Megvallom, csak szubjektív módon tudok megnyilvánulni a címben foglalt rovatunkról. Mint mindegyik másról is.
A rovat, az akkor négy éves Presbiteri Szövetség kezdeményezésére indult el 2006 tavaszán, a lap hasábjain. Muhari István, a PSZ akkori sajtóreferense vállalta, hogy a szerkesztőség munkájához kapcsolódva, a rovatot megtölti tartalommal. Nagy segítséget jelentett ebben, a sok évtizes múltra visszatekintő anyaországi Presbiter folyóirat, de egyre több királyhágói presbiter és lelkész is segítette írásaival a kibontakozó rovatot.
Ma is ugyanaz a célunk: presbiteri eseményekről tudósítani az olvasót, legyen az gyülekezeti, egyházmegyei vagy éppen kerületi szintű. Emellett a presbiteri tisztséggel kapcsolatos bibliai alapvetésekre, valamint a szolgálatot végzők bemutatására is gondot fordítunk.
Pár éve Tóth Zsigmond vette át a stafétát elődjétől, és jelenleg is lapunk külmunkatársai között tisztelhetjük.
Mindkét munkatársnak megvan az a műfaji erőssége, amellyel a lapot és a szóban forgó rovatot gazdagították.
Istvánnak köszönhetjük az Őrzők a strázsán című portrésorozatot. Öröm volt olvasni egy-egy élet lenyomatát jelentő tömör, magvas, kiválóan megfogalmazott összegzéseit. Lapunkat emellett véleménycikkeivel is gazdagította.
Zsigmond a tudósítások embere. Számos – nem csak presbiteri – eseményről tudósította az elmúlt években lapunkat. Sok eseményen képviseltük közösen a Harangszót és a Presbiteri Szövetséget. Sokatmondó adalék, hogy mikor nemrég a vele készült interjúhoz archív fotókat kerestünk Zsigmondról, be kellett lássuk, nem sok ilyen akad, az egyébként gazdag fénykép-adatbázisunkban. Hiszen ő mindig a fényképezőgép túloldalán áll...
A PSZ kerületi és egyházmegyei vezetőségeivel egyazon célok mentén, Krisztus elhívott és elkötelezett tanítványaiként, szövetségben végezzük szolgálatunkat. Szerkesztőként, szakmai szempontokat alapul véve elmondhatom, hogy a mára a lap Presbiter rovata a Harangszó egyik legváltozatosabb és legpezsgőbb oldalának számít. Sokan tesznek róla, hogy ez folyamatosan így legyen, és a jövőben is így maradjon.
Nemcsak az említetteknek, hanem annak a több tucatnyi szerzőnknek is szeretnék köszönetet mondani, akik az eltelt időszakban beszámolókat írtak gyülekezetük vagy egyházmegyéjük presbiteri eseményeiről. Köszönet az iratterjesztő presbitereknek is, akik ajánlják és célba juttatják a lapot. Szeretettel emlékszem a tavaly elhunyt várad-szőllősi Garnai Teréziára, Terike nénire, aki évtizedeken át nemcsak gyülekezetében terjesztette a Harangszót, de sokaknak otthonaikba is eljuttatta. Vajon ki lép a helyébe?
A kérdés nem ünneprontó kíván lenni, hanem bátorító és – Csűry István püspök úr szavait kölcsönözve – célra igazító. Hiszen, hogy az a presbiter, aki Istentől kapott elhívását és szolgálatát komolyan veszi, az iratmisszióban is „nagyot alkothat”.
Jöjjetek testvéreim, segítsük el a lapot az olvasókhoz. A módszer egyszerű: nem beszélni kell róla, hanem kéthétről kéthétre kézbe adni a lapot a református olvasónak.
Fábián Tibor lelkipásztor-főszerkesztő
A rovat, az akkor négy éves Presbiteri Szövetség kezdeményezésére indult el 2006 tavaszán, a lap hasábjain. Muhari István, a PSZ akkori sajtóreferense vállalta, hogy a szerkesztőség munkájához kapcsolódva, a rovatot megtölti tartalommal. Nagy segítséget jelentett ebben, a sok évtizes múltra visszatekintő anyaországi Presbiter folyóirat, de egyre több királyhágói presbiter és lelkész is segítette írásaival a kibontakozó rovatot.
Ma is ugyanaz a célunk: presbiteri eseményekről tudósítani az olvasót, legyen az gyülekezeti, egyházmegyei vagy éppen kerületi szintű. Emellett a presbiteri tisztséggel kapcsolatos bibliai alapvetésekre, valamint a szolgálatot végzők bemutatására is gondot fordítunk.
Pár éve Tóth Zsigmond vette át a stafétát elődjétől, és jelenleg is lapunk külmunkatársai között tisztelhetjük.
Mindkét munkatársnak megvan az a műfaji erőssége, amellyel a lapot és a szóban forgó rovatot gazdagították.
Istvánnak köszönhetjük az Őrzők a strázsán című portrésorozatot. Öröm volt olvasni egy-egy élet lenyomatát jelentő tömör, magvas, kiválóan megfogalmazott összegzéseit. Lapunkat emellett véleménycikkeivel is gazdagította.
Zsigmond a tudósítások embere. Számos – nem csak presbiteri – eseményről tudósította az elmúlt években lapunkat. Sok eseményen képviseltük közösen a Harangszót és a Presbiteri Szövetséget. Sokatmondó adalék, hogy mikor nemrég a vele készült interjúhoz archív fotókat kerestünk Zsigmondról, be kellett lássuk, nem sok ilyen akad, az egyébként gazdag fénykép-adatbázisunkban. Hiszen ő mindig a fényképezőgép túloldalán áll...
A PSZ kerületi és egyházmegyei vezetőségeivel egyazon célok mentén, Krisztus elhívott és elkötelezett tanítványaiként, szövetségben végezzük szolgálatunkat. Szerkesztőként, szakmai szempontokat alapul véve elmondhatom, hogy a mára a lap Presbiter rovata a Harangszó egyik legváltozatosabb és legpezsgőbb oldalának számít. Sokan tesznek róla, hogy ez folyamatosan így legyen, és a jövőben is így maradjon.
Nemcsak az említetteknek, hanem annak a több tucatnyi szerzőnknek is szeretnék köszönetet mondani, akik az eltelt időszakban beszámolókat írtak gyülekezetük vagy egyházmegyéjük presbiteri eseményeiről. Köszönet az iratterjesztő presbitereknek is, akik ajánlják és célba juttatják a lapot. Szeretettel emlékszem a tavaly elhunyt várad-szőllősi Garnai Teréziára, Terike nénire, aki évtizedeken át nemcsak gyülekezetében terjesztette a Harangszót, de sokaknak otthonaikba is eljuttatta. Vajon ki lép a helyébe?
A kérdés nem ünneprontó kíván lenni, hanem bátorító és – Csűry István püspök úr szavait kölcsönözve – célra igazító. Hiszen, hogy az a presbiter, aki Istentől kapott elhívását és szolgálatát komolyan veszi, az iratmisszióban is „nagyot alkothat”.
Jöjjetek testvéreim, segítsük el a lapot az olvasókhoz. A módszer egyszerű: nem beszélni kell róla, hanem kéthétről kéthétre kézbe adni a lapot a református olvasónak.
Fábián Tibor lelkipásztor-főszerkesztő
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése