelepülés mint az elmúlt évek mementója roskad bele a tájba. Eljöttem ide, Isten háta mögé, ahonnan mindenki elmenekült, válaszért, megvilágosodni.
Tél van, ropog a hó a talpam alatt! Minden lépés jól esik. Sétálok a létben! Vagyok! Számlálatlanul telnek a percek! Elindultam, és elindulnak bennem a gondolatok! Megfogalmazom! Az első érzés mely hívatlanul belém költözött: milyen csodálatosan tiszta és finom itt fent a hegyekben a levegő! A nagyvárosban minden egyes lélegzéssel tüdőnkbe beáramlik a társaink tüdejét megjárt, a kipufogó gázokkal, porral, füsttel fűszerezett massza. Itt a hegyek között érzem a friss levegő ízét, zamatát, amit harapni lehet, szinte herseg a fogam között a tiszta életerő. Minden egyes légzés ajándék. Jólesik levegőt venni, tüdődön keresztül eggyé válni a tiszta természettel. Behunyt szemmel a bensőmön keresztül érzem a tájat, a hegyeket, a havas fákat. Néhány légzés, és már biztosan tudom, hogy élek, hogy jó helyen vagyok.
Mind tikkadt vándor miután a tiszta hegyi levegőből oltottam szomjamat, eszmélődő figyelmem a két szemembe költözik. Csodálom fentről, a gerincről a kilátást! Tekintetem csak ugrál a ragyogásban, mint újszülött kisbárány a tavaszi zsongásban. A horizont széléig ‒ megszámláltam ‒ nyolc hegygerinc ágaskodó hullámtaraja lakja be otthonosan ezt a csodálatos világot. Mindenik hegyfolyam ugyanolyan, és mégis egészen más. Játékos szeszéllyel hullámzik a vörösbe hajló, szép, szürke bükkerdővel borított hegycsúcs, majd aléltan a mélybe hull, hogy amott szilajon ágaskodva, komor zöld fenyőerdővel borítva újból az ég felé törjön. A táj minden egyes hajlata pajkosan más! A Kárpátok a jó Isten földre álmodott szimfóniája! A hegyvonulatok, mint szemérmes lányok, könnyű stólájukkal a reggeli áttetsző ködben incselkedve elragadják a tekintetem, és megbabonáznak. Vég nélkül kell gyönyörködni bennük! Állok és nézem a csodát. A Nap a vállam felett velem együtt fürdeti arcát a szelíd kis dombokban, melyek a látóhatár szélén szilaj bércekké nőnek, ő is lágyan körbe hordozza ragyogó tekintetét, felfénylik áldó sugarától egy-egy tisztás, erdőfolt, hegygerinc.
Nézem a tájat, ez Erdély, az én szülőföldem, és bár nem teltem be a látottakkal, mégis lassan figyelmem a fülembe vándorol. Csend van, a lakott élő világ csendje vesz körül, melyben zavartalanul otthonra talál a játszadozó könnyű szellőben lengő ágak lágy nesze, a távolban párjukat hívó madárkák dala, és a tétova lépéseim alatt ropogó hó. A fülem is jelzi, jó nekem itt, a testvéreim között a természetben otthon vagyok!
Barangolok az elhagyott tájon, felettem az istenadta tiszta, csodaszép, kék ég, minden légzés egy harapás az egészséges friss levegőből. Taposom az araszos hó alól kitüremkedő, lekaszálatlan füvet, kerülgetem a széthordott épületek törmelékét. Itt egy lépcső, mely nem vezet sehova, hisz mögötte egy gödör ásítozik, amott egy szilaj kis kéménydarab áll ki a földből, kormos belseje érdekes színfolt a fehér ragyogásban. Megállok egy-egy galagonya meg hecsedli bokornál, vörösen izzanak a termések a napfényben. Nagyon jó rágcsálni fagy csípte, savanykás gyümölcsüket, egyszerű ízek, sok vitaminnal, életerővel! Az ingyen lakomán kosztos társaim a cinegék. Felettem vijjogva köröz egy héja, csodálkozik, hogy embert lát itt, ahol annak idején egy kisváros állt. Igen, tizenöt éve még minden váltásban négyszáz bányász ereszkedett a föld alá, hogy felvegye a harcot a sziklába lapuló uránérccel, hogy verejtékes munkával kenyérré váltsák a halált. A téli friss hó a ragyogó napfényben szépen öltöztet, és mindent sejtelmesen eltakar. Nem fáj ez az elmúlás!
Bejárom hajdani kis plébániám területét. Én tudom, hogy itt e szederrel befutott romhalmaz valamikor pékség volt, amott, ahol az a pár törött tégla vöröslik a napfényben, ott állt az óvoda, arrébb, szép sorjában az iskola, a posta, az orvosi rendelő. Lentebb, ránehezedve a tájra az irodák álltak, föléjük tornyosult az akna szájában a torony a felvonó dobjával. Most semmi, málló fundamentumok, a hó alól kikandikáló törmelék és itt-ott néhány kis lakóház. Az intézmények közül egy ablaktalan vak épület áll még, a kocsma, de mára már az is feladta a létét, romosan várja a végzetét, tavasszal téglákra szedve elhordják nyomtalan.
Sétálok, körülöttem a szép fehér hó alatt a hallgatag történelem. Olyan sok emlék, élmény, kérdés kóvályog bennem! Az egyik hosszú lakóbarakk végében egy kis kápolna állt. Emlékszem, tizenöt évvel ezelőtt még az volt a legnagyobb gondunk, hogy nem férünk be mindannyian év végén hálát adni a nagy Istennek. Abban az évben, 1995-ben, emlékszem ötvenkilencen gyűltünk össze a misére, a kápolna végében a hosszú folyosón emberek álltak és imádkoztak. Aztán bezárt a bánya, az emberek vártak egy darabig, majd tétován elszéledtek, s velük olvadt a városocska, mint tavaszi hó a napfényben.
Most megint év vége van, és pénzügyi válság, és úgy tudom, hogy akik elmentek innen, sajnos, azok sem értek haza. Adományokat hoztam. Körülbelül tíz lélek él itt, öt ajtó mögött. Mindent szétosztok, végül egy zsák plüssállatocska maradt: maci, béka, elefánt, egérke, zsiráf. Nagy az öröm, ők az én itthon maradt testvéreim.
Elbúcsúzok, elindulok hazafelé, de a lábamnak nem akaródzik lemenni a hegyről. Válaszokért jöttem, de csak kérdések kóvályognak bennem. Miért mennek el innen az emberek? Miért jobb egymás hegyén-hátán tülekedni a nagyvárosokban? Nagyapám még adót fizetett a föld után, az állatok után is kvóta volt kivetve, mit le kellett adni. Most mindenért támogatást osztogatnak, és mégis elhagyott a vidék. Támogatást kap az, aki lekaszálja a szénát, és támogatást kap az is, aki állatot tart. Szabadon lehet gazdálkodni, azt vethetsz, amit akarsz, és mégis megműveletlenek a földek! Tudom, hogy így van, hisz mi tartunk huszonöt tehenet, nincsen saját legelőnk, lent a Maros partján vannak egész nyáron az állatok, de senki nem kérdi meg, hogy kié ez a csorda. Itt fent is rengeteg legelő van, nyáron derékig ér a szép, havasi széna, mégsem kell senkinek, majd tavasszal meggyújtják, és ég minden, mint a tatárjáráskor. Hihetetlenül sok a hecsedli, a felhagyott legelőkön mindenütt ott vöröslenek a bokrok, a sok érett gyümölcs pompázik a téli napsütésben, nem kell senkinek. Egész nap itt voltam a hegyen, mögöttem a nagyváros, az út szélén rohad a fűtésre jó száraz hulladék, de egyetlen tűzifával rakott szekeret nem láttam. Nézem a végtelen tájat, és nem látok szénaboglyát, gazdasági épületet, a hóban nincsenek elkószált jószágok lábnyomai.
Bandukolok a hóban! Múlóban az év, az Úr 2011. esztendeje! Az, ami ma Kismuncsel, az lesz holnap egész Kelet-Európa? Elmennek fiataljaink, és a magukra maradt nyugdíjasok lassan felélik környezetüket?
Szép a táj, lakható, a föld terem, gazdag, barátságos, úgy érzem, hogy csak belőlünk fogyott el az életerő! Miért jó a sokmilliós városba menni, jobbágyként taszítani mások szekerét? Haláltáncot jár a világ!? Pedig mindenki érzi lelke mélyén, hogy vágyik a szülőföldjén egy kis otthonra, családra, kacagó vidám gyermekekre, unokákra. Vágyik gyümölcsfákra az udvaron, virágzó rózsatőre a szelíd kis patak partján, és mégis a fülledt nagyvárosok csillogó reklámjait bámulva, bambán menetel, kiszolgálva a fogyasztás telhetetlen isteneit. Persze mindent meglehet magyarázni, van válasz bőségesen, de valahogy itt olyan meztelenek azok a városi válaszok. Itt a hegyen a ragyogó, istenáldotta szép tájban bennem csak kérdések fogalmazódnak meg. Őseink ezer évvel ezelőtt talán százezren sem voltak a honfoglaláskor, és csak innen Erdélyből ‒ sokak szerint ‒ az elmúlt húsz év alatt 400.000 ember ment el. Miért!! Ki számolja azokat, akik elmentek, és ki tartja számon azokat, akik itthon maradtak?
A bőségesen csordogáló kérdések elöl félre állok, nézem a tájat, gyönyörködöm. Szép az szülőföldem! Egyet tudok, én egészen biztos, hogy itthon maradok, és az új esztendőben konok kitartással újból elindulok!
Szeretettel,
Csaba t.
Déva, 2011 dec. 29.

(magnificat.ro)

A korlátlan felelősség éve

2011-12-29T14:56:00.000+01:00

Mélyülő krízisek éveként emlékszünk majd 2011-re. Államok és emberek küzdöttek a stabilitás megtartásáért. A küzdelem persze általában erőkifejtést jelent, erre azonban csak kevesen voltak képesek. Helyesebb hát a sodródás kifejezést használni. A krízis, legyen az gazdasági, családi vagy bármily más jellegű, polipként ragad meg, s örvényként játszik az áldozattal.
    Idén sem állt elő azzal senki, hogy: én vagyok a hibás, vállalom a felelősséget, ide lőjetek. Krízis van, de nincs hozzá felelős. A mismásolás évében mindenki mutogatott – valaki másra. Talán még ki is húzta magát utána, hatalmas megkönnyebbüléssel.
    Közösségi és egyéni kríziseink hasonló elvekre épülnek. Számtalan ember szokta kinyilatkoztatni, hogy ki miatt nem megy a szekér, ki miatt rossz az élete, ki miatt nem keres sem közösséget, sem Igét a maga számára.
Azaz valaki mindig ott van életünk célkeresztjében. S nem habozunk lőni. Így aztán géppuska-ropogás hangjával telt meg az év. De senkinek nem lett jobb ettől. Csak hangosabb, és méreggel teli. Ez az az állapot, amikor magunkat mérgezzük és tesszük beteggé.
A krízis megoldásához tükör is kell. Enélkül maradnak a feszültséget keltő, fusztrált pótcselekvések. Melyek az egyéni krízist leplezik, mert mindig valaki mást találunk meg. A krízis addig marad és addig tartós, amíg barátok helyett ellenségeket gyűjtünk és számolunk.
Olofsson Károly Placid atya tíz évet raboskodott a Gulágon. Túlélte. De kellett egy kapaszkodó, hogy évről-évre életben maradjon, hogy megmaradjon az életerő a következő esztendőre is. Azoknak ajánlom kipróbált intelmeit, akik úgy érzik, elfogyott a kapaszkodó, elfogyott körülöttük a levegő, s a holnap csak kétszerezi a kétségbeesést és a gondokat: 1. A szenvedést nem szabad dramatizálni, mert csak elgyengíti az akaraterőt, elszívja az embert éltető energiákat. 2. Meg kell tanulni észrevenni az élet apró örömeit, amelyek éltetőként hatnak. 3. Adott helyzetben meg kell mutatni, hogy én is vagyok valaki. 4. Akinek van Istenbe vetett hite, van mibe kapaszkodnia.
F.T.

A felvidéki Tamás Ilonka néni karácsonyi üdvözlete

2011-12-27T20:28:00.000+01:00

A szeretet és béke ünnepének előestéjén szeretném megköszönni a kiállást, az erőt adó szeretetet mindazoknak, akik ebben az abszurd helyzetben törődésükkel, megértésükkel, odafigyelésükkel, segítőkészségükkel és konkrét segítségükkel támogattak engemet és Anikó lányomat, valamint a többi, kettős állampolgárságú honfitársaimat.
Különböző okok miatt csak nem régen tudtam megnézni a rimaszombati szimpátiatüntetésről készült teljes filmet. Bevallom, nem tudtam könnyek nélkül megállni, hogy ennyien kiálltak mellettem. Mellettem, aki sohasem voltam forradalmár, csak egy szerény tanítónő, aki jóra, szeretetre, mások megbecsülésére tanította a nebulókat, és talán velük együtt a szülőket is.
Igen, meghatódtam! Azért, hogy az én 99 évem képes volt ilyen egységet kovácsolni, ilyen megható erőt sugallni, kivinni az adventi készülődés kellős közepén az embereket az utcára. Lehet, hogy ezért kellett ezt a magas kort megérnem, hogy 66 év elteltével ezt megérjem?
Köszönöm a szervezőknek, a sajtónak, a barátainknak, az ismerősöknek és az ismeretleneknek, akik nemzetiségi, – és párthovatartozástól függetlenül, – határokon kívül és belül, – álltak/és állnak ki mellettem, valamint sorstársaim mellett. Akik erőt adtak a felgyógyuláshoz...
Végül, de nem utolsó sorban, köszönet a Magyar Kormánynak, hogy lehetővé vált a visszahonosításom, és ismét magyar állampolgár is lehetek!
Meg vagyok róla győződve, és bízom a józan gondolkodású és demokrata szlovák politikusokban, hogy egy olyan törvényt, amely nincs összhangban a SZK Alkotmányával, és nincs mellérendelve még végrehajtási utasítás sem, azt hamarosan törlik a szlovák jogrendből, vagy legalábbis módosítják. Már az iskolában tanítjuk, hogy a törvényeknek összhangban kell lenniük az Alkotmánnyal és a nemzetközi szerződésekkel. Hát akkor?!
Kegyelemteljes, áldott karácsonyt és békés, boldog, élhető 2012-es esztendőt kívánok Mindenkinek, aki velem szolidáris.
Tamás Ilonka tanító néni, Felvidék.ma

Erő kell a jobbító lépések megtételére - Évértékelő beszélgetés ft. Csűry István püspökkel

2011-12-27T15:02:00.000+01:00

A békességszerző küldetést és a szolgálatot vállalók segítését tartja hangsúlyosnak az elmúlt évben tett 61 gyülekezeti látogatásáról szólva ft. Csűry István. A püspök tapasztalatai nyomán arra is rámutat: maradandó feszültség ott van, amikor Istenre való figyelés helyett valami más kerül a központba.

Értékelése szerint, milyen évet zárt a Partium református népe?
Mindig álmaink befolyása lép előtérbe, amikor értékeljük a magunk mögött hagyott időszakot. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a kegyelem sorsdöntő szerepével, szeretnénk javunkra fordítani azt is, amiért éppen mi magunk keveset imádkoztunk és dolgoztunk. Álmainkhoz képest szerényre sikeredett az esztendő, a körülményekhez képest újból bőséges volt az áldás. Álmaimhoz tartozott a lelkipásztorok életkörülményeinek több nagyságrenddel való javítása, a munkanélküli lelkészfeleségek helyzetének megoldása. Jó lett volna néhány jelentősebb ingatlan tulajdonába kerülni, közöttük a Zilahi Wesselényi Gimnázium ősi iskolaépületét emelem ki. Rendezésre vár a felekezeti oktatás egyetemi, középiskolai, elemi és óvodai ügyének végleges és megnyugtató végrehajtása. Kérdéseinkkel, a folyamatban lévő ügyeinkkel rendszeresen, vagy alkalmanként megkerestük mind a Magyar, mind a Román Kormány illetékes ügyosztályait. E helyen is megköszönöm segítségüket, ugyanakkor támogatásukat is kérem a folyamatban lévő eseteink sikerre viteléhez. Körülményeinkhez képest kiemelkedőnek tartom, hogy új templomokat szentelhettünk, kápolnákat, gyülekezeti házakat avathattunk. A Magyar Kormánynak köszönhetően enyhült a Teológiai Intézetünk fenntartásának terhe. A Román Kormány templomfelújításban, különösen műemlék jellegű, vagy szórványban lévő istenházak rendbetételénél nyújtott segítőkezet. A morzsányi ízelítőből is kitűnik, hogy sok feladatot vállaltunk fel, szép eredményeket értünk el, viszont idénre is bőven maradt folytatnivaló, és kezdhetünk vadonatúj tervek végrehajtásához.

Érdekek, indulatok, megoldások

Kis túlzással, „folyton úton lévő” püspökként ismerjük sokan. Hozzávetőleg az egyházkerület hány gyülekezetébe látogatott el 2011 folyamán és miért tartja fontosnak, hogy minél több helyre eljusson?
Hatvanegy olyan úton voltam, amely kimondottan gyülekezeti érdeket jelentett. A gépkocsim műszere közel 13 ezer kilométert számlált e látogatások alkalmaival. A külföldi utakon (Párizs, Drezda, Csákvár, Budapest, Fábiánháza stb.) kívül, itthon Máramarosszigeten, mint egyházkerületünk északi pontján, vagy Karánsebesen, mint déli fekvésű gyülekezetében is megfordultam. Sajnos, kevesebb idő jutott a Nagyvárad-Ősi gyülekezetre, ahol parókus vagyok. Ünnepi alkalmak mellett igyekeztem részt venni mindig a lelkészcsaládok, gyülekezetek gyászában. Ahol tudtam békességszerző küldetést is vállaltam. Példák nélkül emlegetem ezeket a lehetőségeket, mert ezekben nem is az alkalom, hanem a szolgálatot vállalók segítsége a lényeges. Aki püspökséget vállal, vagy esperességet és lelkipásztorságot, annak mennie kell, ahol életet, lelket, vagy csak emberi kapcsolatot lehet mentenie. Biztosan még több helyre el kellett volna jutnom, de remélem ahova eljutottam, mint Krisztus méltatlan bár, de hivatalos szolgája, többet tudtam tenni, mint a hivatali követelmény.

Milyen helyzetekkel, kihívásokkal szembesült gyülekezeti látogatásai során?
A szomszéd kertje mindig zöldebbnek tűnik. E népi megfigyelésen alapuló bölcsesség napjaink református gyülekezeteiben is megfigyelhető. Természetesen nincsenek teljesen egyforma gyülekezetek, nincsenek teljesen egyforma támogatók, és nincsenek teljesen egyforma lelkészek, gyülekezeti tagok sem. Gondok és kérdések viszont mindig vannak. Legtöbb esetben az őszinte megbeszélés elegendő. Olykor az is kell, hogy tájékoztatást adjunk sajátos problémákra. Előfordul, hogy egymáshoz közel vannak a segítő és a rászoruló, csak nem tudnak egymásról. Nincsen olyan anyagi kérdés, nincsen olyan torzsalkodás, amit ne tudnának megoldani az Istenre néző emberek. Maradandó feszültség ott van, amikor Istenre való figyelés helyett valami más kerül a központba. Ilyenkor érdekek, indulatok keletkeznek, amelyeket nagyon nehéz csillapítani. Megoldást kell keresnünk ilyen helyzetekben is, de azzal a fájdalmas tudattal hozzuk meg döntéseinket, hogy elégedetlenkedők mindig maradnak. A nagy gyülekezetek megüresedett lelkipásztori állásainak betöltése lassan minden esetben nézeteltéréssel jár együtt. Istenre figyelés, a lelkész imádsággal való megkeresése helyett gyülekezeti tagok csoportosulnak, egymást meg nem hallgatják, kívülről beleszólnak az eseményekbe. Fájdalmas számomra, amikor gyülekezeti látogatáskor kiderül, hogy az emberek felismerik a széthúzó erőket, beszélnek is erről, csak erejük nincsen a jobbító lépés megtételére.

Sikerül, sikerülhet-e gyógyítani, (meg)oldani a gyülekezeti látogatások rövid ideje alatt a lappangó vagy már felszínen lévő sebeket, gondokat?
A gyógyulás hosszú folyamat, soha nem történik meg azonnal. Viszont a sebek feltárása, fertőtlenítése jó bevezetés. Általában a gondokkal küzdő gyülekezetek igénylik is a vezetők bevonását. Példákat sorolhatok, amikor hétről hétre küldöttségek jártak hivatalomban. Vannak gyülekezetek, amelyeket jobban ismerek immár, mint a szomszédságomban lévőket. Kedves tény, de körültekintésre kényszerít, ha telefonon mondanak el fejleményeket, vagy új eseményekről tájékoztatnak. Soha sem döntöttem úgy, hogy ne hallgattam volna meg a feleken kívül mindenkit, akit utolérhettem. Örömmel tölt el, hogy sokan bizalmukba fogadtak. Boldog vagyok, hogy egyetlen esetben sem lettem méltatlan az őszintén megnyilatkozó testvérek előtt. Orvosolni nehéz helyzeteket úgy is lehet, ha beismerjük, hogy meghalad bennünket a kérdés, de tanácsolhatjuk más lehetőségek igénybevételét.

A testi-lelki-szellemi egészség pillérei

Melyek azok a konkrét intézkedések, amelyekkel egyházkerületi szinten sikerült előre lépni az idén, és milyen tervek jellemzik az új esztendőt?
Pályázatokat koordinálunk több szinten is. Egyházkerületünk zöld utat adott több elkezdett fejlesztés folytatásához például: Rákóczy-kollégium, Hegyközszentmiklósi gyógyfürdő, Degenfeld-kastély stb. Befejezéshez érkezik a Lorántffy Gimnázium épületének felújítása, folytatódik a Szatmárnémeti Református Gimnázium restaurálása. Az érmindszenti Ady-központ megépítése is küszöbön van. Sződemeteren, Kölcsey szülőfalujában tervezésre kerül az Isten, áldd meg a magyart-centrum. Tovább keressük az egyházi kórház építésének módozatát. Ezekkel a pályázatokkal kiépítjük a testi-lelki-szellemi egészség pilléreit. Közéleti szempontból is üzenetet intéztünk gyülekezeteink tagjaihoz, amelyben az Erdélyben élő magyarok védelmében felszólítottuk a politikai pártokat, hogy törekedjenek parlamenti képviseletre, ennek megfelelően az európai képviseletre is. Egyházkerületünk nem fog elköteleződni valamelyik párt oldalán, viszont szeretne elkötelezni minden pártot abban az egyházban, amely minden tagot összetartó Krisztus-test. Ha húsz éve „megkereszteltük” a politikát, itt az ideje, hogy a „konfirmációra” is sor kerüljön!

Modern világunkban egyre több kétséget, félelmet és szorongást tapasztalunk. Köntös László dunamelléki főjegyző a történelmi egyház szétroppanásáról beszél, hozzátéve: ez nem jelenti azt, hogy az Ige igazsága megdőlt volna. Vagyis Isten válaszai a 21. század kérdéseire, egyéni és közösségi kríziseire is ott vannak az Ő Igéjében. Keressük a válaszokat?
Ha a történelmi egyház fogalma alatt azt értjük, hogy minden keresztvíz alá tartott ember, és keresztyén szülők meg nem keresztelt gyermekeinek közössége, akkor igaz az állítás. Az ilyen „történelmi egyházat” egy soha komolyan nem vett hagyomány definiálja. Ál-egyház ez, és soha nem kapta meg a megtartás ígéretét. Istennek azonban van egy láthatatlan teste, amely a Krisztus test, amelyhez sokan nem tartoznak, akik bár fennen hangoztatják odatartozásukat, és sokan odatartoznak, akikről kevesen tudják, hogy közük van Isten gyermekeihez. Éppen úgy van ez, hogy sok önmagát nemzetben gondolkodónak valló nagyon távol van a nemzetépítéstől, és sokan vannak, akik nagy szavak nélkül is gazdagítják a magyar nemzetet. Isten látja és megőrzi az egyházat, el egészen az üdvösségig. Sőt, felkészíti az Ő népét. Az ötezer ember megvendégelésének története erről is szól. A csoda nemcsak annyi, hogy jut elegendő két halból és öt kenyérből, hanem a hevenyészett tömegből úrvacsorázó sokaság lett. Ez is az egyház része, mely el is veszhetett volna, ha nem kerül közel Jézus Krisztushoz. Ha ilyen felismerések jutnak el a mai gyülekezetekhez, a mai lelkipásztorok prédikációján át, akkor nincs mitől tartanunk.

Több alkalommal szóltunk már a gyülekezet közösségét nem kereső, úgynevezett népszámlálási reformátusokról. Ez a Partiumban mintegy százezer embert jelent. Az egyház mit üzen azoknak, akik reformátusnak tartják magukat, de további lépésekre - egyelőre - nem szánták el magukat?
Lehet soha komolyan nem vett hagyományok keretei között élni, sőt bámész tömegben aránylag elviselhetően meglenni. Viszont, boldog és értelmes életet elképzelni sem lehet Krisztus testén kívül, és nem lehet úrvacsorázó közösség nélkül sem. Az egyház mindenki előtt nyitva tartja az ajtaját, engedelmesen hív bárkit, de senkit sem fog magához kényszeríteni. Ebből is felismerhető az engedelmes, Krisztus által igazolt egyház.
Fábián Tibor, Harangszó

(Megjelenés előtt a Harangszó 2012/2. - januári második - számából.)

Gondolat-jel

2011-12-26T16:13:00.001+01:00

Beszédes hallgatás

Sokszor megbántam már, hogy beszéltem, de soha, ha hallgattam. A beszédet azért bánjuk meg, mert visszavonhatatlan, megmásíthatatlan. Amit hirtelen mondunk ki, az jóvátehetetlenül ott marad közöttünk. A jóvátehetetlenséggel pedig egyebet nem tehetünk, mint bánjuk. A hallgatás viszont örök kezdés és ki nem használt lehetőség. Aki hallgat, az nem is kell megbánjon semmit és nem is kell kínlódjon azon, hogy bármit is jóvátegyen. Mindig hallgatni nem lehet, mint ahogy mindig beszélni sem. Ennek ellenére sokan vannak, akik megpróbálnak mindig mondani valamit és olyanok is, akik pedig mindig hallgatni igyekeznek. Hallgatásunk beszédes kell legyen, beszédünk pedig csendes.

Megalázó magatartás

Mindig készülj fel a megaláztatásra. Bármennyire is nem szeretjük a megaláztatást, az időről időre utolér bennünket. Nem azért, mert a sors gonosz játékot űz velünk, hanem azért, mert mi magunk hívjuk ki magunk ellen. Hiúságunk és büszkeségünk ugyanis elkerülhetetlenül megaláztatásokhoz vezet, hiszen egyetlen fa sem nő az égig, előbb utóbb minden a helyére kerül. A büszkeséget és nagyzolást megaláztatás követi, hiszen ahol felkapaszkodás van, ott bukásnak is lennie kell. Életünk ezeknek a felkapaszkodásoknak és mélybeszállásoknak a hosszú sora. Az alázatos ember nem sütkérezik ugyan a dicsőség ragyogásában, de nem is kell a megaláztatást megtapasztalnia.

Idő-zavar

Sok időnk van, de nem elpazarolni való. Életünk egyik legkínzóbb és ugyanakkor leghamisabb érzése az, hogy nincs időnk, hogy az idő kifolyik a kezünk közül. Valójában nagyon sok időnk van. Akkor érezzük igazán az idő hiányát és múlását, amikor haszontalan dolgokkal foglalkozunk. A haszontalanság tudata viszont alattomosan rejtőzködik, hiszen meg vagyunk győződve, hogy mi mindig mindent jól és helyesen cselekszünk. A hiábavalóság viszont megmutatja igazi arcát nekünk és a múló idő kínzó tudatában jelenik meg előttünk. Élj és cselekedj helyesen, idődet töltsd el hasznosan. És akkor tengernyi időd lesz.
(Visky István, http://gondolat-jel.com/)

Gáncs Péter: karácsonykor a békesség kiáradhat emberi kapcsolatainkra

2011-12-25T20:13:00.000+01:00

Karácsony üzenete, hogy a békesség kiáradhat emberi kapcsolatainkra, a világra, így lesz testté és valósággá Isten – mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke vasárnap Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban karácsony első napján tartott istentiszteleten.

Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: karácsonykor „arra a csodára kell kinyíljon a szemünk és a szívünk”, hogy Isten Fia, „ez a gyermek megszólít minket, és jogosan szól bele az életünkbe”. Ezáltal Isten emberrel, valamint ember Istennel való kapcsolata helyreállhat, és egymás szavát is jobban megérthetjük. Ez az ünnep arra emlékeztet, hogy „végre gyógyul Isten és ember kapcsolata”, hiszen Jézus e világon való megjelenése „Isten közösségvállalása az emberrel” – mondta.
Gáncs Péter hangsúlyozta: nem emlékünnep karácsony, hanem „valóság lehet, hogy Istennek újra dicsőséget tudunk adni”, és „Istennek újra súlya lesz életünkben”.
Az elnök-püspök kiemelte: Jézus születése, az első karácsony éppen egy népszámlálás idején történt, és „mi is egy népszámlálás után vagyunk”. Kétezer éve Augustus római császár a birodalom adófizetőit vette számba, ugyanakkor „a világ mai urai is úgy néznek ránk, mint potenciális adófizetőkre”, vagy akiket egy életre adósságcsapdába lehetett hajszolni – fogalmazott.
Utalt arra, hogy „mi is többszörösen leminősített ország vagyunk. Milyen jó, hogy kétezer éve Isten nem figyelt oda az úgynevezett szakemberek minősítésére”, és Jézust jászolba fektette, amivel „visszaadja az önbecsülésünket, a bizalmat, hogy ez a világ Isten kezében van”.
Hangoztatta: az egyházon keresztül „hallatszik Isten életet teremtő, megtartó igéje, szava. Így lehetünk mi is Isten áldott népe, és ha azok vagyunk, nem lehetünk süketek a kapaszkodók kiáltása felé”. Karácsonykor Jézust kapta az emberiség, hogy „így legyünk megtartók és megtartottak, Isten által hordozottak és másokat is hordozók” – fűzte hozzá.
Szólt arról is, hogy „újra éles kérdés lett” Magyarországon, „mi is az egyház”. Reményét fejezte ki ezzel kapcsolatban, hogy a parlamenti képviselők, „akiknek december 30-ig ezt a törvény újra kell fogalmazni, bölcs döntést fognak hozni”. Elmondta, többször leírták a kormányzat képviselőinek, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházait nem kellene úgy tekinteni, hogy „bizonyítaniuk kelljen” egyházi voltukat.
Meggyőződésének hangot adva mondta: „alig hiszem, hogy létszám alapján lehetne az egyház lényegét megragadni. Nehéz paragrafusba szorítani, mi az egyház, az egyház ugyanis valahol ott van, ahol emberi közösségeken keresztül Isten dicsősége sugárzik, ahol kirajzolódik az ő képe, ahol az ő szava megtartó erőként megvalósul, és hordozza mindazokat, akik arra szorulnak”. (hetivalasz.hu)

Áldott karácsonyt kíván a Harangszó szerkesztősége

2011-12-23T12:54:00.000+01:00

Karácsonyi üdvözlet - Sógor Csaba

2011-12-23T12:53:00.000+01:00

Megszületett, hogy újonnan szüless - ünnepi pásztorlevél

2011-12-23T09:57:00.000+01:00

Karácsonykor nem elég csupán emlékezni Jézus megszületésére. Ő nemcsak egy magasztos alkalmat ajándékoz a világnak születésnapjával, hanem ünneplő életformát, ami mindennapi létünket jobb irányba fordítaná. Ilyen értelemben ne csak megszületni lássuk Isten Fiát, hanem érzékeljük Benne a huzamosan és töretlenül követhetőt, Akiben évezredeken innen és túl sohasem csalódik az ember. Karácsonyra és karácsonyos hétköznapokra egyaránt szükségünk van. Ezt az igényt megfogalmazhatjuk Isten felől, saját sorsunk irányából, ugyanakkor a krízisek hullámai között vergődő, lassan önmagával is meghasonuló kételkedő ember szemszögéből.
   Az ószövetség hitelesen tudósítja az utókort arról az állapotról, amelyben egyedül Isten teremthetett helyes irányú fordulatot. Dániel bűnvalló imája mindent elárul emberről és Mindenhatóról. „…Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. …Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. …Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre…!” (Dán 9,4-19) Ézsaiás ugyancsak Isten beavatkozásában bízik, amikor a nyomorúságban és sötétségben szenvedő népet világosságban, eljövendő fény ragyogásában látja. (És 9,1-2)
   Krisztus Jézus nemcsak Betlehem éjszakájának sötétjét törte át, hanem az elpusztult szentélyt állította helyre. Isten arca Krisztus, Aki visszahozta a sötétséget kiszorító fényt, hogy ragyogjon a világban minden ember között. Karácsonykor ünnepeljük Őt, a fényárasztó Istent, a világosságot örömmel fogadók közösségében. Ünnepelünk, viszont nem rejthetjük el fájdalmunkat azok miatt, akik nincsenek a karácsonyi seregben, akik a sötétséget választják, akik a megszegett eskü átkától szabadulni nem kívánnak. Krisztus után két évezred távolában nagyobb a felelősségünk, mint az ószövetségi prófétáké. Mi Krisztus után élők (időbeli és módbeli formában is) vagyunk, több az ismeretünk, több a lehetőségünk. Mi túl vagyunk a Messiás váradalmán, mi szolgáljuk Őt, és Ő hozzá segítünk másokat.
   Nem a mi dolgunk a világ megváltása, de a mi kötelességünk a Megváltó bemutatása, magasztalása a sötétségben tévelygő embereknek. Nem mi fogjuk a gazdasági válságot megszüntetni, de rajtunk múlik, hogy felismerhetőek legyenek azok a lelki erők, amelyek elengedhetetlenek a váltás idején. Nem a mi feladatunk a tőkeerős társadalom kiépítése, de szükségszerű, hogy Isten gyermekei tudatosan hordozzák, és másokkal megosszák a lelki tőkét, amit éppen karácsonykor Krisztusban ismerhetett fel a világ.
   Krisztusban kapott lelki tőke elemei változatlanok: közösség, bizalom, lelkiség, önzetlenség, önkéntesség és mindent áthatoló szeretet. Ilyen az a szentély, amelyre ráragyogott Isten arca, amely hatékonyan munkálja övéinek életét, amely Krisztus testében az egyház.
   Ünneplő életformáért kell imádkoznunk, hogy Aki megszületett uralkodjon bennünk, hogy hálásak legyünk újjászületésünkért, és hogy naponta kérhessük a karácsonyos hétköznapok megáldását.
   Kedves Testvéreim! Lelkipásztorok, presbiterek, imádkozó gyülekezeti tagok, hordozói vagyunk Isten ajándékának. A lelki tőke (minden más tőkénél lényegesebb és értékesebb tulajdon) sáfárai vagyunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ezt a kincset csak megőrizzük, avagy fösvény féltékenységgel olykor osszunk belőle. Amennyiben Krisztus akaratát teljesítjük, a lelki tőke előbb kétszereződik, majd folyamatosan szaporodik és működésbe lendül. (Mt 25,14-30) Ez a csoda akkor is jelentkezik, ha napjainkban ijesztő adatok látnak napvilágot felekezetünk, magyar nemzetünk állapotáról. Éppen a sötétség kísértésében kell a karácsonyi fényt felragyogtatni. Ebben a fényben kell az egyház lelki tőkéje mellé felsorakozni, hogy együtt erősebben megküzdhessünk gondjainkkal.
   Érdemes karácsonyi ünneplő lélekkel engedelmesen követni Isten szavát: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4,32)
   Isten jósága megszületett. Szülessen meg az új ember bennünk, aki új életformájával sokaknak kívánatossá teszi istenországát.
   Áldja meg Isten valamennyiünk karácsonyát Krisztus érdeméért.
Nagyváradon, 2011 Adventjében.
Csűry István püspök

Karácsonyi üdvözlet - Presbiteri Szövetség

2011-12-23T09:53:00.002+01:00

Nem az a döntő, mi van a fa alatt… - Kálvin "karácsonyi" üzenete

2011-12-23T09:48:00.000+01:00

Kálvin János (1509-1564) genfi reformátor a református világcsalád alapítója, karácsonyra ezt a megnevezést alkalmazta: az Úr születésnapja. Ő az ajándékok Ajándékának tekintette az Úr Jézust. És mi? Tanulságos lehet a reformátor gondolatait ünneplésünkbe bevonni. Forrás: Presbiter. Az idézeteket fordította, a cikket írta: Dr. Békefy Lajos.

Hétköznapi és ünnepi karácsonyok
Kálvin János életében – mint minden hívő ember életében – voltak „karácsonyi” ünnepek és „hétköznapi karácsonyok”. Az idézőjel arra utal, hogy ő nem használta a karácsony szót, s másképp volt neki ünnep az ünnep mint nekünk. Az elsőben Jézus Krisztus megszületését, a testet öltés csodáját ünnepelte Genfben. Hétköznapi karácsonyok pedig akkor voltak életében, amikor valamilyen különös ajándékot kapott az Úrtól, illetve adott tovább másoknak. A „karácsony” szó helyett Kálvin az „Úr születésnapja” kifejezést használta.

És hogyan ünnepelt?
1551. január 2-án levelet írt Bernbe Haller lelkésznek, s tudatja vele: „Mielőtt Genfbe érkeztem, itt nem volt más ünnep, csak az Úr napja…Egyáltalán nem bánkódtam emiatt”. Igen, ez a jellemzően kálvini magatartás. Leveleiben nem a „karácsony”, nem is a „szent karácsony” kifejezés szerepel. A lengyel királyhoz, August Zsigmondnak ír a lengyel protestánsok érdekében. Ezt a levelét így datálja: „az Úr születésnapja előtt egy nappal”, tehát 1555. december 24-én írta. S mivel Isten ennek az Úrnak, Jézusnak a legmagasabb uralmat helyezte vállaira, kívánja, hogy a lengyel király udvarában is otthonra találjon a Megváltó. Nagy és tisztes dolognak tartja, hogy „a lengyel nemesség többségében örömmel kész arra, hogy a keresztyén hitnek alávesse magát”.
Volt olyan esztendő reformátorunk életében, 1559-ben, amikor valójában két „hétköznapi karácsonyt” is kapott-adott ajándékba. Hiszen ezt tekintette az ünnep lényegének: valamit továbbadni mások javára, mint ahogyan Isten is adta az Ő szent Fiát az egész emberiség javára. Ez évben létrehívta Kálvin a felnőttképzés intézményét, a genfi akadémiát. Céljaként ezt határozta meg: legyen „az igaz hitre nevelés helye”, meg „az életre nevelés iskolája”.

A pogány „karácsonyok” ellen
A reformátorról közismert volt, hogy ellenezte az Úr születésnapjának szertelen, éppen ezért méltatlan ünneplését. Ez ugyanis sok olyan dologhoz vezethetett, ami tényleg méltatlan lett volna: az ivászat, a partik és egyéb erkölcstelenségek. Vagy az, hogy e szentséges születésnap hosszabb megünneplése magával hozhatott sok pogány vallásos ötletet és gyakorlatot, aminek semmi köze nincs a Bibliához. Fontos érve volt: a szertelen ünneplés elveszi az Úr napjának, a vasárnapnak a szentségét. Márpedig a vasárnapot Isten szerezte ünnepül számunkra, s ennek kell is maradnia az igazi ünnepnek, ami a Feltámadott Úr Jézusra emlékeztet. Olyan érv is fellelhető Kálvinnál, ami ma igencsak időszerű. Karácsony kifejezetten keresztyénellenes is lehet, önmaga lényege ellen fordítható: a kereskedelem nyereségét, a tömeghangulat felszínességét, a karácsonyi partik eszem-iszomját szolgálhatja, s ez pogány bálványozás Kálvin szerint.

Mi a haszna a testet öltésnek? – imádni a titkokat
Az Úr születésnapján mondott egyik prédikációjában a tőle megszokott kérdésre keresi a választ: mi a lelki haszna az Úr születésének, testet öltésének? Lukács 2,1-14. alapján kereste és találta meg a választ. Idézzük fel mélyenszántó gondolatait! „Ahányszor csak mindennemű nyomorúságunkban vigasztalódást és védelmet keresünk, akkor Urunk születésénél kell kezdenünk… Fel kell ismernünk, hogy születésétől fogva Urunk Jézus Krisztus mi mindent vállalt magára, hogy mi, akik Őt keressük, ne járjunk keresése közben hosszú tévutakat. Meg kell tanulnunk kicsivé válni, hogy felfogadjon minket, hiszen a Fej és a tagok között hasonlóságnak kell fennállnia. Nem kell közben értékeinket lealacsonyítani, hanem mindössze annyit kell felismernünk, milyenek is vagyunk valójában, és magunkat igazi alázattal odavinni Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Akkor Ő elismer minket a magáénak és megerősít… Meg kell tanulnunk, hogyan jutunk Őhozzá...A legmagasabb bölcsességre akkor jutunk el, ha tanulunk az egyszerű pásztoroktól. Mert ugyan mire mennénk, ha a világ minden bölcsességét a fejünkben hordoznánk, de hiányozna belőlünk az az élet, amiben minden bölcsesség és gazdagság rejlik… Tehát azokat kövessük, akik a mi Urunk Jézus Krisztushoz mennek. Isten ezt a tisztességet nem a világ nagyjainak juttatta, nem a gazdagoknak, nem a kiválóknak, hanem az egyszerű pásztoroknak. Bolondos téveszménket le kell vetkőznünk, mintha Isten csodálatos titkait a mi beképzelt fogalmainkkal meg tudnánk ragadni. Egészen egyszerűen imádni kell megtanulni Őt és ezeket a titkokat. Ehhez pedig az egyszerű pásztorok hitére van szükségünk... A Szentlélek vezetésével tudunk igazán a mi Urunk Jézus Krisztus elé járulni. Az az üzenet, amit itt az angyalok hirdetnek, számunkra égő fáklyaként mutatja az utat, mert a hit kell a vezetőnk legyen, és tudnunk kell, hogy mielőtt Isten bennünk van, azelőtt Istennek velünk kell lennie… Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy Istennel békességben élhetünk. Kérni szeretnénk Őt, hogy ezt Szentlelke által éreztesse is velünk… Ekkor az sem okozhat fájdalmat, ha minden oldalról csak lenézés vagy terhek vennének körül, ha minden kárt és szennyet ránk zúdítanának az emberek. Ha Jézus Krisztus velünk van, ha megáldja próbatételeinket, akkor az emberek ebből megjegyzik, hogy mi mindösszesen egyet akarunk: még ilyen helyzetekben is Istent dicsőíteni. Ha pedig a világ fiai elkárhozásuk közepette csak triumfálni, pöffeszkedni és fölényeskedni tudnak, ha csak abban lelik örömüket, hogy Isten ellen fordulnak, a mi örömünk akkor is megmarad. Ennek lényege abban van, hogy minden félelem és megaláztatás közepette Őt szolgáljuk és az engedelmességben egészen Neki szenteljük magunkat. Ez az igazi haszon, amit ebből a történetből magunkkal vihetünk".

Nem az a döntő, mi van a fa alatt…
A svájci reformátor életének és teológiájának tengelye az élő Krisztus (solus Christus) és a Róla szóló bizonyságtétel. Ő az a világosság, aki minden sötétséget eloszlat. Krisztus volt és maradt szemében a kulcs az igazi és helyes istenismerethez, önismerethez, emberismerethez. „Isten megjelent testben, sőt manifesztálódott a testben” – ez gyakran használt megfogalmazása volt. Krisztus a Közvetítő, a híd, aki a szakadékot, ami minket elválaszt Istentől, és embertársainktól, sőt igazi önmagunktól, áthidalta, s ennél fogva nekünk iránymutatást, kapcsolatot, igazi közösséget ajándékoz. Krisztus neki az ajándékok Ajándéka volt és maradt. A mindent pótló, kipótló kincs, Akit viszont senki és semmi sem pótolhat. Ezért vallotta:
„Az a teljes bölcsesség, amit az emberek megérthetnek és megtanulhatnak ebben az életben, az Krisztusban rejtőzik.
Még ha bolondok vagyunk is magunkban – Ő Isten előtt a mi bölcsességünk.
Ha bűnösök vagyunk önmagunkban – Ő a mi igazságunk.
Ha tisztátalanok vagyunk önmagunkban – Ő a mi megszentelődésünk és gyógyulásunk.
Még ha magunkon viseljük is a halandó testet – Ő a mi életünk”.
Legyen Isten Fia 2011-ben, az Úr születésnapján mind többünknek házunkban, egyházainkban, kárpát-medencei hazánkban az ajándékok Ajándéka! Mert nem az a döntő, mi van a karácsonyfa alatt, hanem az, hogy KI van a szívünkben! Az előbbi idővel értékét veszíti, utóbbi értéke az időben nő. Egy áraiban elszabadult, az értékeket feje tetejére állító, sokszor üresen csillogó, hazug szavakkal önmagát megvezető világban egyedül Ő az állandóság, az igazi mélység, a csillogáson átvezető, hazugságokat átláttató, megbízható Igazság. Vele méltán és méltón szép az ünnep!

Karácsonyi Harangszó

2011-12-22T14:10:00.000+01:00

Emlékezetes karácsonyi emlékek elevenedik fel a királyhágómelléki reformátusok ünnepi számának egyik népszerű rovatában. A karácsonyi Harangszóban, minden írás, legyen az Ravasz László 56 karácsonyán íródott áhítata, Wass Albert prózai írása, betlehemes játék, a testet öltés csodájáról és evangéliumáról beszél.

Ravasz László 1956 karácsonyán íródott áhítata és Csűry István királyhágómelléki püspök pásztorlevele olvasható az ünnepi lapszám címoldalán.
    Ismét jelentkezik, a tavaly indult Karácsonyi emlék című rovat, melyben több ismert egyházi személyiség – idén: Veres Kovács Attila, Bereczki András és Széll Katalin – élete egy-egy emlékezetes karácsonyát tárja az olvasó elé.
    Karácsonykor minden Jézusról beszél – e cím alatt olvashatjuk az testet öltés evangéliumát Balázsné Kiss Csilla tollából, A Lélek csendje rovatban.
    Az ünnepi lapszám két oldalas ifjúsági rovatában Fiú születik címmel betlehemes játék, valamint Visky István: Gyermek a jászolban című írása olvasható.
    Az irodalmi összeállításban Wass Albert: Karácsonyi mese című prózai írását, valamint Babits Mihály, Móra László és Olosz Lajos egy-egy versét, illusztrációként pedig ismert képzőművészek alkotásait találjuk.
    Jegyzetet és karikatúrát tartalmaz a Mozaik-oldal, míg az Óesztendő-oldalon a szokásos év végi számvetés, egyebek mellett a lap idei szerzői listáját is tartalmazza.
    A Harangszó – 2012-ben is változatlan áron - megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

Karácsonyi üdvözlet - Erdélyi Napló

2011-12-22T14:05:00.002+01:00

Karácsonyi üdvözlet - Érkeserűből

2011-12-22T14:04:00.000+01:00

"Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez." (Ézsaiás könyve 60:3)

Istentől megáldott Karácsonyt és új esztendőt kíván a Harangszó főszerkesztőjének, munkatársainak, internetes és nyomtatott kiadása olvasóinak

az Érkeserűi Református Egyházközség

Böjte Csaba adventi elmélkedése

2011-12-22T10:43:00.002+01:00

http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=6785:pedagogusokhoz&catid=60:csaba-testvelmedi&Itemid=247

Székelyföldi tanároknak tartottam egy adventi elmélkedést, most az ünnepek előtt sok szeretettel hálából megosztom veled, Csaba t.

Böjte Csaba testvér, székelyföldi tanároknak tartott adventi elmélkedése hallgatható meg a fenti linken.

Karácsonyi üdvözlet - Nepálból

2011-12-21T19:38:00.000+01:00

TESTVÉREINK A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Kívánunk Istentől Megáldott Ünneplést a Király Közösségében, valamint Békés, Boldog Új Esztendőt.

Tisztelettel és szeretettel

a Szabó család Nepálból

Megszületett, hogy újonnan szüless - ünnepi pásztorlevél

2011-12-21T13:28:00.001+01:00

Karácsonykor nem elég csupán emlékezni Jézus megszületésére. Ő nemcsak egy magasztos alkalmat ajándékoz a világnak születésnapjával, hanem ünneplő életformát, ami mindennapi létünket jobb irányba fordítaná. Ilyen értelemben ne csak megszületni lássuk Isten Fiát, hanem érzékeljük Benne a huzamosan és töretlenül követhetőt, Akiben évezredeken innen és túl sohasem csalódik az ember. Karácsonyra és karácsonyos hétköznapokra egyaránt szükségünk van. Ezt az igényt megfogalmazhatjuk Isten felől, saját sorsunk irányából, ugyanakkor a krízisek hullámai között vergődő, lassan önmagával is meghasonuló kételkedő ember szemszögéből.
   Az ószövetség hitelesen tudósítja az utókort arról az állapotról, amelyben egyedül Isten teremthetett helyes irányú fordulatot. Dániel bűnvalló imája mindent elárul emberről és Mindenhatóról. „…Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. …Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. …Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre…!” (Dán 9,4-19) Ézsaiás ugyancsak Isten beavatkozásában bízik, amikor a nyomorúságban és sötétségben szenvedő népet világosságban, eljövendő fény ragyogásában látja. (És 9,1-2)
   Krisztus Jézus nemcsak Betlehem éjszakájának sötétjét törte át, hanem az elpusztult szentélyt állította helyre. Isten arca Krisztus, Aki visszahozta a sötétséget kiszorító fényt, hogy ragyogjon a világban minden ember között. Karácsonykor ünnepeljük Őt, a fényárasztó Istent, a világosságot örömmel fogadók közösségében. Ünnepelünk, viszont nem rejthetjük el fájdalmunkat azok miatt, akik nincsenek a karácsonyi seregben, akik a sötétséget választják, akik a megszegett eskü átkától szabadulni nem kívánnak. Krisztus után két évezred távolában nagyobb a felelősségünk, mint az ószövetségi prófétáké. Mi Krisztus után élők (időbeli és módbeli formában is) vagyunk, több az ismeretünk, több a lehetőségünk. Mi túl vagyunk a Messiás váradalmán, mi szolgáljuk Őt, és Ő hozzá segítünk másokat.
   Nem a mi dolgunk a világ megváltása, de a mi kötelességünk a Megváltó bemutatása, magasztalása a sötétségben tévelygő embereknek. Nem mi fogjuk a gazdasági válságot megszüntetni, de rajtunk múlik, hogy felismerhetőek legyenek azok a lelki erők, amelyek elengedhetetlenek a váltás idején. Nem a mi feladatunk a tőkeerős társadalom kiépítése, de szükségszerű, hogy Isten gyermekei tudatosan hordozzák, és másokkal megosszák a lelki tőkét, amit éppen karácsonykor Krisztusban ismerhetett fel a világ.
   Krisztusban kapott lelki tőke elemei változatlanok: közösség, bizalom, lelkiség, önzetlenség, önkéntesség és mindent áthatoló szeretet. Ilyen az a szentély, amelyre ráragyogott Isten arca, amely hatékonyan munkálja övéinek életét, amely Krisztus testében az egyház.
   Ünneplő életformáért kell imádkoznunk, hogy Aki megszületett uralkodjon bennünk, hogy hálásak legyünk újjászületésünkért, és hogy naponta kérhessük a karácsonyos hétköznapok megáldását.
   Kedves Testvéreim! Lelkipásztorok, presbiterek, imádkozó gyülekezeti tagok, hordozói vagyunk Isten ajándékának. A lelki tőke (minden más tőkénél lényegesebb és értékesebb tulajdon) sáfárai vagyunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ezt a kincset csak megőrizzük, avagy fösvény féltékenységgel olykor osszunk belőle. Amennyiben Krisztus akaratát teljesítjük, a lelki tőke előbb kétszereződik, majd folyamatosan szaporodik és működésbe lendül. (Mt 25,14-30) Ez a csoda akkor is jelentkezik, ha napjainkban ijesztő adatok látnak napvilágot felekezetünk, magyar nemzetünk állapotáról. Éppen a sötétség kísértésében kell a karácsonyi fényt felragyogtatni. Ebben a fényben kell az egyház lelki tőkéje mellé felsorakozni, hogy együtt erősebben megküzdhessünk gondjainkkal.
   Érdemes karácsonyi ünneplő lélekkel engedelmesen követni Isten szavát: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4,32)
   Isten jósága megszületett. Szülessen meg az új ember bennünk, aki új életformájával sokaknak kívánatossá teszi istenországát.
   Áldja meg Isten valamennyiünk karácsonyát Krisztus érdeméért.
Nagyváradon, 2011 Adventjében.
Csűry István püspök

Karácsonyi köszöntő a Presbiter szerkesztőbizottsága nevében

2011-12-21T13:26:00.000+01:00

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJÁNAK, A PRESBITERNEK SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA NEVÉBEN SZERETETTEL ÉS ÁLDÁSKÍVÁNÁSSAL KÜLDJÜK ISMERŐS ÉS ISMERETLEN TESTVÉREINKNEK ÜNNEPI JÓKÍVÁNSÁGAINKAT. ÖRÜLÜNK, HOGY LAPJAINK CIKKEI RÉVÉN IS KÖZELEBB KERÜLHETÜNK EGYMÁSHOZ.

ADJA URUNK, HOGY A HARANGSZÓ ÉS A PRESBITER TOVÁBBI EGYÜTTMŰKÖDÉSE SZOLGÁLHASSA ISTEN DICSŐSÉGÉT, MAGYAR REFORMÁTUS NÉPÜNK LELKI ÉPÍTÉSÉT, NEMZETI ÉS EGYHÁZI ÖSSZETARTOZÁSUNK ERŐSÖDÉSÉT.

2011. ÁDVENTJÉBEN, A SZENT KARÁCSONYI ÜNNEP ELŐTTI NAPOKBAN.
SZERETETTEL ÉS ÁLDÁSKÍVÁNÁSSAL,
DR PhD BÉKEFY LAJOS
felelős szerkesztő

Karácsonyi üdvözlet - Kálvin Kiadó

2011-12-20T23:36:00.000+01:00

Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség,

és az emberekhez jóakarat.

Lk 2,14

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

a Kálvin Kiadó munkatársai

Karácsonyi Harangszó

2011-12-20T19:30:00.002+01:00

Karácsonyi üdvözlet a Délvidékről

2011-12-20T19:27:00.000+01:00

Áldott Karácsonyi Ünnepeket!
Faragó Zoltán
www.delvidekiportya.mlap.hu

Karácsonyi üdvözlet a Felvidékről

2011-12-19T20:02:00.000+01:00

Kedves Testvérem, tisztelt Szerkesztő úr!

Engedje meg, hogy a Szlovákiában, Jóka község területén működő Jó Pásztor Gyermekotthon minden munkatársa és gyermeke nevében Urunktól megáldott, békés karácsonyt kívánjak. Amikor mi keresztyének Urunk testetöltésére emlékezünk, addig a földkerekség milliói - milliárdjai sóvárognak a világosság, a szeretet és a megértés iránt. Adja Isten, hogy a Harangszó újság továbbra is világító fényforrás legyen sokak életében, hiszen a lap missziói küldetése az, hogy a jóhírt átadja, az igazságot tolmácsolja, a rabságban leledzőknek szabadulást hirdessen Urunk megbízásából...
Gyökössy Endre bácsi szavaival élve a Harangszó minden munkatársának háromdimenziós karácsonyt kívánok, olyan áldott időszakot, amely Jézus Krisztust dicsőíti.

"Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának." Zsoltár 33,12

Testvéri szeretettel és tisztelettel

Gasparecz Tihamér
lelkész, szociálpedagógus

Templomba eljönni, gyülekezetben megmaradni...

