2010. szeptember 2., csütörtök

Szilasi Ildikó: A Lélek kenyere


A jámbor mező
arany-puha öle
terhes kalászokat
édesdeden ringat.
Leszegezett fejjel,
szárbaszökő szóval
hálaimát mormol
most a búzamag.

A termékeny magból
az ínység asztalára
piros cipót terít
az Irgalom ege,
zengjünk hálát érte
bármilyen légyen az:
fanyar vagy fekete-
Ez Isten kenyere!

Áldott öt kenyér
sokasodott akkor,
s jóllakatott vele
ezrek tömegét,
de Krisztus a népnek
a kenyeret osztva
Önmagát is adta,
az ,,Élet kenyerét"!

Kenyér minden perc
létünk fátyolán,
a hála is kenyér
a lélek bárkáján,
kenyér a küzdelem
múltunk hamvain,
s az ősök hősi vére
a hegyek bércein.

A jóság eledel
a kenyér mosolyán,
az anyanyelv is kenyér
a gyermek ajakán.
Kenyér a tudás,
a szívnek melege-
Legyen minden ember
a Lélek kenyere!


2010.augusztus 31.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése