2008. december 31., szerda
„Minden esetben a segítő szándék vitt”
Mindenkinek tudnia kell, hogy megvan a maga helye, mindenki azért munkálkodik, hogy az egyházban a Krisztusra tekintő és Isten dicsőségére szolgáló folyamatok menjenek végbe – mondja Csűry István, aki idén 40-50 gyülekezetet keresett fel. A helyettes püspököt kanadai útját megelőzően év végi visszatekintésre kértük.
„Az egyházközségek dolgának rendbe tevését”, látogatását, támogatását nevezte legsürgetőbb feladatának egy év eleji nyilatkozatában. Mit sikerült megvalósítania az előzetes elképzeléseiből?
Az elmúlt hónapokban mintegy 40-50 gyülekezetben sikerült megfordulnom. Ezek a látogatások elsősorban meghívásokon alapultak, de ennek ellenére kirajzolódott belőlük egyházkerületünk, egyházközségeink életének keresztmetszete. Világosan látszott, hogy hol élő a gyülekezet, hol tud teljesíteni, hol lelkes a lelkipásztor, hol tudnak megvalósításokat megalkotni. Bizony volt, ahol látszott a kínlódás, a fájdalmasan nehéz gyülekezeti élet. Voltam olyan gyülekezetben is ahová nem hívtak, sőt ahol meg is lepődtek jelenlétemen. Ennek előzménye, hogy a fülembe jutott, hogy nehéz körülmények között van a lelkipásztor és a gyülekezet, nincs meg az összhang, ezért a gyülekezeti élet nagyon alacsony szintre süllyedt.
Minden esetben a segítő szándék vitt. Sehová sem azért mentem, hogy a hatalmat lássák bennem, hanem az, hogy ha már egy ilyen Istentől kapott kegyelmi ajándék jutott nekem ebben az esztendőben, akkor azt arra fordítsuk, hogy - ha csak lehet - mozdítsunk ki mindent az álló helyzetből. Ha lehet javítsunk, ahol pedig jól mennek a dolgok, adjunk példát más gyülekezeteknek. Mindenütt felhívtam a figyelmet, különösen a szép eredményeket elérő gyülekezetekben, hogy akár a Harangszó hasábjain, vagy bármilyen más médián keresztül igyekezzenek ezeket a jó példákat elmondani.
Milyen gyülekezeti eseményeken vett részt, illetve milyen elvárásokkal szembesült?
Mindig valamilyen munkának a bevégzése: templomfelújítás, gyülekezeti ház építése volt a meghívás indoka. Szolgálataim során érzékeltem azt is, hogy nem csak azt kívánták, hogy megjelenjek és egy ünnepi istentiszteletet tartsak, hanem hogy utána alkalmat kerítsünk arra, hogy a presbitériummal, a gyülekezeti tagokkal leüljünk, egy-két órát elbeszélgessünk. Ezeken a beszélgetéseken jöttek elő azok a dolgok, amik perspektívikusan is meghatározzák az illető gyülekezetnek az életét, valamint megfogalmazódtak az egyházkerülettel szembeni elvárások. Mindannak ellenére, hogy érezhető egyfajta feszültség az egyházkerület és az egyházközségek között, nekem az a benyomásom, hogy ezek mondvacsinált dolgok. Félreértésekből, információhiányból erednek, illetve vannak olyan készakarva keltett gondolatok, melyekkel némelyek az egyházban lévő áldásos jó hangulatot akarják megzavarni. Mindenkinek tudnia kell, hogy megvan a maga helye, mindenki azért munkálkodik, hogy az egyházban a Krisztusra tekintő és Isten dicsőségére szolgáló folyamatok menjenek végbe.
Az emberek megértették, hogy mi nem pénzcsináló bankok, hanem közvetítő közösség vagyunk. Az egyházkerület a legmagasabb lelki és adminisztrációs központja az egyháznak. Feladata, hogy megtalálja a forrásokat, partner- és testvérkapcsolatokat hozzon létre. A hiányokat igyekeztem a magam szolgálatával pótolni. Ezért is jelentettem ki valamikor január folyamán, hogy nem azokra a gyülekezetekre vagyok most elsősorban kíváncsi, ahol jól mennek a dolgok, hanem azokra, ahol valamiféle megakadás történik, ahol segítségre lenne szükség. Hála Istennek, sikerült több helyen pozitív szolgálatot végezni.
A májusi püspöki jelentésében hosszan sorolta a kerülettel kapcsolatos számadatokat. Gyülekezeti szinten 173 ezer reformátust tartunk nyilván, miközben a 2002-es népszavazás 273 ezer reformátusról tud a Királyhágómelléken. Mi módon lehetne megszólítani a templomon kívül maradók népes tömegét?
A püspöki jelentésből az csengett az én fülemben is maradandóan, hogy százezer azoknak a száma, akik mint a századik juh eltüntek és nekünk utánuk kell mennünk valamilyen formában. Nem azt mondom, hogy nagyon optimista a látásmódom ezzel kapcsolatban. Azért is, mert saját gyülekezetemben is látom, milyen nehéz embereket nemcsak megtalálni, hanem az egyházba behívni és ott tartani. Szerintem a diakónia az az egyházi szolgálat, ami ezt elérhetné, úgy, hogy megpróbálja a forrásokat megtalálni azokra a tevőleges és tényszerű problémákra, mint: elmagányosodás, szenvedélybetegség, fiatalkori problémák, családon belüli konfliktusok. Az egyháznak azt hiszem még mindig megvan az a tekintélye, amivel létrehozhatja a közösségi intézményeket – árvaházakat, idősek otthonát -, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a most még elidegenedett, egyház nélkül élő embereket közelebb tudja hozni. Csak a jó példa, csak a másik ember támogatásának a példája az, ami az egyházat a jelenlegi nehéz helyzetből kihozhatja.
Személyesen hogyan élte meg az elmúlt egy évet? Mennyire nehéz kereszt a püspöki tisztség?
Immár tíz éve vagyok magas egyházi tisztségviselőként számon tartva. A püspöki szolgálathoz mindig közel voltam, de elmondhatom: nem gondoltam, hogy a püspöknek ennyire nehéz a helyzete. A püspöki szolgálat kényes része a döntéshozatal dolga, vállani azt, hogy az ember akár perceken belül döntéseket hozzon. Remélem, hogy egyetlen döntéshozatalom sem volt teljesen rossz, még akkor is, ha egy-két döntésemen később lehet, hogy módosítottam volna. Hála Istennek megtartott az Úr és hiszem, hogy a Szentlélek nagyon előkelő módon támogat, hogy ezekben a döntésekben megmutatja az Ő jelenlétét.
Fábián Tibor
„Az egyházközségek dolgának rendbe tevését”, látogatását, támogatását nevezte legsürgetőbb feladatának egy év eleji nyilatkozatában. Mit sikerült megvalósítania az előzetes elképzeléseiből?
Az elmúlt hónapokban mintegy 40-50 gyülekezetben sikerült megfordulnom. Ezek a látogatások elsősorban meghívásokon alapultak, de ennek ellenére kirajzolódott belőlük egyházkerületünk, egyházközségeink életének keresztmetszete. Világosan látszott, hogy hol élő a gyülekezet, hol tud teljesíteni, hol lelkes a lelkipásztor, hol tudnak megvalósításokat megalkotni. Bizony volt, ahol látszott a kínlódás, a fájdalmasan nehéz gyülekezeti élet. Voltam olyan gyülekezetben is ahová nem hívtak, sőt ahol meg is lepődtek jelenlétemen. Ennek előzménye, hogy a fülembe jutott, hogy nehéz körülmények között van a lelkipásztor és a gyülekezet, nincs meg az összhang, ezért a gyülekezeti élet nagyon alacsony szintre süllyedt.
Minden esetben a segítő szándék vitt. Sehová sem azért mentem, hogy a hatalmat lássák bennem, hanem az, hogy ha már egy ilyen Istentől kapott kegyelmi ajándék jutott nekem ebben az esztendőben, akkor azt arra fordítsuk, hogy - ha csak lehet - mozdítsunk ki mindent az álló helyzetből. Ha lehet javítsunk, ahol pedig jól mennek a dolgok, adjunk példát más gyülekezeteknek. Mindenütt felhívtam a figyelmet, különösen a szép eredményeket elérő gyülekezetekben, hogy akár a Harangszó hasábjain, vagy bármilyen más médián keresztül igyekezzenek ezeket a jó példákat elmondani.
Milyen gyülekezeti eseményeken vett részt, illetve milyen elvárásokkal szembesült?
Mindig valamilyen munkának a bevégzése: templomfelújítás, gyülekezeti ház építése volt a meghívás indoka. Szolgálataim során érzékeltem azt is, hogy nem csak azt kívánták, hogy megjelenjek és egy ünnepi istentiszteletet tartsak, hanem hogy utána alkalmat kerítsünk arra, hogy a presbitériummal, a gyülekezeti tagokkal leüljünk, egy-két órát elbeszélgessünk. Ezeken a beszélgetéseken jöttek elő azok a dolgok, amik perspektívikusan is meghatározzák az illető gyülekezetnek az életét, valamint megfogalmazódtak az egyházkerülettel szembeni elvárások. Mindannak ellenére, hogy érezhető egyfajta feszültség az egyházkerület és az egyházközségek között, nekem az a benyomásom, hogy ezek mondvacsinált dolgok. Félreértésekből, információhiányból erednek, illetve vannak olyan készakarva keltett gondolatok, melyekkel némelyek az egyházban lévő áldásos jó hangulatot akarják megzavarni. Mindenkinek tudnia kell, hogy megvan a maga helye, mindenki azért munkálkodik, hogy az egyházban a Krisztusra tekintő és Isten dicsőségére szolgáló folyamatok menjenek végbe.
Az emberek megértették, hogy mi nem pénzcsináló bankok, hanem közvetítő közösség vagyunk. Az egyházkerület a legmagasabb lelki és adminisztrációs központja az egyháznak. Feladata, hogy megtalálja a forrásokat, partner- és testvérkapcsolatokat hozzon létre. A hiányokat igyekeztem a magam szolgálatával pótolni. Ezért is jelentettem ki valamikor január folyamán, hogy nem azokra a gyülekezetekre vagyok most elsősorban kíváncsi, ahol jól mennek a dolgok, hanem azokra, ahol valamiféle megakadás történik, ahol segítségre lenne szükség. Hála Istennek, sikerült több helyen pozitív szolgálatot végezni.
A májusi püspöki jelentésében hosszan sorolta a kerülettel kapcsolatos számadatokat. Gyülekezeti szinten 173 ezer reformátust tartunk nyilván, miközben a 2002-es népszavazás 273 ezer reformátusról tud a Királyhágómelléken. Mi módon lehetne megszólítani a templomon kívül maradók népes tömegét?
A püspöki jelentésből az csengett az én fülemben is maradandóan, hogy százezer azoknak a száma, akik mint a századik juh eltüntek és nekünk utánuk kell mennünk valamilyen formában. Nem azt mondom, hogy nagyon optimista a látásmódom ezzel kapcsolatban. Azért is, mert saját gyülekezetemben is látom, milyen nehéz embereket nemcsak megtalálni, hanem az egyházba behívni és ott tartani. Szerintem a diakónia az az egyházi szolgálat, ami ezt elérhetné, úgy, hogy megpróbálja a forrásokat megtalálni azokra a tevőleges és tényszerű problémákra, mint: elmagányosodás, szenvedélybetegség, fiatalkori problémák, családon belüli konfliktusok. Az egyháznak azt hiszem még mindig megvan az a tekintélye, amivel létrehozhatja a közösségi intézményeket – árvaházakat, idősek otthonát -, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a most még elidegenedett, egyház nélkül élő embereket közelebb tudja hozni. Csak a jó példa, csak a másik ember támogatásának a példája az, ami az egyházat a jelenlegi nehéz helyzetből kihozhatja.
Személyesen hogyan élte meg az elmúlt egy évet? Mennyire nehéz kereszt a püspöki tisztség?
Immár tíz éve vagyok magas egyházi tisztségviselőként számon tartva. A püspöki szolgálathoz mindig közel voltam, de elmondhatom: nem gondoltam, hogy a püspöknek ennyire nehéz a helyzete. A püspöki szolgálat kényes része a döntéshozatal dolga, vállani azt, hogy az ember akár perceken belül döntéseket hozzon. Remélem, hogy egyetlen döntéshozatalom sem volt teljesen rossz, még akkor is, ha egy-két döntésemen később lehet, hogy módosítottam volna. Hála Istennek megtartott az Úr és hiszem, hogy a Szentlélek nagyon előkelő módon támogat, hogy ezekben a döntésekben megmutatja az Ő jelenlétét.
Fábián Tibor
(Megjelent a Harangszó 23. számában)
Harmónium
Családi bajok, viták vannak az egyik házaspár otthonban. A férfi igyekszik magyarázni a történteket:
- Tiszteletes úr, higyje el, köztem és a feleségem között odahaza nagyon nagy családi harmónium van!
- Tiszteletes úr, higyje el, köztem és a feleségem között odahaza nagyon nagy családi harmónium van!
Erdőgyaraki templomfelújítás
Ősz folyamán befejeződtek Erdőgyarak református templomának részleges felújítási munkálatai, melynek folyamán a tetőzetet cserélték ki. Béres Borbála lapunk 22. számában történelmi bevezetővel kezdte írását:
"A régi krónikák a 14. századtól említik Erdőgyarakot, egy 1347-es oklevélben. A török veszedelem idején a falu elnéptelenedett, de a 18. században már ismét írásos dokumentum, egy adományozó levél bizonyítja, hogy a település Mária Terézia által gróf Eszterházy Miklósnak adományoztatott.
Lakosai 1852-ben építették meg az első imaházat, az itt szolgáló lelkipásztorok: Tóth Dániel és Mátai János voltak. A templom építését 1871-ben kezdték el Veres Károly nagyszalontai építész tervei alapján. Akkor a templomépítés költsége 7802 forint volt, amit a hívek adományaiból gyűjtöttek össze. Az építés idején a gyülekezet lelkipásztora nt. Nagy Lajos volt, gondnoka Szakács János. A templom építése 1881-ben fejeződött be."
"A régi krónikák a 14. századtól említik Erdőgyarakot, egy 1347-es oklevélben. A török veszedelem idején a falu elnéptelenedett, de a 18. században már ismét írásos dokumentum, egy adományozó levél bizonyítja, hogy a település Mária Terézia által gróf Eszterházy Miklósnak adományoztatott.
Lakosai 1852-ben építették meg az első imaházat, az itt szolgáló lelkipásztorok: Tóth Dániel és Mátai János voltak. A templom építését 1871-ben kezdték el Veres Károly nagyszalontai építész tervei alapján. Akkor a templomépítés költsége 7802 forint volt, amit a hívek adományaiból gyűjtöttek össze. Az építés idején a gyülekezet lelkipásztora nt. Nagy Lajos volt, gondnoka Szakács János. A templom építése 1881-ben fejeződött be."
Wass Albert-ünnepség Verőcén
„Adjátok vissza a hegyeimet"
„Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok" – jellemezte önmagát a 101 évvel ezelőtt, 1908. január 8-án a Kolozsvár megyei Válaszúton született költő, író, szerkesztő, erdőmérnök, egyetemi professzor, irodalmi szervező, aki kétszer is Baumgarten-díjjal elismert korai művei, majd az 1948-ban magyarul, ezután németül, spanyolul és angolul is megjelent, Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye után 50 évig tiltott író volt Magyarországon. Az ezredfordulón egymás után megjelenő művei a közép-európai és magyar irodalmi élet egyik legfontosabb eseményének számítottak.
A verőcei Wass Albert-szobor Tóth Dávid szobrászművész alkotása, felavatása alkalmából (2005. december 5.) több ezres tömeg demonstrált a kettős állampolgárságról tartott népszavazás szégyenteljes kormánypárti kampánya és ennek tulajdonítható eredménytelensége ellen. A szobornál és a Művelődési Házban immár hagyományosan minden évben megemlékezünk az író születésének évfordulójáról.
A Verőcei Polgári Kör és Bethlen Farkas polgármester tisztelettel meghívja az író születésének 101. évfordulója alkalmából tartandó, koszorúzással egybekötött Wass Albert-ünnepségre. Időpont: 2009. január 11-én 14 órakor. Helyszín: a verőcei Wass Albert-szobor. Ünnepi beszédet mond: Dercze Tamás, Újpest polgármestere és Bethlen Farkas, Verőce polgármestere. A megemlékezés háziasszonya: Kondor Katalin újságíró. Közreműködnek: Ferenczy Csongor színművész, valamint magyar és moldvai csángó dalokkal az Eclectica együttes, Szathmáry Melinda énekesnő, és Makó Péter tárogatóművész. Meghívott vendégek: azon települések képviselői, amelyek szoborral, domborművel vagy más módon állítottak emléket Wass Albertnek. Az ünnepi megemlékezést megelőzően 2009. január 10-én 18 órai kezdettel a nagyváradi Kiss Stúdió Színház művészei adják elő Wass Albert műveiből összeállított műsorukat a verőcei Művelődési Házban.
2009. január 11-én reggel 7 órakor Wass Albert-emléktúra indul a szobortól, és érkezik vissza ugyanoda, az ünnepség színhelyére. Wass Albert emléke előtt tisztelegve – immár második alkalommal rendez emléktúrát Verőcén egy természetjáró fiatalokból álló baráti társaság a vadregényes Börzsöny-hegységben. A túra rajthelye és ideje: 7-8 és 8-10 óra között Verőce község római katolikus plébánia udvara (közel a Wass Albert szoborhoz). Az emléktúra teljesítménytúra formájában kerül megrendezésre, vagyis a résztvevők végig kötött útvonalon haladnak, és a választott távot – amely lehet 44, 28 vagy 18 km –, a megadott szintidőn belül kell végigjárniuk. Az emléktúra egyúttal jótékony célt is szolgál: a nevezési díjakból befolyt összeggel a rendezők a Kallós Alapítványt támogatják, amely az erdélyi Mezőség területén működtet iskolát és kollégiumot, ezáltal a szórványban, szegény körülmények közepette élő magyar kisgyermekek magyar nyelvű oktatását segíti, illetve teszi lehetővé. Részletes tájékoztató a http://csillagszello.uw.hu című honlapon olvasható. A részvevőket induláskor forró tea, érkezéskor meleg étel várja.
A rendezvénysorozatra szeretettel várunk mindenkit!
Frigyesy Ágnes,
a program médiafőnöke (Mobil: 0036.20/383-1417)
A verőcei Wass Albert-szobor Tóth Dávid szobrászművész alkotása, felavatása alkalmából (2005. december 5.) több ezres tömeg demonstrált a kettős állampolgárságról tartott népszavazás szégyenteljes kormánypárti kampánya és ennek tulajdonítható eredménytelensége ellen. A szobornál és a Művelődési Házban immár hagyományosan minden évben megemlékezünk az író születésének évfordulójáról.
A Verőcei Polgári Kör és Bethlen Farkas polgármester tisztelettel meghívja az író születésének 101. évfordulója alkalmából tartandó, koszorúzással egybekötött Wass Albert-ünnepségre. Időpont: 2009. január 11-én 14 órakor. Helyszín: a verőcei Wass Albert-szobor. Ünnepi beszédet mond: Dercze Tamás, Újpest polgármestere és Bethlen Farkas, Verőce polgármestere. A megemlékezés háziasszonya: Kondor Katalin újságíró. Közreműködnek: Ferenczy Csongor színművész, valamint magyar és moldvai csángó dalokkal az Eclectica együttes, Szathmáry Melinda énekesnő, és Makó Péter tárogatóművész. Meghívott vendégek: azon települések képviselői, amelyek szoborral, domborművel vagy más módon állítottak emléket Wass Albertnek. Az ünnepi megemlékezést megelőzően 2009. január 10-én 18 órai kezdettel a nagyváradi Kiss Stúdió Színház művészei adják elő Wass Albert műveiből összeállított műsorukat a verőcei Művelődési Házban.
2009. január 11-én reggel 7 órakor Wass Albert-emléktúra indul a szobortól, és érkezik vissza ugyanoda, az ünnepség színhelyére. Wass Albert emléke előtt tisztelegve – immár második alkalommal rendez emléktúrát Verőcén egy természetjáró fiatalokból álló baráti társaság a vadregényes Börzsöny-hegységben. A túra rajthelye és ideje: 7-8 és 8-10 óra között Verőce község római katolikus plébánia udvara (közel a Wass Albert szoborhoz). Az emléktúra teljesítménytúra formájában kerül megrendezésre, vagyis a résztvevők végig kötött útvonalon haladnak, és a választott távot – amely lehet 44, 28 vagy 18 km –, a megadott szintidőn belül kell végigjárniuk. Az emléktúra egyúttal jótékony célt is szolgál: a nevezési díjakból befolyt összeggel a rendezők a Kallós Alapítványt támogatják, amely az erdélyi Mezőség területén működtet iskolát és kollégiumot, ezáltal a szórványban, szegény körülmények közepette élő magyar kisgyermekek magyar nyelvű oktatását segíti, illetve teszi lehetővé. Részletes tájékoztató a http://csillagszello.uw.hu című honlapon olvasható. A részvevőket induláskor forró tea, érkezéskor meleg étel várja.
A rendezvénysorozatra szeretettel várunk mindenkit!
Frigyesy Ágnes,
a program médiafőnöke (Mobil: 0036.20/383-1417)
2008. december 30., kedd
Nem jó az embernek egyedül lenni
Az ENSZ társszervezete, az UNICEF az idei esztendőt a családok évének nyilvánította (a cikk 2007-ben íródott - megj: a szerk.). Indoklásuk szerint világszerte tapasztalható jelenség a családi kötelékek meglazulása, a házasságok gyakori felbomlása, vagy éppen az önzésen alapuló, időleges jelleggel kötött partnerválasztás, ami rendkívül rossz hatással van az eljövendő nemzedékre, s így földünk jövőjére.Az alábbiakban néhány gondolatot vázolunk a társválasztásról, a családalapításról, a gyermeknevelésről.
A család – állítják a szakemberek – az a laboratórium, amelyben az erre vállalkozók több-kevesebb hozzáértéssel a jövő nemzedékét “kísérletezik ki”. Ez persze meglehetősen személytelenü1 hangzik, holott a kísérlet célja és végső értelme épp a környezetéhez harmonikusan alkalmazkodó személyiség megalkotása, az emberré nevelés. A végeredmény mégis sokszor lehangoló: megfélemlített és dacba kergetett gyerekeket, lelki beteggé tett felnőtteket látunk magunk körül. Szülőket tele jóakarattal, akik úgymond életüket adnák gyermekeikért, de akik, mintha valami gonosz bűvölet hatása alatt állnának, képtelenek változtatni a “kísérlet” menetén: nevelnek, ahogy őket nevelték.
Az ember sorsát – állítja Pascal – két alapvető döntése, a szakma- és a társválasztás határozzák meg. Nagy kár – fűzi hozzá –, hogy mindkettő fölött a vak véletlen ítélkezik.
Minden azzal kezdődött, hogy az Úristen imígyen szólt: “Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt.”
A “szerzés” módszerét ismerjük. Miután a Fennvaló mély álmot bocsátott az emberre, kivette annak egyik oldalbordáját, és megalkotta belőle az asszonyt. Ezért a csontjából való csontért és testéből való testért hagyja aztán el a férfi “az ő atyját és az ő anyját és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”
A házasság “szereztetéséről” szóló bibliai részben (Mózes, 1/2.) vizsgáljuk meg előbb az isteni szándékot. Mi végre teremtette meg az Úristen a házasság intézményét? Azért, mert “nem jó az embernek egyedül lenni”, hiszen az életben való boldogsághoz és boldoguláshoz egyedül gyönge, segítőtársra van szüksége, s nem is akármilyenre. Csak a hozzáillő társ képes a segítségre. De hát, honnan tudhatná az ember, hogy ki lehet hozzáillő? Természetesen nem “tudja”. A tudata alszik – hisz Isten mély álmot borított rá –, s mégis mire tudatára ébred, ott áll mellette az asszony, aki az ő csontjából való csont, az ő testéből való test, akit mintha belőle szakítottak volna ki, annyira a sajátjának tudja. Egyedül ő képes feloldani az egyedüllét nyomasztó érzését, csak ez az összeillés teremtheti meg az egymáson való segítés feltételeit. Ez a zár, s a beleillő kulcs a nyitja az ember boldogságának és boldogulásának. Csak az ilyen egymáshoz illő párkapcsolaton van Isten áldása.
A szív logikája
A Biblia szerint az Úristen álmot bocsát az emberre, ezt a társválasztásban megnyilvánuló öntudatlan elemet nevezi Pascal véletlennek. Tulajdonképpen a Biblia is arról szól, hogy a társválasztás kizárja a racionális elemet, míg a pascali hazárd szerepvállalás épp arra utal, hogy a természeti törvény figyelmen kívül hagyásával kötött házasságok sorsa a boldogtalanság. Ha a társválasztásban – a családalapítás döntő momentumában – túlsúlyban van az ész racionalitása, a számítások végeztével aligha jutunk el a várt eredményre. Ha a társválasztásban döntően nem a misztikus elem, a “szív logikája” az uralkodó, kötőszövet nélkül marad a kapcsolat, önként vállalt fegyelme híján szétesik.
De ne vágjunk a dolgok elébe. Azt ugye már tudjuk, hogy – mivel nem jó az embernek egyedül lenni, hiszen önmagában nem boldog, s a boldogulása is kétséges, mivel öröklött sajátossága a másik nembéli társ iránti vonzalom – a családalapításra való hajlam ösztöntevékenység. De mivégre működik ez az ösztön? Eredetének kutatói úgy találták, hogy a társválasztás elsődlegesen a faj fenntartására, tehát az utódnemzésre és gyermeknevelésre irányul. Van viszont a családalapításnak egy gazdaságinak is nevezhető ösztönzője is. Az egymást választó párok az elsődleges cél érdekében jobban boldogulnak, ha a közös háztartás megteremtésével gazdálkodási szövetséget alkotnak. E komoly feladatokat viszont csak úgy valósíthatják meg, ha az összhang és a harmónia kettejük között zavartalan, ha a választott társ “hozzá illő”. Ezért a szövetségre lépők között elengedhetetlen az erős érzelmi kötődés, a szerelem, hiszen rá hárul annak a kedvező légkörnek a megteremtése, amely a társkapcsolatot fenntartja.
Tartós elkötelezettség
A családalapításban tehát egyként keveredik a racionális és az érzelmi elem, s a tapasztalás azt igazolja, hogy a szív logikáján alapuló választás tartósabb és eredményesebb, mint amelyben csak a puszta racionalitás van jelen. Látnunk kell viszont, hogy a szerelem természete egyénenként is nagyon változó. Némelyeknél kizárólagosan biológiai alapú, s elsődlegesen a szexualitáshoz kötődik. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy házasságra szövetkező társválasztás nem korlátozódhat csupán egy ilyen természetű vonzalomra. Önmagában ez még nem garantálja a “szívek tartós kapcsolatát.”
Ilyen biológiai alapú rokonszenvválasztások bár emberi kapcsolatokban is lehetnek elsődlegesek, az állatvilágban nyernek kizárólagosságot. Esetükben a kapcsolat egyetlen “racionális eleme” a biológiai kapocs. Az emberek döntő többségét rokonszerv-választása során egy magasabb rendű ráció igazgatja, szoros összefüggésben sajátos természetének meghatározottságával. A párosodás – az egy párrá való összeállás – alapja az állatvilágban biológiai jellegű, az emberek esetében ez bio-pszicho-szociális, gazdasági és szocio-kulturális természetű – feltéve, ha a párválasztás nem csupán az alkalomnak szól, hanem távlati és tartós elkötelezettségű. Napjainkban épp ez a tartósság vált kétségessé. Ha a családot a harmóniával azonosíthatnánk, akkor nyilvánvalóan nem lennének válások. A dolgok viszont nem így állnak. Ha a feltételek valamelyike megsérül, ha alábbhagy a biológiai vonzalom, vagy egyet nem értések mutatkoznak a közös háztartás, a gazdaságvezetés vonatkozásában, netán a szocio-kulturális érdeklődés területén lazul a kapcsolat, ráadásul a család immunrendszere, öntudatlan pszichés eleme, a szerelem is megsérül, s az előbb említett harmóniaromboló vírusokat képtelen legyőzni, a család könnyen “megbetegszik”, s ebbe a betegségbe akár bele is pusztulhat.
E pusztulás megfékezésére, mint jogi formulát vezették be utóbb a házassági szerződés rendszerét, amelynek törvényi előírásai, ha már a szerelmen nem is, legalább az igazságosságon alapuló együttlétet hivatottak biztosítani.
A házasság intézményét a tapasztaláson alapuló emberi bölcsesség hozta létre, mint a közösségi lét létező legkedvezőbb formáját. Alapja viszont mind a mai napig a szerteágazó, kifelé sugárzó, centrifugális természetű szeretet, és nem a befelé forduló, centripetális, önző indíttatás. A házasság nem monológ, a házasság dialógus. Nem csupán egyirányú odaadás, hanem kölcsönösség, sőt versengés ennek az odaadásnak az elnyeréséért. Ez adja minden poézisét és eleganciáját. Nyilvánvaló az is, hogy a kölcsönös vonzalom utóbb alábbhagyhat, hiszen a boldogságot, majd a későbbiekben nyilván a gyermekek boldogságát is megalapozó otthon megteremtése sok küzdelemmel és vesződséggel jár, amelyben kifakulhat a fiatalság nagyvonuló eleganciájának élénk színe. A család immunrendszere meggyengül, s az első vírus, amely szervezetébe férkőzik, a hűtlenség, illetve az erre csábító körülmények.
Amíg a megélhetés feltételeit a családon belül teremtették meg, az összetartozás a családban erősebb volt, s a válások szinte kivételnek számítottak. Faluhelyen, illetve az otthon munkát vállaló iparos családok körében a válások ma is lényegesen ritkábbak, mint városon. Az ipari civilizáció különválasztotta a két gazdálkodási formát, a megélhetést biztosító jövedelemszerző munkát a háztartástól, a házasfeleket a nap egy viszonylag hosszú időszakára elválasztotta egymástól, fellazítva így az összetartozás és egymásrautaltság élményét, s megteremtette a hűtlenség feltételeit, megnövelte a válások számát. Különösen a diszkréciót biztosító nagyvárosokban, amelyek a névtelenséget, az ismeretlenséget is lehetővé teszik. Egy New Yorkban és Londonban végzett reprezentatív felmérés szerint a férfiak kilencven, a nők hetven százaléka bizonyult hűtlennek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Budapesten csaknem annyi gyerek születik házasságon kívül, mint családban.
Az erotikus jutalom
A hűtlenség természetesen nem minden esetben jelenti a házasság felbomlását is, mint ahogy nem feltétlen velejárója a házasfelek közötti vonzalom azonnali megszűnése sem. Ez is bizonysága annak, hogy a házasság nem pusztán szexuális kötelék, de meghatározó szerepe van benne a szívnek és az észnek is. Nem a puszta szerződés, és nem is Erosz tartja egymás mellett a házasfeleket, hanem a szív logikája és az ész racionalitása, de legfőképp a gyermeknevelés közös öröme és felelőssége. Természetesen az együvé tartozás élményében sokat nyom a latba az az erotikus jutalom, amelyhez a szerelmi aktus révén jutunk. A közös hitvesi ágy sok sérelmet képes orvosolni, megfér benne a felejtés és a megbocsátás is. Ha igaz az, hogy a családalapítók bio-pszicho-szociális és kulturális egységében a szerelem nem mindenható, nem kevésbé igaz az is, hogy ennek hiányát megsínyli a kapcsolat. Mint Publius Syrus írja a Szentenciákban: “Nem a test, hanem a lélek köt tartós házasságot.”
Az ösztönök szabadjára engedése – amit sokan amiatt üdvözítenek, mert általa gátlásainktól szabadulunk fel – nem a legszerencsésebb megoldás. Csupán a szívre és a fejre alapozni a házasságot, ugyancsak tévedés. Az összes körülmény együttállása szükséges ahhoz, hogy a kapcsolat fenntartható legyen.
“Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” De kihez milyen társ illik? Csak részben igaz a párkapcsolatokra az a közmondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Egy jó házastársi kapcsolatban fontos szerep hárul az azonosságokra is. Döntő szerepe van az intelligencia és a kulturális színvonal hasonlóságának, a jellemazonosságnak. Ezzel szemben az egyéni természet és temperamentum, akárcsak a szexualitás, épp az ellenpontozásban teljesülhet ki a házasságon belül.
Egy energikus temperamentumú jobban illik egy csöndesebb természetűhöz, egy befelé forduló egyéniség jó társa az extravertált. Arra viszont ügyelni kell, hogy a különbségek ne legyenek túl ordítóak, mert akkor az ellentétek egysége helyett az egymás elleni harc lesz a kapcsolat jellemzője, a múzsák harmonikus tánca helyett a fúriák rongyriszálása, s ez bedőléssel fenyegeti a család épületének falait.
Amikor a neves szociálpszichológus, családkutató Keyserling felkérte G. B. Shaw-t, hogy működjék közre a Házasságok könyve című munkájában, az ír származású angol drámaíró azzal utasította vissza a társszerzőséget, hogy házas ember épp a feleségére való tekintettel nem írhat őszintén a házasságról, aki meg nem házas, az azért, mert nem ismeri. Való igaz, Shaw műveiben a házasságoknak csak a drámáját írta meg, s nem az eposzát, hasonlóképpen Strindberghez, Ibsenhez, Pirandellóhoz, O'Neill-hez, Thomton Wilderhez, Arthur Millerhez, Tenesse Williams-hez vagy Albee-hoz.
Ez már a mi nemzedékünk, s ezt a drámát örökítjük át utódainkra.
Egy, a fővárosi középiskolákban végzett múlt évi felmérés szerint a 15-18 éves tanulók 85 százaléka él csonka családban. Magyarországon folyamatosan csökken a házasságok száma, miközben nő a válásoké. Budapesten minden második gyermek házasságon kívül születik. Szomorú jövő áll e gyermekek előtt. Kéne valaki, aki felrázza a nemzőket: ne folytassátok így tovább! Nem látjátok, hogy nemcsak gyermekeiteket kínozzátok vele, hanem magatokat is?
Paizs Tibor
Történelmi örökségünk nyomában
A Biblia éve és nemzeti örökségeink megismerése szolgált apropóul annak a kétnapos kirándulásnak, melyen a Zilah-belvárosi gyülekezet presbitereiből verbuválódott 29 tagú csapat vett részt, szeptember folyamán. A Püsök Sándor-Csaba által előkészített kirándulás Észak-Magyarország mellett a Felvidéket is érintette. Beszámolónkat lapunk 21. számában olvashatták.A bezsírozott szószék
A kirobbanó diákhumor nem mindig tiszteli a szent helyeket. A templomajtón sem feltétlenül marad kívül minden megnyilvánulása. Ez történt a híres Debreceni Református Kollégium históriai nevezetességű oratóriumával. Minden szombaton este vacsora előtt fél órával istentiszteletre mennek a gimnázium kollégista diákjai és tetszés szerint a teológiai hallgatók. Egy ilyen précesz-nek (könyörgés) nevezett szombat esti istentiszteletre néhány gimnazista bezsírozta a szószékre vezető lépcső korlátjának kapaszkodóját. Gondolták a nebulók, hogy a prédikáció ne legyen olyan döcögős egy fárasztó hét után, s korgó gyomrukkal mehessenek mielőbb vacsorázni.