2011-12-18T14:02:00.000+01:00

Az emberek általában azért jönnek el a templomba, hogy egy érdekes, jól szervezett rendezvényen vegyenek részt. Ellenben akkor maradnak is meg a gyülekezetben, ha ott szívélyes és szeretetteljes kapcsolatokra lelnek, amelyekben jól érzik magukat.
(Klaus Douglass: Az új reformáció)
(Forrás: stud-theol.blogspot.com)

Menekülés Jézushoz

2011-12-18T13:59:00.002+01:00

„Mi módon menekülünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?” (Zsidók 2:3)

I. Karácsony szent ünnepére készülünk. Gondjaink megszaporodnak. Az előrelátók ilyenkor listát készítenek, amelyen előbbre veszik a fontosabbakat. Adventi sürgés-forgásunkban az Úr arra figyelmeztet, hogy belebukunk, sőt elpusztulhatunk az Ő segítsége nélkül. Emberré lett Fiára, Jézusra mutat, hogy csak Tőle várj minden segítséget, és ne reménykedj semmi másban. Jézus a Megváltó, görögül „Szótér”.
A sietés menekülést takar. Akkor menekülünk, ha nálunknál nagyobb erő közeleg felénk, hogy elpusztítson. Menekülünk a vulkánkitörés elől, vagy halálos hullámcsapások idején. Menekülünk a járványos fertőzéstől valami biztonságosabb helyre. Menekülünk jól fölfegyverzett ellenséges hadsereg elől. Néha pedig önmagunktól, saját létünktől kívánunk megszabadulni.
Az emberiség története a népvándorlástól kezdve a menekülés története. Kik, honnan és hová menekültek? Jézus napjaitól kezdve pillantsunk bele történelmünkbe! Jézus idején Róma volt a világ közepe, az élet és halál ura. A rabszolgák, a legyőzöttek kutya hűséggel hajoltak meg előtte, fizették az adókat, és vállalták az áldozatokat. Fölkeltek az ellenszegülők, vagy leborultak bálvány istenkép előtt. Kényszerből tisztelték, sőt imádták a római császárt, aki pénzt veretett, egyik oldalán az arcmásával, másik oldalon a felirattal: „Szótér”. A „megváltó” császár pénzt, hódolatot, szolgálatot, dicsőítést, sőt életet is követelt. Ilyen volt a „megváltó” császár.
A középkorban vallásra kényszerítettek. Tanították, hogy egy Isten uralkodik az égben, Akinek egyetlen földi helytartója Rómában a pápa. Fanatikus mohamedánok szerint is egy Allah uralkodik az égben, akinek egyetlen helytartója földünkön a török szultán. A fölvilágosodás korában az emberi észt és tudást istenítették. A XX. században először a német szocializmus ígért paradicsomi állapotokat földünkön, utána az ateista szocializmus következett, szovjet irányítással. Napjainkban terror, gyönyörök hajszolása, szesz, pénz, kábítószer, vagy Európai Unió ígérget megoldásokat és csalogat magához. Menekülünk, mint mostanában az diák, akit drogozás miatt az igazgató magához rendelt, ő pedig kimászott az ablakon, a villámhárítóba kapaszkodott, hogy megmentse magát. Alázuhant.

II. Menekülünk reménytelenül. De ami az embereknél lehetetlen, az lehetséges az Istennél!
Megmenekülsz, ha elfogadod Jézus Krisztust, az üdvösséget. Az üdvösség szónak több jelentése is van, mint pl. segítség, szabadulás, erő, győzelem, öröm, itt a földön és mindez kiteljesedik a mennyben, ahol halálunk után örökké dicsőítjük az Urat.
Mennyei Atyánk üdvösséget kínál nekünk Jézus Krisztusban itt e földön, és odafent a mennyben. Születésekor fényes angyalok énekelték az éjszakában, hogy megjelent az Isten idvezítő kegyelme, az egyetlen, igaz, csodálatos hatalom, a Királyok Királya. A Jordán partján és a Tábor-hegyén Jézus fölött megnyílt az ég, és mennyei szózat kiáltotta: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm!”Jézus többször is kijelentette, megerősítette, hogy aki Őt látta, az Atyát látta, mert „én és az Atya egy vagyunk!” A keresztfán utolsó kiáltása győzelmet hirdetett! „Elvégeztetett!” − A világ kezdetétől Krisztus megfeszítéséig, és azután minden pontosan úgy történt, ahogy Isten akarta. Krisztus feltámadott, szól és cselekszik a Szentlélek által.
Mi módon menekülsz meg, ha nem törődsz ily nagy üdvösséggel? Mert amire képtelen volt és marad az ember, azt megcselekszi Isten, mert az Úrnál minden lehetséges!
A hitetlen ember kételkedik, felelősségre vonja és vádolja az Istent, hogy: nem ezt érdemeltem. Miért vagyok beteg? Miért történt a baleset? Miért temettem el azt, akit szeretek? New Yorkban az iszonyatos terrortámadás után 2001-ben azt vitatták, hogy miért engedte az Isten? Billy Graham evangélista lányát is erről faggatta riporternője, ő pedig így válaszolt: „Mondogattuk Istennek, hogy menjen ki az iskolából, és kiment. Hagyjon békét a családunknak, az egyházunknak, a vallásnak, a társadalomnak, a kormányzatnak, és Isten elhagyta. Hirdettük, hogy megvalósítjuk magunkat, szabadságot adunk az ifjúságnak, abortusznak, erőszakos filmeknek, élvezeteknek, − és így történt. Elhittük az újság híreit, de kételkedünk a Bibliában. − Egy amerikai diáklány levelet írt az égbe: „Kedves Isten! Mért engedted azt, hogy osztálytársamat tantermünkben szemem láttára megöljék? Tisztelettel egy tanuló.” Választ kapott reá: „Kedves tanuló! Kitiltottak az iskolából. Tisztelettel: az Isten.”

III. Miképpen menekülünk meg, ha nem törődünk Jézus Krisztussal? Sehogy! Rohansz a pusztulás felé és belezuhansz a kárhozatba. Ne menekülj az Úr elől, hanem adventben és karácsonykor közeledj Hozzá, ahogy szép énekünk bátorít: „Súlyos napokban csak Jézusra nézz! Mondd el Neki bátran, ami nehéz.” Jézus magához hívogat téged: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, bűnösök, betegek, magánosok, céltalanok, szomorúak és én könyörülök rajtatok! Ha pedig hit által te is szívedbe fogadtad Jézust, akkor énekelni fogod a mennyei seregekkel: „Hallelujah! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!” − most és mindörökké. Ámen. (www.tzsinat.hu)
Fony, 2011. IV. Advent
Bojtor István református lelkipásztor

Isten szeretetének ünnepe

2011-12-18T13:54:00.000+01:00

A karácsony születésnap, mi pedig ahelyett, hogy a születésnaposra figyelnénk, magunkat és egymást ünnepeljük – mondja Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor adventi beszélgetéssorozatunk negyedik részében.

– Megfordult a dolog, mert úgy alakult ki az ajándékozás is, hogy minden egymásnak adott kicsi ajándék az Isten nagy ajándékára emlékeztette az embereket. A korinthusi levélben írja Pál, hogy az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért, vagyis Jézusért. Amikor valami kis meglepetést készítek, és azt karácsonykor átadom, az arra kellene emlékeztessen, hogy mindnyájunkat megelőzően Isten adott egy nagy ajándékot nekünk, és most e feletti örömünkben egymást is megajándékozzuk - emlékeztet a pasaréti lelkipásztor.

Az Isten szeretetének ünnepe
Cseri Kálmán szerint az Isten-hiányt mutatja, hogy bármekkora az ajándék, mégsem elégíti ki az éhséget.
- Egy Isten-arcú üresség van bennünk, és oda töltehetek akármit, egészen nem tölti ki soha, csak amikor Istennel találkozik valaki. Ez ugyanolyan, mint a szülői szeretet, amit gyakran próbálnak pótolni ajándékkal. Oly sok gyerektől hallottam már, hogy inkább kevesebbet kaptam volna, csak néha lehetnék kettesben az apámmal, beszélgetnénk, vagy játszanánk a szüleimmel! A személyes kapcsolatot nem lehet tárgyakkal pótolni - sem az emberi sem az Istennel való kapcsolatunkban.

Napjainkban a karácsonyt a szeretet ünnepeként emlegetik, Cseri Kálmán viszont másként gondolkodik erről, mint a többség. A szeretetet viszony fogalomnak tartja, ami két személy közötti kapcsolatot jellemez.
- A karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem az Isten szeretetének az ünnepe, és ha bővítjük a mondatot, az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe, meg nem érdemelt szeretetének az ünnepe, az Isten irántunk való viszonzatlan szeretetének az ünnepe, életmentő szeretetének az ünnepe, és nem „a szeretet ünnepe”.

Itt van Isten ajándéka
A lelkipásztor tovább folytatja a felsorolást.
– Nem a család ünnepe, még csak nem is az úgynevezett szent család ünnepe, hanem annak az ünnepe, hogy úgy szerette Isten az ellene fellázadt világot, hogy az egyszülött fiát adta érte. Itt van az Isten ajándéka, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Itt életmentésről van szó, életkérdés, hogy valaki hisz-e Jézusban vagy nem. Ez szinte teljesen elhomályosult a gyakorlatban, és hozzátapadt az, hogy ilyenkor együtt van a család, kicsit jobb falatokat eszünk, néhány napig nem dolgozunk, de eredetileg nem ez volt a karácsony.

Az ember kezén eltorzult minden, így az ünnep is – állítja Cseri Kálmán.
- Hol torzult el a házasság? Isten arra teremtette a házasságot, hogy két ember egy életen át boldoggá tegye egymást. Hol vagyunk ettől? Oda jutottunk, hogy fölbérelnek hamis tanúkat, hogy a válóperen kígyót-békát mondjanak a válni készülő házastársára. Minden eltorzul Isten nélkül. Tönkretesszük egészségünket, környezetünket. Nincs még egy élőlény az emberen kívül, amelyik elpusztítja azt a mikroklímát, ami a létfeltételeit biztosítja. A madár is kifelé piszkít a fészkéből, és nem teszi azt tönkre. Mi mérgezzük a vizet, a levegőt és mindent, amit Isten tökéletesnek teremtett. Egyebek között ez is mutatja a bűnnek, vagyis az Isten-nélküliségnek, az Isten elleni lázadásnak a vaskos valóságát.

Nem nyugtatókkal és pirulákkal
Cseri Kálmán szerint adventkor sokakban ott van a csendes várakozás, de többségében maguk sem tudják, mit várnak, talán egy kis pihenést… – gondolkodik el a lelkipásztor.
– Múltkor valaki az mondta, hogy elege van a vallásos szövegből, ne jöjjek neki ezzel, mert békességre van szüksége, megvigasztalódna az édesanyja halála miatt, és nem bánná azt sem, ha megszűnne a bosszúvágya azokkal szemben, akik kirúgták a munkahelyéről - elsorolta mindazt, amit Jézus ígért nekünk. Mondtam neki, hogy neked Jézusra van szükséged, mert ő nem pirulákkal és nyugtatókkal ad békességet, hanem valódi vigasztalást nyújt. Pál apostol azt mondja, hogy tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. Ez nem egy agyalágyult embernek a lázálma, hanem valóság, amit átélt. A Jézussal való lelki közösségben mindezt megkapta. Tulajdonképpen erre vágyik mindenki, csak nem nevezzük nevén és sokszor el sem hiszik az emberek.

Biztos, hogy visszajön
Mivel biztathatjuk magunkat 2011 év várakozás után?
- Azzal, hogy egész bizonyos, hogy visszajön Jézus – vágja a kérdésre a választ Cseri Kálmán. A lelkipásztor szerint az is a hitünket teszi próbára, hogy nem tudjuk, mikor.
– Általában három kérdést szoktak föltenni Jézus második eljövetelével kapcsolatban: mikor jön vissza, hogyan jön vissza (hogy lehet azt észrevenni?), és miért jön vissza (nem intézte el a szükséges dolgokat, mikor itt volt?). Mind a háromra nagyon világos válasza van a Bibliának, sőt, maga Jézus mondja el a választ. Máté evangéliuma 25. részében részletesen leírja az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Hogy mikor jön vissza, a válasza világos: nem mondja meg, senki nem tudja. Ez az Atya titka, egyszer majd megjelenik. Mond egy hasonlatot, hogy úgy jön el, mint a tolvaj szokott; a tolvaj sem üzeni meg előre, hogy érkezem nulla óra harminckor, hanem váratlanul jön. Az értelmes ember már most felkészül, és akkor jöhet bármikor, mert nem talál készületlenül. Roppant felelőtlen és szánalmas vélekedés az, hogy majd ha nyugdíjas leszek, majd ha ráérek, majd ekkor, akkor foglalkozom Isten dolgaival.

Az előjelek
Jézus az érkezésével kapcsolatban fölsorol bizonyos előjeleket – mondja a lelkipásztor.
- Hogyha ezek a jelek megszaporodnak, az arra figyelmeztet, hogy nagyon közel van már. Ezeket a jelenségeket tapasztalhatjuk: a természeti katasztrófák, az erőszak elhatalmasodása, az evangélium terjedése és így tovább. Tehát sok figyelmeztető jel van. Nem úgy tér vissza, ahogy először eljött; gyalázatban, egy birkaistálló büdösében kellett Máriának világra hoznia. Akkor nem is tudta, csak az a néhány pásztor, akiknek az angyalok elmondták. Másodszor feltűnően, hatalommal és dicsőséggel jelenik majd meg. És hogy miért jön el? Azért, mert először a megváltás munkáját végezte el, most pedig ahogy a hitvallásban sokszor elmondjuk, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Lesz ítélet. A hitetlen ember szeretné ezt valahogy kitörölni Jézus ígéretei közül, és hamis ideológiát is gyártanak rá, hogy a szeretet Istenétől távol áll az ítélet, ő nem ítélőbíró, aki beül a székbe. Dehogynem! Előtte az ő kegyelmét kínálja, akinek nem kell a kegyelem, az saját maga miatt megy ítéletre, vagy marad az ítélet alatt. Nagyon igaz a mondás, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet.

Cseri Kálmán azt mondja, hogy nem tudja, milyen lesz majd Jézus visszajövetele, de hozzáteszi: sok meglepetés érhet majd minket.(Parókia.hu)
Fekete Zsuzsa, Fotó: Füle Tamás

Pilinszky János A várakozás szentsége

2011-12-18T13:29:00.000+01:00

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zcneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
(Új Ember, 1975. december 14.)

Adventi készülődés

2011-12-18T13:27:00.002+01:00

Csütörtökön ezüst csillagokat ragasztgattunk az Ottnon ablakaira. Egyik helyen az üveget gyékényroló takarta, előtte pedig végig cserepes virágok voltak. Most mit tegyünk? Ide is csak fel kellene tenni a díszítést! Egyikőnk óvatosan elkezte húzni fölfelé a rolót, de csak későn vettük észre, hogy abba belesodródott az egyik virág levele, majd gyökerestől kiemelte azt a földből. Mint a gyerekek, amikor valami csínyt követnek el, körülnéztünk, látta-e valaki, még nevettünk is, majd gyorsan igyekeztünk eltüntetni a nyomokat. A virágot visszatettük a cserépbe, rásöpörtük a kihullott földet, és folytattuk a munkánkat. Azért tudtuk, hogy ez ezzel még nincs elintézve. Szóltunk a néninek, aki a virágokat gondozza, hogy hamar ültesse el a talajtvesztett virágot, nehogy a gyökerei túlságosan megsérüljenek, s az az egész növény pusztulásához vezessen.
Úgy érzem, mintha nemzetünk is hasonlóan vesztett volna talajt, mint az említett virág. Gyökereink fölszakadoztak, imbolygunk, és mindenfelé kapkodunk, hogy újra támaszra találjunk. És várakozunk. Várjuk a kertészt, aki végre rendbetesz mindent.
Adventi készülődésünk alkalmából azt kívánom mindenkinek, hogy az igazi kertészt várja, és ne azt, aki csak úgy rásöpri gyökereinkre a földet, s úgy tesz, mintha ezzel minden el lenne intézve!
Kormányos Ildikó

Karácsonyi Harangszó

2011-12-18T13:25:00.002+01:00

Rainer Maria Rilke: Advent

2011-12-18T13:24:00.000+01:00

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Megjelent a Kálvincsillag idei száma

2011-12-18T13:22:00.002+01:00

A Lélek csendje: Légy a világosság befogadója

2011-12-18T13:21:00.000+01:00

„Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött bizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert.” Jn 1,6-9.

Az Igében Keresztelő János tanúskodásáról olvasunk, nem ő a megváltó, Ő a megváltó hírnöke, ő utat készít eljövetelének. Mi is adventkor Jézus eljövetelének útkészítőivé válunk.
A régi ígéret beteljesedését hirdette, a mennyei világosság a földi sötétségbe költözött, Jézusban testet öltött. Az volt az egészen szokatlan, a más, a beteljesedett próféciában, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”. Isten kiemelte Szűz Máriát az egyetemes biológiai áramlásból és a természet összefüggéséből. Az angyal elmondta, hogy a Szentlélek száll reá és a Magasságbeli ereje borítja el, azaz egy tökéletesen új, semmi másból le nem vezethető teremtői döntés volt jelen a fogantatásban. Elindult valami felülről és belépett ebbe a világba. A teremtés kezdetéhez hasonlítható ez, amikor Isten Lelke lebegett a káosz és sötétség fölött, hogy megszülessen a látható világ.
Adventkor arra tekintünk, hogy a Szentlélek lebegett Mária életében és várta Mária válaszát, hogy elkezdődjön az új világ. A teremtésnél Isten azt mondta, hogy legyen. Itt az új teremtésnél Mária mondja: Legyen nekem a te igéd szerint. Ki merné állítani, hogy egy ilyen új teremtés lehetetlen, mikor az angyal állítja: Istennél semmi sem lehetetlen. Csak az tagadja, aki számára a világ magába zárt rendszer, amelybe nem hatolhat isteni működés. Nekünk azonban a remény, a várakozás, a bensőség és az öröm forrása. Mindez egyetlen képben áll előttünk, s ez a kép Máriáé. Nem ő volt a megváltó, de a megváltó kiválasztott édesanyja volt, aki legjobban ismerte, leghűségesebben követte és legbensőségesebben szerette elsőszülött fiát, megváltóját.
Keresztelő János azt hirdette, hogy új kezdethez érkezett el Jézussal a történelem. Vele, általa született meg a keresztyén anyaszentegyház is, fölötte is a Szentlélek lebeg. Isten választotta ki az egyház seregét, az Ige és kegyelem által, hogy Krisztus testeként működjön, hogy a remény forrása legyen a világ romjai között. Keresztelő János hirdette, hogy Jézussal érkezett a sötét világba a világosság, s egyházunk is a világosság befogadója és visszatükrözője. A sors kilátástalan útvesztőiben, a hazugság és erőszak sötétségében legyen világosság és édes anyaszentegyházunk a világosság továbbadója, visszatükrözése mindazok számára, akik megfáradtak, nyomorultak, idegenek, alkatrésszé és pusztán munkaerővé fokozottak.
Az Egyháznak folyton vállalnia kell küldetését: Isten útját készíteni a lelkekhez, áttörni a világ magára zárt páncélját, hogy onnét felülről áradhasson a Szentlélek világossága. Jézus egyszer Szűz Márián keresztül lépett be a világba, most az Egyházon, az Igén keresztül. Az emberek, ma szinte valamennyien, reménytelenül fordulnak a jövő felé. Az Egyház az új világ eljövetelét hirdeti: Az idő betelt, közeleg az Isten országa. Nem vágyálom, nem utópia és nem illúzió, lelke békéjét, életének harmóniáját csak az találja meg, aki megtalálta az Egyházban Isten országát, aki engedi, hogy az Ige uralja életét, lelkét.
Isten nem a fejünk fölött intézi üdvösségünket, szólít és nekünk igent kell mondanunk. Mária a történelem nagy fordulóján kimondta a legyent, nekünk is nyitottnak kell lennünk és igent mondanunk, hogy a Szentlélek megkezdhesse működését lelkünkben. Mikor megszülettünk, ez természetes életünk kezdete volt, mikor Jézus született meg bennünk, ez örök életünk kezdete volt. Bennünk is elindult valami felülről s a Szentlélek belépett egyéni életünkbe. Vajon él még ez a kegyelem és növekszik? Nyitottak vagyunk Isten felé? Meghalljuk Istent lelkiismeretünk szavában?
Adventben Isten arca közelebb hajlik felénk, hogy bizalom és remény ébredjen újra a szívünkben. Egy festő ezt a bibliai igét festette meg: Az ajtó előtt állok és zörgetek. Az asztalos, mikor megszemlélte a képet, ezt a megjegyzést tette: Látszik, hogy nem szakember, nem festett kilincset az ajtóra. A festő azt válaszolta, hogy szándékosan nem festett kilincset, mert lelkünk kapuját nekünk kell kinyitni, a kilincs belül van.
Adventben Jánossal együtt mondd családodban, környezetedben, hogy eljött a világosság, itt van, közöttünk van. Máriához hasonlóan lelkeddel, belülről kellene ajtót nyiss, igent mondva Isten rád vonatkozó akaratára, légy a világosság befogadója, továbbadója, visszfényezője.(Harangszó)
Balázsné Kiss Csilla

Harangszó-előfizetési lehetőség a Partiumon kívül élők számára

2011-12-18T13:19:00.002+01:00

Több olvasónk is arról érdeklődött a közelmúltban, hogy a más részegyházakban élők hogyan fizethetnek elő a lapra? Mivel az ezirányú érdeklődés töretlen, ezt megköszönve az egyházkerületünkön kívül élők számukra is szeretnénk lehetővé tenni a Harangszó megrendelését. Az évente 24 alkalommal megjelenő, tematikus mellékleteket is tartalmazó kiadvány megrendelése, postaköltséggel együtt félévre 46, teljes évre pedig kedvezményesen 82 lejbe kerül.
További információval Babes Ardai Erika szerkesztőségi titkár szolgál (Tel.: 0259.416-067, 0742.148-373, E-mail: harangszo@yahoo.com). Királyhágómelléki olvasóink továbbra is a lelkészi hivatalokon keresztül rendelhetik meg a lapot, akár év közben is. A szerk.

Szegény Hókuszpók, mindig melléfog...

2011-12-17T15:36:00.000+01:00

Az adventi sötétség lemélyebb bugyraiba érkezünk. Azok a napok közeledtek el, amikor legtöbb a sötétség és csupán halványan pislákol a világosság. Talán azzal bíztatjuk magunkat és egymást, hogy már nincs sok hátra és a Világ Világosságának jászolánál a Szeretet Hajnalán a Tündöklő Fényesség ránk is ragyog majd és abban megfürödve átmelegszik lelkünk.

Addig azonban marad a sötétség... A még mindig növő sötétség...
Erre a sötétségre, ami nemcsak kívül, hanem belül is hatalomra tör, példa a hír, ami néhány napja kering az interneten. Jól látszik, hogy a sötétség nemcsak fizikálisan és lelkileg, de mentálisan is eluralkodhat az emberen, a közösségen, akár egy egész népen, annak vezetőivel együtt.
A romániai Roxfort Akadémia (hadd nevezzük így a cikk nyomán a parlamentet) mulatságosnak hathat kívülről szemlélve, a belül lévőkön azonban eluralkodik a félelem, akiket a bűbájmondók Immobilus és Imperio varázsigéi uralnak.
Azt gondolhatnánk, hogy hátradőlve mulathatunk a sötétben tapogatózó varázsló-tanoncokon, azonban néhány kérdést felvet erdélyi magyar közösségünkre tekintve is ez a hír.
1. Elsőként megkérdezhetjük, hogy azok, akiket mi irányítottunk a Roxfortban való továbbtanulásra, vajon melyik házba tartoznak. A Griffendél hőseiként nézhetünk rájuk, a Mardekár önző és ravasz diákjai, a Hugrabug balfácánjai, vagy a Hollóhát bölcs, öreg, éles elméi?
2. Hogy érezhetik magukat az ország képviselői Brüsszelben a muglik között.
3. Harmadikként talán nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sokat emlegetett és magasztalt multikulturalizmusban, ahogy egymáshoz dörgölődnek a népek, nem mindig fényesednek, hanem néha a kosz is átragad egyikről a másikra. Így vesszük tudomásul azt, hogy csak elvétve akad olyan erdélyi magyar keresztény család, amelyikből legalább a tágabb rokonság egy tagja ne járt volna javasasszonynál, rontó pópánál, boszorkánynál, vagy ilyen és hasonló SZÉLHÁMOSnál. Ne beszéljünk továbbá az Ezo TV aljas visszaéléseiről. Sokan közülük ahhoz sem voltak elég intelligensek, hogy utólag beismerjék: becsapták őket, kihasználták félelmüket, szeretetüket, vagy gyengeségüket.
A Szentírás arra inti a hívő embert, hogy tartsa magát távol az ilyenektől. Néhány kérdést tegyünk fel magunknak, mielőtt csapdába esnénk:
Helyesli-e Isten amit teszek, vagy tenni készülök?
Feltétlenül megbízok-e ezekben az emberekben?
Szeretnék-e drágán rossz minőségű, használhatatlan árút vásárolni?
Ha 3 nemmel válaszoltunk véletlenül, akkor lehet okosabb lenne konfliktusainkat beszélgetéssel megoldani; életünket, annak próbáit Isten elé vinni és Tőle kérni erőt a továbbhaladáshoz; gyakorolni a megbocsátást, hogy mi magunk is bocsánatot nyerhessünk.
Végezetül ne felejtsük: minden mese végén a gonosz boszorkányt megégetik, a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig győz és uralkodik. Ezzel a bizonyossággal tartsunk ki a sötétség utolsó napjaiban!
tl, csehref.org

Karácsonyi Harangszó

2011-12-17T15:01:00.001+01:00

Megjelent a Kálvincsillag idei száma

2011-12-16T20:39:00.002+01:00

Krisztusra hangolva - adventi református dicsőítő nap

2011-12-16T13:02:00.000+01:00

A nap tervezett programja:
- 10:00: köszöntések
áhítat (ft. Csűry István püspök úr)
- 10:30-tól koncertek: Heaven's Satellite (Nagyvárad), Élesdi zsoltárosok, Győzelem missziós zenekar (Kolozsvár), Kerubim (Nagyvárad), Magyarkéc, Érszőlős és Margitta közös ifjúsági zenekara

- 14:00-15:00 ebédszünet
- 15:00 - Tálentum (Nagyvárad) koncert
- 17:00 - ÉDEN zenekar (Debrecen) koncert
A koncertekkel párhuzamosan a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében karácsonyi kézműves foglalkozások, kirakodó vásár, imaséta és egyéb ismerkedős, közösségépítő programok is várják a résztvevőket.

Jertek, hangolódjunk együtt az ünnepre, Krisztusra, az Ő bennünk való megszületésére/növekedésére!

Az elfelejtett várakozás

2011-12-15T19:59:00.000+01:00

NAGYON SZERETEM az adventet. Szeretem azért, mert ezzel az ünneppel mindenki tud valamit kezdeni. Hiszen ebben a szóban: várakozás nincsen semmi elvont, életidegen. Mindenki pontosan tudja, mit jelent hiányban élni. Várni egy vendéget, végtelen hosszúnak tűnő sorban állni és várni valakire, aki ügyemet elintézi, várni a gyógyulásra, várni egy gyermeket, és várni-várni mindig valamit.
PONTOSAN EL tudjuk helyezni ebben az állandó érzésben a Biblia üzenetét, hogy ez a sok várakozás mind egy nagy sóvárgásnak a jele. Annak, hogy hiányzik ebből a világból valami, hogy ez az egész élet valahogy itt nem teljes és tökéletes, valami vagy valaki kell. Ebben a teljesen világos sokismeretlenes egyenletben mégis milyen nehéz meglátni és megérteni a megoldást. Mintha ez a nagy hiány inkább egyre jobban összekuszálna minket.
AHOGY EZEN gondolkodtam eszembe jutott egy másik szó: vágyakozás. Korunk szinte csak erről szól: Vágyakozzál mindig valami más, jobb és szebb után. Neked nem jó így, szükséged van egy utazásra, egy mosógépre, egy csokoládéra, telefonra, egy jobb állásra, erre-arra, mert az hiányzik az életedből. És miközben vágyainkat doppingolják tudva-tudatlanul, elfelejtünk várakozni. Vágyunk a jobbra, gondjaink megoldására, add Uram Isten, de rögtön. Már már úgy tűnik, létezhet egy olyan állapot, amikor minden jó, minden tökéletesen a helyén van, plakátmosoly az arcomon és úszom a boldogságban, hiszen minden vágyam teljesült. Holott minden vágy új vágyat szül. Csak akkor lehetek boldog, ha a hiányban is az tudok lenni.
TALÁN SOKAN azért sírják vissza az elmúlt évtizedeket, mert egy állandó, kötelező hiánnyal kellett élnünk, tudtuk, hogy nincs ez-az és nem is lesz, de egy idő után nem is vágytunk rá. Most viszont azzal kell élnünk, hogy elvileg minden van. A lehetőségek tárházát végtelennek, és a magunk helyzetét rémesen szűkösnek érezzük.
EBBEN AZ életérzésben tanácsolja a Biblia, a hiánnyal élve láthatod meg egyedül a valódi értékeket.
VÁROM AZ Urat, mondja a zsoltáríró, aki elemi vágyakozással szeretett volna a gödörből kikecmeregni. Tudom, hogy eljön, bízom benne, és addig ebben a hiányban élek. Nézem a derengő ég alját, és tudom, a hajnal nem siet és nem is késik. Valami megváltozott bennem, mert már nem a sopánkodás sóhajait hallom lelkemben, hanem valami bizalmas hívást: Te, aki egyszer e világra teremtettél, jöjj el, legyél közel, mert várlak, jobban, mint a gyógyulást, a sor végét, gyermekemet, vagy bárki és bármi mást.
Fekete Ágnes

Adventi útkészítés

2011-12-15T19:54:00.002+01:00

Advent a megérkezésnek, ám a hagyományos értelmezés szerint, a várakozásnak és a felkészülésnek ideje is. Eljött „az idők teljességében” Krisztus, a megígért Megváltó, hogy megkeresse az útvesztőibe rekedt embert, hogy hazavigye elveszített otthonába, Istenhez, az atyai házba. Ezt a sorsdöntő eseményt jövendölték a próféták, ennek beteljesedését hirdette Keresztelő János: Íme, az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit! (Jn 1,29).
Mindnyájan hálás szívvel emlékezünk erre az eseményre otthonunkban és a gyülekezet közösségében a karácsony előtti hetekben. Eljött hozzánk is Istennek Követe, mindnyájunknak hozta az örök élet ajándékait. Az első adventi beteljesedés nyitott: ígérete szerint, ismét eljövendő az utolsó napon. Erre az időre mindnyájunknak várunk kell, és a sáfár bölcsességével és éberségével fel kell készülnünk.
Az adventi várakozás egészen más természetű, mint amilyen várakozásokkal tele van az életünk. Ki-ki a maga helyzetében várakozik. Lehet, hogy a körülményeink megváltozására várunk, gyötrő kérdéseinek megoldására, szűkös anyagi javainak gyarapodására, családi békére, gazdasági, társadalmi átalakulásra, félelem nélküli életre, szeretetre, megértésre, a közömbösség elriasztó terhének megszűnésére, a szívek közé telepedett „jeges űr” felolvadására, a válaszfalak leomlására, a dermesztő magány megszűnésére, hogy ne legyen az ember magára utaltan mindig egyedül. Meddő óráink emésztő képzelgései sokszor elveszik a tiszta látást, és olyan dolgokra várunk, amik lehetetlenek, sohasem valósulnak meg, vagy teljesedésük nem válna hasznunkra. Arról is el szoktunk felejtkezni, hogy Istennek gondolatai nem egyeznek a mi gondolatainkkal, és a kedvünk ellenére való dolgok is javunkat szolgálhatják.
Adventkor azonban többre várunk! Istennek megígért Követére várunk, Krisztusra, aki éppen azért jött, hogy emberi nyomorúságainkat megszüntesse és az élet igazi ajándékainak részesévé tegyen! Éppen ezért az adventi várakozás nem képzelgés, törött reményeink nosztalgikus emlegetése a megvalósulás sóvárgásával, a boldog, szép napok ismételt visszatérésének vágya, hanem cselekvés, merő aktivitás. Ezt a cselekvést, szüntelen tevékenységet mind a próféta, mind Keresztelő János útkészítésnek nevezi: „Készítsétek az Úrnak útját!” (És 40,3 és Mt 3,3). Az adventi útkészítésnek kettős iránya van: Isten felé és embertársaink irányába.
Utat készíteni? Nem csak nehéz, de szinte lehetetlen feladat nemcsak fizikai, de lelki értelemben egyaránt. A „pusztában” pedig különösképpen az! Itt a szakértelem nem elég, az anyagi befektetés sem, minden emberi erőfeszítés hiábavaló. Istenhez menni, az emberi élet mélységeiből, az embertárshoz közeledni, amikor” óh, jaj, az út lélektől lélekig” nagyon messze van? Ez volt a helyzet a próféta korában is, a fogság idején, Keresztelő János is az akkori „egyház” lelki sivárságában ezt kéri kortársaitól. Istennek azonban minden lehetséges: megteheti, hogy adventi „útépítőkké” avasson bennünket!
Isten útjának megépítése a bűnbánat által lehetséges, ami az adventi előkészület első tevékenysége: az útkészítésnek Istenhez vezető iránya. A bűnbánatban érezzük meg Istennek közelségét, aki hamarabb jött hozzánk mielőtt mi elindultunk volna. A bűnbánatban azért találhatjuk meg Őt, mert előbb keresett meg minket. A bűnbánat azoknak a torlaszoknak emberi módon való elhárítása, amelyeket éppen mi emeltünk, s ezzel lehetetlenné vált a közlekedésünk. Ez ama „ösvény-egyengetés”, amiről ugyancsak a próféta beszél. Keresztelő János megtérésre hívja kortársait, irányváltoztatásra: elfordulni mindattól, ami nem Isten szerint való az ember életében, és „odafordulni”a kegyelem Atyjához. Erről a nagy változásról szól a bűnbánó imádkozó, amikor „tiszta szívet” kér Istenétől (Zsolt 51,12), és ezzel élete újjá teremtését kéri. A bűnbánat emberi „teljesítmény” ugyan, de mindig visszhang a bűnbocsátó kegyelemre, boldog elindulás a kitárt atyai ház ajtaja felé. Adventben arra az elcsendesedésre van szükségünk, amely gyermeki imádságunkkal megláttatja velünk Isten útját, hogy mi is hazatalálhassunk.
Az embertárshoz vezető út lényegében készen van. Felajánlott, nekünk szóló készséggel az apostoli intés szerint: „És ezen felül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek (1Kor 12,26). Ez a legfőbb, igazán járható út: a szeretet útja. Erről tesz bizonyságot Pál apostol, amikor megírja a szeretet himnuszát (1Kor 13). Embertársaim irányába akkor leszek adventi útépítő, ha a szeretet ösvényére lépek, ezen az úton járok és minden cselekedetem a szeretet jegyében történik! Isten a szeretet útján érkezett hozzánk adventkor. Szeretete győzedelmeskedett a bűn és a halál felett, az újteremtés is Krisztus áldozatos szeretetében történt. A szeretet lett a Világ Orvossága”! Mi is, és a mindenkori ember csak a szeretet útján találhatja meg embertársát, szűnhet meg dermesztő magánya, és alakulhat ki az igazi emberi közösség, amelyben a szív és a lélek egysége érvényesül mindenki örvendezésére. Ekkor láthatjuk meg mindig, nem csak ebben az adventben, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom! Megmaradó értéke van a hitnek, a reménységnek, a szeretetnek,- eme három között azonban a legnagyobb: a szeretet!
Istenünk legyen irgalmas hozzánk jelenkorunkban: az idegpróbák soroztában, emberségünket vizsgáló kritikus helyzeteinkben, hitünk valódiságát mérő tüzes kemencékben, hogy adventi útkészítők lehessünk a szeretet útján járva, gyógyító balzsamot hozva a szenvedő ember sebeire! Igen, mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róm 8,10).
Eszenyeiné Széles Mária

Túrmezei Erzsébet: Ahol ránk Jézus vár

2011-12-15T19:52:00.002+01:00

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, õrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tûzön és akadályon,
új erõt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!

Szomjazó ember vagy

2011-12-15T19:51:00.002+01:00

A várakozás boldogtalanságunk legbiztosabb jele. Aki vár, annak lelkében üresség van, amit semmi be nem tölthet. A várakozás állapotát nem mi magunk hívjuk életre a lelkünkben, hanem az csak egyszerűen megjelenik. Az, ahogy élünk és mindaz, amit megélünk, mérhetetlen szomjúságot okoz nekünk.
Pedig szinte minden erőnk és igyekezetünk arra irányul, hogy szomjunkat oltsuk. Elgondolt vagy megálmodott terveink hűséges társként kísérnek bennünket. Kijelölik lépéseink irányát, meghatározzák kapcsolatainkat és életszemléletünket. Kívánságaink rejtőzködő démonokként tanácsolnak bennünket, és mindent önmaguk akaratának vetnek alá. Úgy, hogy közben elhitetik: a saját akaratunkat teljesítjük.
A várakozás emberi mivoltunk legrégebbi és legbűnösebb érzése. „Olyanok lesztek, mint az Isten...” - mondja a Gonosz Ádámnak és Évának. Ekkor születik meg a vágy az ember szívébe, hogy több legyen annál, mint ami. Az ember minden erejét és figyelmét a keresés köti le. Keresi a boldogságát, és jellemző módon a dolgokban. De nem válik Istenné. Mitöbb, egy idő után már embernek sem ember.
Furcsa ellentmondásossága ez életünknek. Belül érezzük az ürességet, belül éget a várakozás, hogy többek legyünk, ám ezt a belső, lelki szomjunkat dolgokkal igyekszünk oltani. A tárgyak imádatában élünk. Valami miatt azt hisszük, hogy a dolgok megnyugtatnak, megvigasztalnak bennünket. És valóban, úgy tűnik, hogy a dolgok oltják a szomjunkat.
Csakhogy a megszerzett dolgok öröméből nagyon hamar kijózanodunk, és szomjúságunk még inkább kínoz bennünket. A dolgokat megunjuk. A téglafalak, a gépek, az ízek, a számok, a ragyogás, a hatalom – egyszóval a dolgok: unalmasak. Egy ideig örülünk, aztán rájuk ununk. És megutáljuk őket. Több kell. Ott vagyunk újra, ahonnan elindultunk: várakozunk.
A várakozás kimozdító erő is ugyanakkor. Kimozdít valahonnan és valamilyen irányba fordít. És ezen az úton találkozik velünk a Kegyelem. A Kegyelem nem egyéb, mint felüdülés, a kínzó vágyakozás megszűnése. A Kegyelem hazatalálás.
Távolodjunk el a dolgoktól. Csak próbaképpen. Mi marad? Első látásra semmi. Kirekesztettség, szegénység, üresség. Ha kitartóan távolodunk a dolgoktól, akkor elkezd élettel megtelni körülöttünk a tér. Lelkünk legmélyebb valóságai kezdenek alakot ölteni. Olyan furcsa kérdések szegődnek mellénk, mint: ki vagyok valójában én? Mi a feladatom? Miért születtem? Merre tartok? Kinek vagyok fontos? Milyen történetnek vagyok a része?
Ezek a kérdések kivezetnek bennünket a dolgok világából, és elvezetnek egy érdekes, aggasztó de valahogy mégis megnyugtató térbe: a saját lelkünkbe. Oda, ahol várakozásunk, szomjúságunk forrásai felfakadnak valahonnan még mélyebbről. Csendes, fénnyel teli, biztonságot sugárzó hely ez. A várakozás helye. A hang nélküli kiáltás helye.
De profundis clamavi ad te Domine – a mélységből kiáltok hozzád, Uram, mondja a 130. zsoltár, a tiszta, dolgokat nélkülöző várakozás zsoltára.
Advent – várakozás Arra, aki mellénk lép és Aki megígérte, hogy aki hisz Őbenne, az soha többé meg nem szomjazik.
Visky István, Harangszó

Obama az amerikai Keresztelő János? Miért nevezte az elnököt így az episzkopalista prédikátor?

2011-12-15T19:47:00.000+01:00

A fotó tanúsága szerint igen csak sietős az elnöki család dolga. Valóban az, hiszen az elmúlt adventi vasárnapon a Fehér Házból gyalog „szaladtak át” a közeli szent János templomba, ami az Amerikai Episzkopalista Egyházhoz tartozik. S úgy tűnik, nem akartak az ámenre érkezni. A First Lady, az elnök, és Sasa, meg Malia lányuk meghallgatták Dr. Luis Leon adventi prédikációját, amiben Keresztelő Jánoshoz hasonlította Barack Obamat. Miért is? Forrás: idea.de; AP.us; abcnews.us. Írta: Dr. Békefy Lajos.

Vegyük észre azt az igazi Istent, akit nem mi kreáltunk magunknak

Az egyházi év rendje szerint advent harmadik vasárnapján Dr. Luis Leon anglikán tiszteletes Keresztelő János történetét vette elő. Keresztelő János volt az, aki a korabeli vallási vezetőknek elmondta: ő nem a Messiás, nem próféta, hanem „csak” kiáltó szó a pusztában. A prédikátor ezt a történetet összehasonlította az elnök történetével és helyzetével. Nevezetesen nagyon sok amerikai úgy van, mint egykor voltak a pusztai kiáltó szóval a kortársak. Ma sokan táplálnak illúziókat az USA-ban a nemzetről és Istenről – mondta az igehirdető. Felhívta a gyülekezet figyelmét, hogy nyissa ki végre a szemét, s vegye észre „nem azt az Istent, akit mi kreáltunk magunknak, mert ez nem Isten, hanem arra, aki a valóságos Isten”. Az emberek szeretnek bálványokat gyártani – folytatta gondolatébresztő beszédét Luis Leon. – „De a társadalomnak nem kellenek bálványok, mert azok nem segítenek sem Amerikának, sem másoknak”.

A prédikáló elnök üzenete a washingtoni karácsonyi koncerten

Az elnöki família megérkezése előtt a gyülekezet jót derült azon, hogy egy fiatal fiú odarohant a templom bejáratához, s közelről jól szemügyre vette az érkezőket, mind a négyőjüket egyen-egyenként. Obama korábban végzett presbiteri és igemagyarázó szolgálatot a Szent János templomban, legutóbb 2009 húsvétján. Időközben más templomokat is felkeresett.
Vasárnap este viszont az elnök „prédikátorként” röviden szólt beszédében Jézus születésének a történetéről, amikor megjelent a „Karácsony Washingtonban” elnevezésű adventi koncerten, amit immáron 30. alkalommal tartanak az USA fővárosában. Beszédében utalt arra, hogy Jézus Krisztus története megváltoztatta a világot az Általa hozott alapvető és egyetemes értékekkel. A „prédikáló elnök” az alapvető értékek közé sorolta a felebarát szeretetét, a segítést, a kevésbé szerencsések támogatását, a megbocsátást, a család fontosságát, az irgalmasságot és a hit megőrzését. Ugyanakkor azt a nézetét sem rejtette véka alá, hogy „ezek az értékek mindenféle hit vagy vallás szerint értéket jelentenek bárhol a világon”. Ezzel a hittel és meggyőződéssel kívánt az USA elnöke, Barack Obama a koncert résztvevőinek, s egész Amerikának boldog ünnepeket, áldott karácsonyt, és Isten áldását kérte az Egyesült Államokra.

Az USA Protestáns Episzkopális Egyháza

valójában az Anglikán Egyház „amerikanizált” változata. Első gyülekezetüket az „újvilágban” 1607-ben alapították Virginiában. 2011-es adatok szerint csaknem kétmillió megkeresztelt tagja van ennek az egyháznak. Az USA-ban több, mint 7 000 gyülekezetben élnek, ezek 110 püspökséget, egyházmegyét alkotnak. Erősen szociális irányvételű közösség, már a 19. század végén megjelent náluk az ún. szociális evangélium, a szegények támogatása, felkarolása. Ellenezték a halálbüntetést, az emberjogi mozgalmakat támogatták. Jelenlegi püspök-elnökük nő, Katharine Jefferts Schori lelkésznő személyében.

Miről ismerszik meg, hogy valóban keresztyének vagyunk?

2011-12-14T19:21:00.002+01:00

Jézus azt akarta, hogy a szeretet legyen övéinek az ismertetőjegye. Azt mondta: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (Jn 13,35).
Az első keresztyének körében valóban így is volt. Az, ahogy az első évszázadokban az árvákkal és az özvegyekkel törődtek, ahogy a közülük való, de a saját körükön kívüli betegeknek, erőtleneknek, szegényeknek és munkaképteleneknek gondját viselték, amit fogságban vagy rabszolgaságban sínylődő testvéreikért tettek, mindenkivel szemben megnyilvánuló vendégszeretetük, a szegény vagy veszélyeztetett gyülekezetek iránti szolidaritásuk az első két évszázadban igen nagy tekintélyt szerzett számukra, és azt eredményezte, hogy – a rómaiak üldözése ellenére – egyre többen lettek.
Egy pogány szemtanú így ír a második század keresztyénségéről: "Nézzétek, mennyire szeretik egymást!"
Felteszem a kérdést: írhatná-e ezt ma rólunk egy elfogulatlan külső szemlélő? Ha pedig nem, miről ismerszik meg, hogy valóban keresztyének vagyunk? (Klaus Douglass: Az új reformáció)
(stud-theol.blogspot.com)

Krisztusra hangolva - adventi református dicsőítő nap

2011-12-14T10:29:00.000+01:00

Kedves Lelkipásztor Testvéreim!

2011-12-14T10:28:00.000+01:00

Karácsonyi áldást kérő levelem mellé kénytelen vagyok a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának közéleti ügyben hozott határozatát csatolni. Az ok hihetetlen 2011 alkonyán. A sajtószabadság idején a partiumi sajtó egy része nem közli a mintegy negyedmillió református ember egyházügyi kormányzatának határozatát, visszautasítják hírül vinni a döntést azokhoz, akik pénzükkel vásárolják és így fenntartják ezeket a lapokat.
   Igazgatótanácsunk bölcs meglátással fogadta el ezt a határozati javaslatot, amely joggal nevezhető új egyházpolitikai koncepciónak. E határozat védi a lelkipásztorokat, presbitériumokat és gyülekezeti tagokat a választások alkalmával érkező befolyásoktól, majd esetleges kudarc esetén a támadásoktól, amelyek elkerülhetetlenek ilyenkor. Az Igazgatótanács rendelkezése kiterjed az egyház és pártok viszonyának meghatározására anélkül, hogy a romániai magyar politikai alakulatokat megsértené, vagy valamelyiknek a pártjára állna. Az egyházkerület meghirdette az egyenlő távolság elve alapján a megvalósítható közeledés kívánalmát. Példaadóan kifejezi egyház és a politikai pártok viszonyának modern jövőképét.
   Elszomorodva állapítom meg, hogy a Bihari Napló kivételével eddig minden Erdélyben megjelenő újság „kitakarta” a Királyhágómelléki Református Egyházkerület határozatát. Sőt, az egyik nagyváradi napilap főszerkesztője arra ragadtatta magát, hogy elutasításában elmarasztalóan bírálja Igazgatótanácsunk rendelkezését.
   Kérem a lelkipásztorokat, saját védelmük érdekében is, hogy hozzák nyilvánosságra mind a határozatot, mind a megjelenés elmaradásának okát. Ilyen körülmények között még határozottabban állítom, hogy sötét erők kívánják drága egyházunkat Krisztus áldozata révén kiemelt helyéről letaszítani.
Nagyvárad, 2011. december 13

Csűry István püspök

A szóban forgó közlemény honlapunkon az alábbi linken olvasható, teljes terjedelmében: http://harangszo.blogspot.com/2011/12/szukseges-magyarsag-parlamenti.html
A szerk.

Teremtsünk hagyományt, hogy megőrizhessük! Adventi délután Szilágycsehben

2011-12-14T09:53:00.000+01:00

„Adventi hírnök, friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Újjong a szivünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!”
Hagyomány a hívő emberek körében, hogy négy héttel Karácsony előtt adventi koszorút készítenek, amelyen aztán hétről hétre eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Így a Messiás eljövetelének ünnepén négy tündöklő gyertyaláng világítja be az ünnepi szobát. Az elmúlt esztendőben volt az első közös alkalom, amikor advent első vasárnapjának délutánján, közös munkával elkészíthette ki-ki a maga adventi koszorúját. Mivel a kezdeményezés sikeres volt idén is megszervezték, és tanusíthatom, nem volt hiábavaló fáradozás.
Idén is sokan választották a vasárnapi TV-s pihenő helyett a jó hangulatú, kreatív találkozást. Többen előre készültek szárított gyümölcsökkel, tobozokkal, szalagokkal. Valódi kis közösség született ott, azon a délutánon. Szinte minden korosztály képviseltette magát – az óvodásoktól és szüleiktől elkezdve, az ifjúságon keresztül, egészen a tapasztaltabb, idősebb generációig – mégis mind egy lélekként vettek részt ezen az összejövetelen.
Bár a mostani „nincs idő”-világban úgy tűnt, nehéz feladatra vállakoztak a szervezők, de a mi kis csapatunk bebizonyította, hogy nem is olyan nehéz együtt tölteni egy kellemes és hasznos délutánt. Nem kell más csak egy jó ok, szervezés és nagy adag akaraterő.
A délutánt rövid áhítattal Tóth Emese lelkipásztornő nyitotta meg. Hangsúlyozta az advent valódi értelmét, ami az „eljövetel” – „az Úr eljövetele”. Sokunk számára a karácsony közeledte nem más, mint az ajándéklista, az ünnepi menü készítése, és halmozódó gond a szűk pénztárca miatt. Az túlzott ünnepi körítés nem kéne elvegye figyelmünket a lényegről. Ahogy nő a fény a meggyújtott gyertyákkal, úgy kéne nőjjön a remény és a lelki világosság is szívünkben.
Az adventi várakozás hangulatát csak fokozta egy szép adventi ének közös megtanulása. Ezek után lelkesen kezdett bele a kicsiny közösség az adventi koszorúk készítésébe. Mindenki felhasználta az általa hozott díszeket, de a szervezők biztosítottak anyagokat azoknak, akik nem tudtak kellőképpen készülni. Örökzöld fenyő és borostyán ágakkal, száritott gyümölcsökkel, levelekkel, szirmokkal és fahélyrudacskákkal várták az alkotni vágyó kicsiket és nagyokat. A tapasztaltabbak saját maguk készítették el szénából a koszorúalapot, majd fenyőágakkal rakták körbe, mások pedig előre elkészített koszorúalapra tűzdeltek diszeket, tobozokat, természetes anyagokat, gyümölcsöket, gyertyákat. A legkisebbek számára a négy besegítő óvónéni készített habszivacsból koszorúalapot, amire aztán ízlésük szerint tűzdelhettek fenyőágakat, szalagokat és különféle díszeket.
Őszintén örülök, hogy részt vehettem ezen a délutánon. Ahogy a résztvevőkön végignéztem, látszott a lelkesedés úgy a kicsik, mint a nagyok szemében és a lázas nyüzsgés elárulta, hogy mindannyian szívvel-lélekkel alkotnak.
Köszönet ezért a szép délutánért a szervezőknek: a lelkipásztoroknak, Láng Mária, Hunyadi Juliánna, Balla Erzsébet, Rus Emese óvónőknek és Kürti Erzsébet gyülekezeti tagnak, a résztvevő szülőknek, fiataloknak, gyerekenek és idősebbeknek is. Bízom benne, hogy a lelkesedés megmarad bennünk és a következő évi adventi koszorút még többen készítik majd velünk együtt.
Egy ilyen szép hagyományt nem csak érdemes, de tovább is kell vinni.
Rusné Balla Emese óvónő

Honlapot indított a szilágycsehi gyülekezet

2011-12-14T09:51:00.000+01:00

Úgy tűnik sikerült ezt a komoly lépést meglépnünk, amikor a templom zárt falai közül kilépünk a virtuális világ piacterére: http://csehref.org/
Kis lépés ez egy egyszerű felhasználó számára, de nagy lépés egy gyülekezet számára.
Ez a piac is - mint minden más - tele van szélhámosokkal, zsebtolvajokkal, bóvliárusokkal. Ezen a helyen szeretnénk komoly dolgokat, maradandó értékeket kínálni. Úgy szeretnénk megjelenni itt, mint akik valós és örök értéket képviselnek. Úgy, mint akik nem félnek elutasítani azt, ami egyértelműen rossz és odafordulnak a felé, ami valós haszonnal kecsegtet.
A honlap célja, hogy kiszolgáljon egy közösséget. ÉS, hogy felmutasson egy közösséget. Reméljük, hogy ebben partnerre találunk BENNETEK, BARÁTAINK!

Tüzes Bálint: Téli imádság*

2011-12-13T20:44:00.000+01:00

Uram te látod kezem üres
nincs benne semmi mi a másé
de marokkal szorítom
ígéreted a reményt
míg
arcomba vágja minden
jöttment légáram
szelekbe takarózó
és szárnyain utazó
kóbor pelyheit

* E versének közlésével köszöntjük, a napokban a hatvanadik életévét betöltött Tüzes Bálintot. A szerk.

Dráma és örömünnep

2011-12-12T15:13:00.000+01:00

Aranyos bébi pihen Mária kezében, körben a pásztorok. Romantikus karácsonyi kép, de hol találjuk ebben az inkarnáció titkát? Hogyan vetkőzhetjük le az emberközpontúságot, és szólhatunk advent és karácsony valódi főszereplőjéről, Jézus Krisztusról – erről is beszélgettünk adventi interjúsorozatunkban Sípos Ete Álmos református lelkipásztorral.

Jézus Krisztus a középpont

Jézus Krisztus körül forog a világ és nem az ember, a humanizmus, vagy a politika körül – emlékeztet Sípos Ete Álmos adventi beszélgetésünk kezdetén. A nyugalmazott lelkipásztor szerint emberközpontúvá vált az egyház.
- A világ várakozik, ahogy várakozik, de az egyháznak sokkal többet kellene Jézus Krisztusról beszélni, különösen adventben. Nem az a kérdés, hogy kíváncsiak-e minderre, hiszen Ninivében sem voltak kíváncsiak Jónásra, de ő csak ment és mondta, amit kellett – mondja a bibliai példát.
A Bibliaszövetség főtitkára azt állítja, hogy az egyház hibázik, amikor folyamatosan azt keresi, mire vágyakozik a világ és mi tetszik neki, mert a mondanivaló középpontjában mégis mindig Jézus Krisztusnak kell állnia.
– Ma már senki nem figyel az egyház olyan kijelentéseire, hogy várjuk Jézust és legyetek készen. Ezek a mondatok közhelyekké válnak, ha nem magyarázzuk meg pontosan, hogy mit jelentenek. A hitvallások és Kálvin csodálatosan beszélnek Jézusról – fűzi hozzá.

Kisgyermekként lép közénk

A lelkipásztor úgy véli, hogy a Krisztusvárás lassan népszokás szintjére süllyedt, ahol eluralkodik a szeressük egymást gyerekek hangulat, hiszen jön a karácsony, és ilyenkor illik kicsit jobbnak lenni, mint a hétköznapokon.
Sípos Ete Álmos szerint az egyház az oka az ünnep torzulásának. Bugyutának tartja, mikor mindent áthat az a romantikázó hangulat, amiben az aranyos bébi pihen Mária kezében, hiszen ilyenkor – mint mondja – elsikkad az inkarnáció titka, vagyis hogy kisgyermekként belép közénk Krisztus, az örökkévaló Isten.
- Nem a pásztorok és nem az angyalok a lényegesek ebben a történetben. Itt minden Jézusra mutat, és úgy teljesedik be, ahogyan megírták egykor – magyarázza, majd emlékeztet arra is, hogy az ószövetségi próféciák nem feliből-harmadából, hanem szó szerint beteljesedtek. Keveset hallunk arról, hogy Krisztus visszajövetele dráma lesz a hitetleneknek, és örömünnep a megváltottainak.

A valódi dráma

Idén karácsonykor megnőhet az egyház jelentősége, ha hirdeti a vigasztalás evangéliumát – mondja az ország szociális helyzetére utalva Sípos Ete Álmos. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy dramatizálják a gazdasági helyzetet; az igényeket az egekig tupírozzák és mindenki boldogtalannak érzi magát, ha nem tud legalább a feléig eljutni. Régen a parasztemberek nyolc-tíz gyereket neveltek, kint dolgoztak a határban, nem könnyítette az életüket mosógép, porszívó és egyéb technikai vívmány, mégis istenfélők és boldogok voltak.
- A II. világháború előtt nem volt jellemző az a boldogtalanság és elégedetlenség, mint most. Persze a magyar ember szeret siránkozni, de ennél mélyebbre kell látnunk. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem – mondja a zsoltáríró. Ki kell mondani, hogy az Istenhiány a valódi dráma.
A lelkipásztor szerint akkor sem változna sok minden, ha a keresztyének szétosztanák a nélkülözők között vagyonuk egy részét.
- A gazdag se és a szegény se akar megtérni. Minek kell történnie, hogy odaforduljanak Istenhez?

Kegyelemből
Sípos Ete Álmos tizenegy gyereket nevelt fel a feleségével. Sokszor kérdezgetik tőlük, hogyan bírták a neveléssel járó feladatokat, de most is csak mosolyog a felvetésen és annyit mond, nincs módszer, kegyelemből.
- Sok hibát vétettünk, de Isten gondoskodott rólunk és eltartott minket. Nem dúskáltunk, de nem is nélkülöztünk. Isten lelki ébredést adott gyülekezeteinkben és az megváltoztatta a légkört. Huszonnyolc évig szolgáltunk ebben a térségben. Boldogan, királyi gyermekként éltünk, és most is boldog vagyok. (Parókia.hu)
Fekete Zsuzsa, Fotó: Füle Tamás

A visszavonulás ideje

2011-12-11T19:13:00.000+01:00

"Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orcáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket." (Mal 2:3.)

Tegnap be akartam gyújtani a kályhánkba. Az összegyűjtött újságokkal szoktam ezt tenni. Igen ám, de ahogy kezembe vettem az újságot, azt vettem észre, hogy a Márk evangéliumát olvasom hosszú oldalakon keresztül a kiadványban, régi fajta, zörgős újságpapírra nyomtatva. Megállt a kezem. Ezt mégsem égethetem el. Aztán egy pillanat alatt eszembe jutott a WC- papír, amiben szintén Bibliák voltak összezúzva Romániában. Ez a két papír most szinte eggyé vált lelki szemeim előtt, és arra gondoltam, ennél jobb jelképet nem is lehetne találni a mostani korszakváltások leírására. A WC-papírban megtalálható Biblia nyilvánvaló rossz szándékkal került oda. Akkor mindenki tudta, hogy ki akarják verni a fejekből Istent, és valószínűleg még tudatosan is kigúnyolták a Szent Írást, amikor az árnyékszékbe utalták. Ma az újságot a legmélyebb jószándék vezérelte, amikor kinyomtatta Márk evangéliumát, és a legegyszerűbb csatornán igyekezett mindenkihez eljuttatni. Az eredmény azonban mégiscsak a kuka lesz. Régebben erőszakkal öntötték a mocskot a jóra, ma viszont folyik az utcán jó és rossz, szemét és ajándék, minden együtt. Lehet persze mondani, hogy válogatni kell, valójában azonban nem lehetséges a válogatás, egyszerűen a mennyiség miatt. Persze nem tüzeltem el Márk evangéliumát, azonban már nem férnek el a könyvek a polcomon, így is elajándékoztam, amit csak tudtam, mert elteltem velük. Régen egy könyvet megtiszteltek az emberek. Ma válogatás nélkül szórnak, ontanak ki magukból mindenfélét a nyomdák.
Nincs más út, mint egy kicsit visszavonulót fújni. Jézusnak is két gesztusa volt. Az egyik, amikor kiállt, és erővel beszélt, a másik, amikor csendben volt, amikor visszavonult, amikor titokban tartott dolgokat. Ezt a második gesztust mi ma nem igen ismerjük. Ha nincs csend, ha nem ismerjük ezt a titokzatos Jézus arcot, akkor szemét lesz az ünnepünk. Amit szeretünk, ami fontos, azt becsben tartjuk, az ritkaság, óvjuk, és nem koptatjuk.
Advent van. A várakozás ideje ennek a visszavonulásnak az ideje. Bár meglátnánk a visszavonuló Jézus arcát. Ez az arc ítélet is ünnepeink fölött. Malakiás próféta azt mondja, szemetet termeltek csupán ünnepeitekkel, ezt dobom az arcotokba. Szemét, mert értéktelen és nem igaz. Karácsony becses ünnep, Krisztus születése a mi Európánknak is az igazi megoldása. Mert arról szól, hogy Istennek annyira értékesek vagyunk, annyira nem szemetek, hogy eljött, testté lett közöttünk. Ez egy személyes szeretetre alapuló világ alapja. Nem tömeg vagyunk. Úgy kaphatjuk meg személyes önmagunkat, ha odaadjuk. Ha szeretünk. Személyesen. Ez az egyedüli érték, ami nem szemét. Ámen. (http://www.tebennedbiztunk.hu/)

Moszkvában a keresztyénüldözésről tárgyaltak

2011-12-11T19:11:00.000+01:00

Az utóbbi időben egyre több nemzetközi konferencia, hírügynökségi jelentés, akció foglalkozik a keresztyénüldözés világszerte, s már Európában is mutatkozó aggasztó jelenségeivel. Naponta mintegy 200 ember veszti életét valahol a világban keresztyén hite és meggyőződése miatt. Ádvent kezdetén Moszkvában is sor került arra a nemzetközi konferenciára, amelyik a keresztyénekkel szemben elkövetett diszkriminációkról és az üldözésről szólt. Az Orosz Ortodox Egyház Külkapcsolatainak Hivatala Moszkvában weblapján öt nyelven (orosz, angol, görög, olasz, francia) számolt be a nem mindennapi eseményről. Interneten nyomon lehet követni, hogy a hatalmas országban az egyházi sajtó beszámolt az eseményről. És hogy a napi sajtó, a tv és a rádió mennyire részletezte ennek a konferenciának a jelentőségét? Ezt már kevésbé lehet feltérképezni, pedig az ilyen témák és konferenciák nagy kérdése: az ott elhangzottak mennyire mennek le a társadalmi tudatba, a közvéleménybe? Forrás: mospat.ru; patriarchia.ru; interfax-religion.ru; vatican.inside-LaStampa.it; Írta: Dr. Békefy Lajos.

Hilarion: „A legnagyobb egyházi rendezvény erről a témáról”
Az Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchatusának Külügyi Hivatala szervezte meg a konferenciát, aminek levezetése a rendkívül tehetséges és ambiciózus fiatal főpap, Hilarion volokolamszki metropolita nevéhez kapcsolódok, aki egyben a Külügyi Hivatal vezetője is. Megfogalmazása szerint ez a legnagyobb konferencia, amit valaha is erről a témáról tartottak. Az ádvent elején megrendezett kétnapos moszkvai megbeszélésen a külföldi ortodox patriarchatusok képviselői is jelen voltak Alexandriából, Antiochiából, Jeruzsálemből, Szerbiából, Görögországból, Örményországból, a római katolikus egyházból, továbbá a zsidóság és az iszlám képviselői, diplomaták, egyetemi tanárok, a közélet és különböző egyházi-, és vallásközi szervezetek küldöttei. Európát osztrák, belga, német, görög, olasz, orosz, ciprusi, lengyel, ukrán és francia résztvevők jelenítették meg. Az alkalmat megtisztelte részvételével és üdvözlő beszédével Kyrill pátriárka őszentsége, Egész Oroszország és Moszkva ortodox egyházfője, aki ünnepélyes keretek között találkozott a delegátusokkal a Megváltó Krisztus katedrálisban. Vatikánt magas szinten reprezentálta Paolo Pezzi moszkvai érsek, és Ivan Jurkovic apostoli nuncius.

A hallgatás súlyosabb következményekkel jár, mint a gazdasági válság
A nyitó előadást az EBESZ/OSCE (=Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) képviselője, az olasz szociológus, Massimo Introvigne tartotta a rasszizmus, fajgyűlölet, a xenofóbia, az idegengyűlölet és a diszkrimináció összefüggéseiről. Elemző értekezésében nagy nyomatékkal szólt arról, hogy ha Európa hallgat a saját körében, illetve a más kontinenseken folyamatosan mutatkozó keresztyéngyűlöletről, illetve üldözésről, csak azért, mert az üldözőktől tartani lehet vagy kell, akkor ezzel a morális és a spirituális lesüllyedés, lecsúszás veszélyét kockáztatja. Ennek a következményei az olasz előadó szerint súlyosabbak lesznek, mint a gazdasági válság kihatásai.

Európa és Oroszország történelmi szerepe
Introvigne előadásához csatlakozva Hilarion metropolita emlékeztetett arra, hogy öt percenként meghal valaki a világon keresztyén hite miatt, s a vallások közötti erőszakos konfliktusokban évente 150 ezer keresztyén veszíti életét. Az EBESZ által a keresztyénüldözés témájáról rendezett konferenciák állandó résztvevőjeként és jól tájékozott orosz főpapként rámutatott: a Krisztus-követők szenvedik el a világon a legtöbb üldözést. Megnevezte azokat az országokat, ahol különösen súlyos diszkriminációnak vannak kitéve: Egyiptomban, Líbiában, Tunéziában, Algériában, Irakban, Pakisztánban, Észak-Szudánban, Nigériában, Eritreában, Szomáliában, Szaúd-Arábiában, Bangladesben, Malajziában, Indonéziában, Laoszban és Indiában. Legtöbb helyen a muszlimok jelentik a többségi vallást. Ezért is nagyon fontos, hogy ezen és más hasonló találkozókon vezető képviselőik is jelen legyenek. Hozzátette: nem csak keresztyének szenvednek el üldöztetéseket, hanem sok országban más vallású kisebbségiek is, ezért a vallási kisebbségek védelme különösen is fontos feladat. Ebben – tegyük hozzá – nem jelentéktelen szerepe van a nemzetközi egyházi és nem egyházi diplomáciának, a vallásközi konferenciáknak, és a nemzetközi egyházi és nem egyházi sajtónak. Az ortodox főpap programadóan így fogalmazott: „Az európai országoknak és Oroszországnak történelmi szerepe van a keresztyén kisebbségek megvédésében”.

Orosz kritika – de csak kifele?
Meglepő módon kérte számon Hilarion metropolita Európa mulasztásait, mondván: az európai politikusok a politikai korrektség szellemében sokat beszéltek az antiszemitizmusról, az iszlámfóbiáról és az etnikai türelmetlenség tarthatatlanságáról. De hallgattak a keresztyének diszkriminálásáról. A jelenlévők nagy érdeklődéssel követték a jelentést, hiszen olyan ország ortodox főpapja beszélt ezekről a kérdésekről, ahol a keresztyénüldözés, a diszkrimináció, az ellehetetlenítés hivatalos ügy volt, s tömeges méretekben folyt hosszúéveken, évtizedeken át. Nyilván az ilyen sebek még ma is sajognak sokakban. Vajon saját hazája politikusait mennyire hatékonyan lehet megszólítani és mozgósítani ebben a világszerte egyre súlyosabb kérdésben? Oroszországban sokféle vallásnak sok millió követője él, „de hazánkban nem volt vallásháború”. Nem lehetünk közömbösek, ha bárkit is üldözés ér vallása miatt Oroszországban – tette hozzá Hilarion.
Kyrill patriarcha a szisztematikus, azaz rendszeresen és módszeresen működtetett tendenciáját nevezte veszélyesnek a keresztyének ellen irányuló gyűlöletnek. Kifejezte reményét, hogy a világ legnagyobb vallási közössége, a keresztyénség eredményesen tudja majd feldolgozni sebezhetőségét. Olyan időszakban, amikor a személyi szabadság túlhangsúlyozása súlyos morális felelőtlenséghez vezet, a keresztyéneknek a politikai korrektséget kell támogatniuk minden erkölcsi erejükkel – hangsúlyozta a patriarcha. Azt javasolta, dolgozzák ki a keresztyén személyek és közösségek jogait hatékonyan védelmező mechanizmusokat, amiben az Orosz Ortodox Egyház eltökélt partner, ahogyan már 2006-ban javasolták Moszkvában, hogy az ENSZ-szel együtt alakítsák meg azt a konzultatív testületet, ami a vallási konfliktusokkal,illetve azok kezelésével foglalkozik.

Szaporodnak a tanácskozások – de milyen hatással?
Legyünk szisztematikusak az imában és a közvélemény felrázásában!
Kyrill patriarcha felidézte a Szent Szinódus május 30-i ülését, melyen állást foglaltak a világon terjedő christianophobia, keresztyén-gyűlölet jelensége elleni lépések fontosságáról. Őszentsége nyilatkozatban ítélte el az október 11-én az egyiptomi fővárosban kirobbant véres keresztyénellenes akciókat. Visszatekintésükben a résztvevők nagyra értékelték az EBESZ szeptember 12-i római konferenciáját a keresztyénellenes gyűlöletbűnözésről, s az EU Parlament állásfoglalását a keresztyének helyzetéről.
A tanácskozásról kiadott kommüniké nem említi, hogy október 23-26. között Németországban is volt egy jelentős konferencia 20 emberjogi és humanitárius szervezet részvételével. Ott a téma a keresztyénüldözés mai helyzete volt. Vezető német politikusok és egyházi személyek egybehangzóan hangsúlyozták: „A leküzdése mindannyiunk ügye”. Ugyanitt – együttműködve a német Protestáns Egyházzal/EKD és a Német Katolikus Püspöki Konferenciával – támogatták, hogy november 13-án tartsák meg a Világimanapot Üldözött Keresztyénekért. Ehhez több, mint 100 országban csatlakoztak, hazánkban egy-két cikken kívül szinte visszhangtalan maradt ez a kezdeményezés is, amire pedig hosszabb távon szisztematikusan oda kellene figyelni, s szükséges lenne részt venni benne nekünk is. Ha már a moszkvai konferencián találóan így érvelt egész Oroszország patriarchája: „A szisztematikus tendencia a legveszélyesebb a keresztyén ellenességben”. Akkor mi legyünk szisztematikusak az imában és a felvilágosításban, a tudatosításban, és a közvélemény felrázásában!

Moszkva után Vilnius – a nemzetközi összefogás folytatódik
A moszkvai záródokumentum sürgeti, hogy a keresztyének elleni erőszakos cselekményeket lehetőleg mindenütt a jog eszközeivel vizsgálják ki, s törvényes úton segítsék az áldozatokat, illetve hozzátartozóikat. Igen fontosnak tartotta minden résztvevő azt is, hogy a vallási informálás, tájékoztatás, illetve a vallásos nevelés világméretű szorgalmazásával próbálják meg csökkenteni az előítéleteket, a gyűlöletet, s a legtöbbször ideológiai és politikai gyökerű akciókat. Nagy igény van olyan nemzetközi monitorizáló testületre, amelyik naprakészen és a lehető legpontosabban tárja fel a különböző eseteket, a vallásszabadság korlátozásának mindennapi ügyeitől kezdve a legdurvább erőszakig. Moszkva után erről is tárgyaltak Vilniusban, a Litván fővárosban, ahol az EBESZ/OSCE december 6-án tartotta meg miniszteri tanácsának 18. találkozóját. Javaslatként hangzott el Dominique Mamberti érsek, a Vatikáni Államközi Kapcsolatok Titkárságának vezetője részéről: legyen egy nap minden évben, amikor világszerte megemlékeznek a keresztyénüldözésről. Íme, a németországi konferencia visszhangja így is megjelent az európai fórumon. A Lélek titokzatos diplomáciája ez, hiszen spirituális csatornákon és az egyházi sajtón keresztül terjedt el ez a kezdeményezés világszerte. S ez így van jól, mert az összefogás és a közös cselekvés az óra parancsa. Ez a nap arról a 200 millió keresztyénéről szólna, akik napi üldöztetést, hátratételt szenvednek hitük miatt. Valami Moszkvában is megmozdult. Európa meg Oroszország egyházai és imádkozó, cselekedni akaró keresztyénei remélhetőleg kellő súlyt és erőt jelentenek másokkal karöltve a világszerte növekvő vallási diszkrimináció és türelmetlenség legyőzésére, megfékezésére...

Szükséges a magyarság parlamenti képviselete

2011-12-09T20:37:00.002+01:00

A magyarság képviseletének szükségessége a román parlamentben - A KRE Igazgatótanácsának közleménye

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa felszólítja a Romániában tevékenykedő magyar politikai pártokat, hogy pártérdekek, pártküzdelmek és egyéb megosztást előidéző akciók félre tételével, mindenekelőtt az erdélyi magyarság érdekét tekintve, igyekezzenek minden erőt latba vetni annak érdekében, hogy legyen magyar képviselet a román parlamentben.
Bár a Romániában esedékes választásokig bőven van idő, egyházkerületünk Igazgatótanácsa sokévi tapasztalattal rendelkezve, már most, a javában zajló kampány első szakaszában figyelmezteti a parlamenti helyeket megcélzó pártokat, hogy több oknál fogva is csökkent a bejutás esélye. A matematikai kilátás elszomorító, azonban higgadt, célkövető és egymást támogató magatartással lehetőségeink nemcsak elméletileg javíthatóak, hanem a gyakorlatban is. Magyar Nemzetünk egésze most elvárja tőlünk, hogy józan bátorsággal Erdélyből és Partiumból képviselőket küldjünk a bukaresti parlamentbe is.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa kijelenti, hogy a református egyház képviselői nem hordoznak kiemelt felelősséget a parlamenti képviselet elérése ügyében, éppen ezért nem tehetők felelőssé senki részéről esetleges kudarc esetén. Ugyanakkor segítő szándékkal fordulunk a közéleti szereplők felé, akiktől elvárjuk javaslataink elfogadását és betartását, mert csak így remélhetjük az eredmények jelentkezését.
Egyházkerületünk elszomorítónak minősíti a pártcsatározások nyomán kialakult helyzetet, amelyben a romániai magyarok kétharmada tagadhatatlanul elfordult a politikumtól. Nem hallgathatjuk el tapasztalatunkat, hogy ebben a folyamatban a politikai pártok tekintélye és hitele a mélybe zuhant. Az is igaz, hogy a mennyei vezetést nélkülöző egyházi politizálás is megbukott.
A Romániában élő egyházak között a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek elve nem lehet más, mint a Krisztusé: „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk…” (Ján 17, 22). Integratio in integrum! Gyakorlata sem lehet más, mint a Krisztusé: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt. 10, 16).
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa a politikai pártokhoz mért egyenlő távolság elvét a megvalósítható közelség jegyében gondolja végrehajtani. A közeledést viszont elvárjuk azoktól, akik gyülekezeteink tagjainak szavazatára számítanak. Okos és szelíd lelkülettel támogatjuk a közéleti szerepvállalókat a közelgő választások alkalmával minél több parlamenti hely betöltése végett. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ne csak a választások idején kerüljünk látótérbe, hanem a választások közötti közös teherviselésben és a közös örömök megosztásában is.

Nagyvárad, 2011. december 9.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa

Határokon és felekezeteken átívelő testvérgyülekezeti kapcsolat

2011-12-09T15:13:00.000+01:00

December 1-3. között, advent második hetében a vérvölgyi református egyház ifjainak egy csoportja, Süle Gyula Zsolt lelkipásztor és Tóth Sándor alpolgármester-szervező kíséretében magyarországi tesvértelepülésükre, Tabdi községbe látogatott. Ez a testvéri kapcsolat 2008 óta, az alpolgármesternek köszönhetően nagyon jól működik. Többször látogatták már meg falunkat, és mi is az övéket. A tabdiak legutóbbi ittlétük alatt, 2011. október 14-16. között, új polgármesterük, Fábián Sándor javaslata alapján fogalmazódott meg a gondolat, hogy ne csak a küldötteink baráti kapcsolatában merüljön ki a viszony, hanem ismerjük meg egymás hitét, kultúráját, hagyományait is. Az 1200 lelket számláló Tabdi község nagy része római katolikus vallású, mégis határokon és felekezeteken átívelő kapcsolatot létesítettek a zömében református felekezetű Vérvölgyel.
    A vendéglátók nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az ifjak szorgalmas készülés után, Süle Erika tiszteletesasszony vezetésével, tartalmas és meghitt műsorral tették még örömtelibbé az adventi várakozás idejét. A Csavargók éjszakája című színdarab előadásával, versekkel, énekekkel és bethlehemes játékkal örvendeztették meg a lelkes közönséget.
    Ünnepi beszédében a lelkész kiemelte az advent lényegét: Jézus eljövetelének, visszajövetelének csodáját. Ezután következett a község központjában elhelyezett óriási adventi koszorú második gyertyájának meggyújtása, és a jelenlévő helybeli gyerekek megajándékozása.
    Fábián Sándor polgármester jóvoltából látogatást tehettünk az Országházban és megtekinthettük Budapest nevezetességeit. Mindnyájan feltöltődve, élményekkel tele, és újabb tervekkel térhettünk haza. Köszönet érte a lelkes szervezőknek.

Fogadj szívedbe - Müller Dezső lelkipásztor legújabb verseskötete

2011-12-09T14:56:00.000+01:00

Fogadj szívedbe címmel jelent meg Müller Dezső nyugalmazott lelkipásztor legújabb verseskötete, a Királyhágómelléki Egyházkerület kiadásában. A kötetet Csűry István püspök ismertette december 9-én Nagyváradon, az Illyés Gyuláról elnevezett református könyvesboltban. A kötet előszavát is jegyző püspök méltatásában rámutatott: Müller Dezső versei olyan lelkigondozói poémák, amelyek válaszokat kínálnak a terhekkel, az élete kérdéseivel szembesülő ember számára.
F. T.

Krisztusra hangolva - adventi református dicsőítő nap

2011-12-08T18:25:00.002+01:00

Várakozás

2011-12-08T16:41:00.002+01:00

Úgy ültek a korai homályban, mint két öreg, fiókák nélküli madár a csupasz ágon.
Kint ropogott a hó a járókelők lába alatt s szikrázó csillagokat gyújtott az égbolt. A kályhában dübörgött már a tűz, elárasztva melegével a szobácskát, mely úgy összehúzta magát, mintha ő is fázna.
A két öreg csak ült szótlanul az ágy szélén, a semmibe meredve. Nem érezték a ház, az ünnep melegét. Szívük várakozva dobogott, nagy reménységet érezve ott belül. Az anyóka eres, dolgos kezét kötényében pihentette. Foszlós kalácsát már megsütötte, a fazékban rotyogott a töltött káposzta s illata nyálat kevert az öreg szájába.
Tekintetük egyszerre rámosolygott a fenyőágra, mely néhány díszével ünnepelte az estét.
- Nekünk elég már egy ág is, a mi ünnepünk úgy sem jön el – mondogatták.
De ők mégis vártak, meg-megrettenve a kinti zajra, kutyaugatásra. Az ajtó mégsem nyílott, vendég most sem jött.
Már koromsötét lett, csak a tűz fénye világított, mozgó árnyakat festve a falra. Az apóka felállt és meggyújtotta az asztalon várakozó egyetlen szál gyertyát, miközben szemében távoli emlékek, kedves ünnepek fénye vegyült.
- Nem kellünk mi senkinek – sóhajtott az asszony, és könny gördült le ránctól, gondtól barázdált orcáján. Mennyit sírtam értük, mennyit féltettem őket!
A macska dorombolva húzta össze magát a kályha alatt. Kint, a dombokon csodafények vibráltak és énekszó indult a nagy ünnepi csendben. De kilincs nem nyikordult, nem kopogott senki…
Ők még mindig várnak a gyertyába bámulva. Vajon mire: a kis Jézusra, a tékozló fiakra vagy a halálra?
Lám a nagy karácsonyfából nékik csak egy ágacska jutott, az örömünnepből - örök sóhajtozó várakozás.
Veres Piroska

Kálvincsillag – az egység jele

2011-12-08T16:29:00.000+01:00

Ezúttal is tartalmas olvasnivalót ígér a Magyar Református Egyház hivatalos lapjának nemrég megjelent idei száma. Az évente egyszer megjelenő, idén 74 oldalas magazin példányszáma a tavalyi kétszeresére: hetvenezerre nőtt. A lap ingyenesen jut el a 2009. május 22-én létrejött egységes Magyar Református Egyház valamennyi gyülekezetébe.

„Kívánjuk, hogy minden kedves Olvasónk számára legyen egységünk jele a Kálvincsillag, a Magyar Református Egyház lapja, amely az egymást számon tartó, a másikat kereső, a közösséget munkáló és a teljességre jutó szeretet megvalósulásáért született” – írja a lapról szóló ismertetőjében Fekete Károly felelős szerkesztő.
A kiadvány szerkesztői ezúttal is arra vállalkoztak, hogy ismertetik a Kárpát-medencei reformátusság elmúlt esztendejének fontosabb eseményeit, aktualitásait és évfordulóit. Emellett a tavalyi lapszámban megismert rovatok idén is fellapozhatók: (Szószék, Lélektől lélekig, Május 22. után, Hitsorsosaink, stb).

Az egység jegyében létrejött kiadvány természetesen sok határon túli témát tartalmaz. A királyhágómelléki cikkek között találjuk Muhari István írását, melyben Méder Árpád életútját ismerteti. Nagy József Barna, Forró László és Tóth Zsigmond a honosítással kapcsolatos élményeikről szólnak, a témával foglalkozó összeállításban. Venter Miklós a presbiteri tisztségről és szolgálatról fogalmazza meg gondolatait. Nagy Árpád a százötven éve született Tisza Istvánra emlékezik. Flóra Gábor pedig a lap Körkérdés rovatában szólal meg.
A Kálvincsillag magazin a református egyházközségek terjesztésében jut el az olvasókhoz, de a világhálón (http://kalvincsillag.majus22.org) is fellapozható.
Fábián Tibor

„És igyekezék Jézust látni, ki az…” (Lk 19:3) - Zákeus adventje

2011-12-07T19:04:00.000+01:00

Karácsony felé közeledünk. Ilyenkor átgondoljuk feladatainkat, és fölgyorsulnak az események. Takarítás a házban, azon töprengve, hogy mivel kedveskedjünk szeretteinknek, kik látogatnak hozzánk és hová fogunk beköszönni jókívánsággal. Ünnep előtt időhiánnyal küszködünk, többet dolgozunk, mint máskor. Sokan gondolkoznak így: Itt és most kit érdekel Jézus? Hallani se kívánunk Istenről, hanem inkább menekülnek Tőle.

Zákeus története rendkívüli, mert ő itt és most Jézust kívánja látni. A neve azt jelenti, hogy tiszta. A társadalmi helyzete is kiváló, mai szóval, rendkívül jól szituált főember. Nélkülözhetetlen és fontos Jerikóban. Emberi sorsok függenek tőle. Legalább is látszatra tisztelettel hajlongnak neki. Ismeri az egész város, sőt azon túl is. – Mai korszakunkban egyik legfontosabb dolog a hírverés. Reklámozzák azt a könyvet, amelyet milliók olvasnak, azt a lemezt, amelyet milliók hallgatnak. Az a legfontosabb, hogy rátették az internetre.
Jerikóban egész város, sőt azon túl is emlegetik a nevét. Olyan férfiú, aki nem hajlott hátú, reszketős öreg, aki mindent elfelejt, és értetlenül bámulja a semmit. Zákeus makkegészséges, fut, mint a villám és egyetlen ugrással az eperfán terem. Határozott jellem, mert amit okosan kiszámított, azt véghezviszi. Némelyeknek fogalma sincs arról, hogy Jézus Jerikóba érkezett, de ő jól tájékozott, és pontosan fölméri helyzetét: a Mester ennek az eperfának közelében fog elhaladni. Mindenáron Őt akarja látni.
A fővámszedő már sok mindent látott. Gazdag társai dicsekedve ültették a dúsan terített asztal mellé. Vitatkozott a filozófusokkal. Tekintélyes rabbik oktatását hallgatta. Megállt a bálvány szobrok előtt, mert érdekelte a titokzatos vallás. Tekercset olvasott. Bizonyára eljutott Jeruzsálembe is, ahol elbűvölték az óriási templom faragott kövei. Lehet, hogy a világ közepén, Rómában is sétált, márvánnyal kirakott utcákon. Lélegzete is elállott a díszes épületeken, és Tibérius császár óriási hivalkodó palotáján. Hazafelé kocsizva elfordult a lerongyolódott, kiaszott koldusoktól, utálta az út szélén nyögő betegeket. Sajnálkozás nélkül parancsolta szolgáinak, hogy kiszedjék a pénzt az áldozat összeszorított markából. Mindent megnyert, amire vágyott, mégis hiányérzete maradt. Ezért kívánta Jézust látni. – Igaza volt, mert életünk legnagyobb pillanata Istennel találkozni. Nélküle soha nem lehetsz boldog, se megelégedett, sem megnyugodott lélek.
A fővámszedő életének ez volt a legfontosabb, legdöntőbb pillanata, amikor a földre szállott, emberré lett Istennel, kényelmetlen helyzetben ugyan, de itt és most Vele találkozott.
Jót és rosszat hallott Jézusról. Azt terjesztették Róla, hogy betegeket gyógyított, bűnösöknek megbocsátott, halottakat támasztott fel, és valami különös, mindent legyőző hatalom sugárzik belőle. Ellenségei azzal mocskolták, hogy ördög lakik benne, mert a szegényekkel és a bűnösökkel barátkozik.
Zákeus bűnösnek és nyugtalannak érezte magát. Csalásai miatt olyan volt, mintha férgek rágták volna. Nyugtalanította a lelkiismeret, szeretett volna szabadon repülni, mint a madár, de valami visszahúzta a keserves földre.
Rendkívüli eset, hogy Jézust akarta látni. Miért? A rendkívüli választ a Bibliánkban olvashatjuk: azért igyekezett Jézushoz, mert a Szentlélek kényszerítette. Rádöbbent, hogy életünkben egy a legszükségesebb, a legfontosabb, hogy először keressük Istennek országát.
Rendkívüli eset, amikor egy gazdag ember mindennek hátat fordít, időt szakít, és csak Jézusra vágyik. De még ennél is nagyobb csoda, hogy az Úr is találkozni akar Zákeussal. Csak ezért született istállóban, csak ezért járta Palesztina rögös, veszélyes útjait, csak ezért vállalta magára a bűneinkkel megrakott keresztfát, csak ezért támadt föl a halálból, csak azért van közöttünk, csak azért mondja az írott és hirdetett Ige, a Biblia és a prédikáció, csak azért lehet advent, hogy Isten megszólítson bennünket. – Itt állok előtted, téged kereslek, és ma nékem a te házadban kell maradnom.
Rendkívüli eset, hogy karácsonykor Krisztus megszületett, és csodálatos, ha most Vele találkozol. Adventben Jézust keressük, adventben Jézus keres téged.
Isten Egyszülött Fia megszólítja Zákeust. Ismeri őt, ahogy engem, is téged is, a szíved legmélyét, legtitkosabb gondolataidat is. Megszólít és kéri, kívánja, hogy a te házadnál, a te szívedben maradhasson.
Ekkor újra csoda történik, mert aki Jézussal találkozott, megvallja bűneit, visszaadja, amit ellopott, bocsánatot kér attól, akit megbántott… megtelik a szíve örömmel. – Uram befogadlak Téged, köszönöm, hogy befogadtál engem! A szívem csordulásig megtelt a bűnbocsánat örömével.
Adventben, karácsony ünnepén fogadd el az Isten Fiát, Aki megváltott bennünket! Hidd el, hogy Krisztus a kezdet és a vég, volt, van és lesz örökké, és aki Benne hisz, ha meghal is él.
Modern, szétszakadozott, agyonhajszolt világunkban rendkívüli eset történik, amikor valaki, úgy, mint Zákeus, szívébe zárja Jézust!
Ámen.
Fony, 2011.III. Advent
Bojtor István református lelkipásztor

Egymást terhét hordozzátok...

2011-12-06T16:13:00.000+01:00

Megrendülten, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a Nagybányai Református Egyházmegyébe bekebelezett avasújvárosi gyülekezet lelkipásztora

Bajnai Csaba

53 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetési szertartásán ft. Csűry István püspök hirdette a feltámadás evangéliumát.
Isten vigasztaló Szent Lelke gyógyítsa a bánatos családot.

***

Magam, s a Nagybányai Egyházmegye lelkipásztori közössége nevében, a Gal 6,2-vel („Egymást terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”) kívánok vigasztalódást, Isten akaratában való megnyugvást a gyászoló családnak, s a földi pásztor nélkül maradt nyájnak, az avasújvárosi gyülekezetnek.
    Miért épp ezzel az Igével? - kérdezhetné valaki. Azért, mert ismervén a család helyzetét, el kell mondanom e helyről, hogy az elmúlt néhány napban is szükség volt az összefogásra, de a neheze ezután következik.
    1989-ben, Nagy Imre mártír miniszterelnök újratemetésekor valaki találóan jegyezte meg: „mi, magyarok nagyon szépen tudunk temetni”. Ez így is van rendjén, de sok esetben a temetés után következnek az embert próbáló idők. Azok az idők, amikor az „egymás terhe hordozásának” krisztusi parancsa tetteket követel szolgatársaktól, a gyülekezettől, melyben sokszor egy-egy lelkipásztor jelképesen szólva nem kiég, hanem „elég”. Mert bármennyire tünjék úgy a kívülállónak, hogy „könnyű a papnak”, bizony sok belső vívódásra, álmatlan éjszakára, a magánélet feladására van szükség ahhoz, hogy szolgálatunk után valaki elmondhassa Reményik Sándor örökbecsű sorait:
„Átalad lett a templom menedékem,
És vigasztalásom, és otthonom.

Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók: „Kegyelem és békesség nektek”.
    Nos, ezért kérem az avasújvárosi gyülekezet támogatását a „teherhordozásra” nézve, de egyben a szolgatársakét is. Mert ugyan ismerjük a bibliai tanítást, hogy a jócselekedeteknek nincs érdemszerző jellege, de azt is tudjuk „a hit is, ha cselekedetei nincsenek meghalt ő magában”. Hordozzuk hát egymás terhét, a mai naptól kezdve, az özveggyel és gyermekeivel.
Varga Károly

Adventi Harangszó

2011-12-06T16:12:00.001+01:00

Adventi ünnepi összeállítással jelentkezik a királyhágómelléki reformátusok lapja. A legfrissebb számban, egyebek mellett a Misztótfalusi Kis Miklós gyűjteményes ház jubileumáról és a magyar egyháztörténelemben fontos szerepet játszó Rákóczi családról is olvashatunk.

„Nem-advent – amikor az ember nem vár, nem készül Isten ígéreteinek a beteljesülésére” – írja Advent és nem-advent című ünnepi írásában Lovász István.
    A lap vezércikkét ezúttal Visky István jegyzi. Írásának címe: Szomjazó ember vagy.
    „Adventben Isten arca közelebb hajlik felénk, hogy bizalom és remény ébredjen újra a szívünkben” – olvashatjuk A Lélek csendje rovatban, Balázsné Kiss Csilla tollából.
    Az ünnepi lapszámban Túrmezei Erzsébet, Bódás János és Csiha Kálmán egy-egy adventi verse olvasható.
    Érkőrösi templomszentelésről, a belényesi idősek vasárnapjáról, a Misztótfalusi Kis Miklós gyűjteményes ház jubileumáról és a karánsebesi szórványgyülekezet ünnepéről olvashatunk a Református élet rovatban.
    Rákóczi családi portrék címmel a második résszel folytatódik a magyar egyházak életében is fontos szerepet játszó család kiemelkedő tagjait bemutató sorozat, Csohány János egyháztörténész tollából.
    A Nagybányai Egyházmegye Koltón tartott presbiteri konferenciájáról és a Körösközi gyülekezetek kisköri találkozójáról olvashatunk a Presbiter rovatban.
    A lap Mozaik oldalán Veres Piroska jegyzete és Boros J. Attila Magyarnak lenni című sorozatának újabb epizódja olvasható.
    A lap híroldalán az idei Czeglédi-díjasokról, az Erdélyi Gyülekezet altemplomának avatásáról és a Várad-Olaszi nőszövetség gödöllői kirándulásáról olvashatunk.
A Harangszó – 2012-ben is változatlan áron - megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

„Élesdi barangolás ... a zene titokzatos világában”

2011-12-04T19:46:00.000+01:00

November 20-án ünnepi hangversenynek adott otthont az Élesdi Református Templom, melyen nagyváradi művészek és a helyi „Hozsánna” kórus lépett fel. Az est moderátora Thurzó Zoltán zongoraművész volt.
A szép számban megjelent zenekedvelőket Dénes István Lukács lelkipásztor köszöntötte, majd átadta a szót Thurzó Zoltánnak, aki minden egyes zeneszám előtt rövid ismertetőt adott a mű sajátosságairól, születési körülményeiről, a szerző életművéről, zenei érdekességekről ... így kezdődött egy virtuális barangolás az zene titokzatos világába.
Kórusunkat ez alkalommal Kajántó Jutka vezette, s nyitányként fölhangzott L. v. Beethoven Örömódája, így köszöntve „drága vendégeinket”: zenekedvelőket, akik a környező településekről is érkeztek és a fellépő művészeket. Az interaktív előadáson Lisznyai Gábor, C. Saint- Saens, Fr. Schubert, J. Raff, C. M. von Weber, G. Faurè, Fr. Chopin, G. Verdi s mások, ismert vagy már- már a feledésbe merült műveiről mesélt a zongoraművész úr, majd azok megszólaltatására kérte művész- barátait. A hegedűn játszó Oláh Boglárka szívet gyönyörködtető dallamokat csalt ki hangszeréből, kitűnő technikai tudásnak lehettünk fültanúi. Székely István nagyszerű klarinéttudását is vastapssal jutalmazta a közönség, végül a szoprán Szabó Annamária és a mélybariton Tasnádi Ferencz szenzációs kettőse zárta a műsort J. Haydn „Teremtés” című Oratóriumából Ádám és Éva duettjével. A zeneszámokat az este moderátora kísérte zongorán, aki önálló darabokat is megszólaltatott, nagyra téve a zenei mércét, hiszen Liszt Ferenc „Költői és Vallásos Harmóniák” alkotásából az „Isten dicsérete a magányban” című művét is mély átéléssel tolmácsolta. A koncert végén felállva tapsolt a hallgatóság.
Tasnádi Ferencz énekművész és Thurzó Zoltán zongoraművész közel áll az élesdi kórustagok szívéhez, hiszen tanonc korukban, több évvel ezelőtt, amikor a nagy tiszteletnek örvendő Mărunţelu Ágnes tanárnő állt az élesdi énekkar élén, négy évig voltak a kórusunk tagjai. Büszkék is vagyunk arra, hogy lehet mi is hozzájárultunk sikeres karrierjük alakulásához, ha a számtalan ünnepi szolgálatra, kórustalálkozóra, határon túli vendégszereplésre gondolok.
A hangverseny után szeretetvendégségen vettek részt az est főszereplői. Hálával mondunk köszönetet mindazon támogatóknak, akik anyagilag tették lehetővé hogy, biztos úton „barangolhassunk a zene titokzatos világába”, a kórustagok külön köszönik az est főszervezőjének, Tóth Erzsébetnek, fáradhatatlan, lelkes, közösségépítő, művészetkedvelő munkáját.
Nekünk kórustagoknak, nagy élmény volt három zeneszám közös megszólaltatása Thurzó művész úrral, s azt hiszem mindannyiunk véleményét tolmácsoljuk azzal, ha így búcsúzunk: „Visszavárunk benneteket más alkalmakkor is!”
Karbunár György és Ciavoiné Létai Andrea kórustagok