Úgy esett, hogy a várt prédikátor helyett egy másik személyiség kaptatott a lépcsőn arra a szószékre, ahonnan Kossuth Lajos hirdette a nemzetmentés igéit. Túlságosan méltóságosra sikeredett azonban a kaptatás. Ahhoz hozzá tartozott a korlát végigtapogatása. A szószékről aztán villámló szempárral jelentette be a prédikátor, hogy Bibliáját nem teheti le, mert csupa zsír lett minden. A diáksereg és a jelen levő tanárok feszülten figyeltek a précesz végéig, bár mindkét tábor más-más okból. A villámokat szóró szempár sem csillapult addig, amíg a „főzsírozót" meg nem találták és meg nem tanították repülni – a gimnáziumból.
Csohány János
Úgy esett, hogy a várt prédikátor helyett egy másik személyiség kaptatott a lépcsőn arra a szószékre, ahonnan Kossuth Lajos hirdette a nemzetmentés igéit. Túlságosan méltóságosra sikeredett azonban a kaptatás. Ahhoz hozzá tartozott a korlát végigtapogatása. A szószékről aztán villámló szempárral jelentette be a prédikátor, hogy Bibliáját nem teheti le, mert csupa zsír lett minden. A diáksereg és a jelen levő tanárok feszülten figyeltek a précesz végéig, bár mindkét tábor más-más okból. A villámokat szóró szempár sem csillapult addig, amíg a „főzsírozót" meg nem találták és meg nem tanították repülni – a gimnáziumból.
Csohány János
Harminc év Isten szolgálatában
Október elsején volt 30 éve, hogy elvégezte a kolozsvári teológiát az Arad-Mosóczy-telepi gyülekezet lelkipásztora, nt. Józsa Ferencz. Életpályája minden tekintetben a páli evangéliumi tanítás: “Harcold meg a hitnek szép harcát” 1Tim 6–12. szellemében alakult.
1950-ben született Szilágyperecsenben, ott végezte az általános iskolát, majd Szilágysomlyón a gimnáziumot. 1974-ben beiratkozott a teológiára, elvégzése (1978) után rövid ideig Nagyszalontán segédlelkészként szolgált, utána 1981-ig Szilágyszegen lelkész. Akkor “fegyelmi okok miatt” a nagylaki szórványgyülekezetbe helyezték. A kommunista rezsim egyházellenes korszakában az ifjú lelkész képes volt arra, hogy megtagadja önmagát és korát, “felvegye az Ő keresztjét” (Mt 16,24), Urának és Mesterének “gyönyörűséges igáját” (Mt 11,30).
Józsa Ferencz lelkipásztor azok közé tartozik, akik azokban a nehéz időkben igaz hittel és szabad lelkiismerettel népünket vigasztalták, fogyatkozó hitüket és reménységüket Krisztus evangéliumával és az igazság igéivel táplálták. Mert nagyon sokan voltak a “sodródók” és kevesen az állhatatosak, sokan a “bólogatók” és kevesen a “figyelmeztetők”. E kevesek között is egyike a példamutatóknak az arad-mosóczy gyülekezet lelkipásztora. A bethleni elvet követve 1991-től szorgalmazta az adott közösség lelki és anyagi gyarapodását, bekapcsolódott családjával együtt gyülekezetünk életébe.
Minden dolgában, amit tesz és intéz, a szeretet a legfőbb irányadója és zsinórmértéke. Krisztusi szeretet ez, nem eszmei (csak értelmi szinten), hanem emberi közelállásban, mindennapi cselekedetekben, személyválogatás nélküli odahajlásban mutatkozik meg. A 30 év buzgó szolgálat áldott, maradandó gyümölcsöket termett. Ezek láthatók először is a külső építkezésekben: új templom emelkedett a régi düledező imaház helyén. Már 1992-ben felépül az új lelkipásztori lakás, később melléképületek, ifjúsági és szórványközpont. A kladovai táborház szintén ide sorolható, és még nem is említettük a más gyülekezetekben elért eredményeket.
E külső építkezések mögött a gyülekezet lelki megújulása, hitbeli és számbeli gyarapodása áll.
A rendes ünnepi istentiszteletek, bibliaórák, ifjúsági és presbiteri bibliaórák, gyermek-istentiszteletek mellett a gyülekezet nagy nyeresége, hogy lelkipásztora rendszeresen látogatja a betegeket, úrvacsorát szolgáltat számukra.
A gyülekezetben ifjúsági csoport, nőszövetség és alkoholellenes (iszákosmentő) szolgálat működik. Az ifjúság a szokásos szombati bibliaórákon kívül nyári táborokat szervez Kladován és részt vesz a hajléktalanok megsegítésében. A nőszövetség feladatai között a bibliai hét megszervezését, a karácsonyi szeretetcsomagok elkészítését és különféle munkálatok elvégzését említhetjük meg.
Testvérgyülekezetünk a gaudai (Hollandia) és a körmendi (Magyarország).
Egyházközségünk körzetekre van felosztva, melyekért 14 presbiter felelős. Az ő feladatuk a körzetben a családok látogatása, betegek, úrvacsorát igénylők jelentése a lelkészi hivatalban, valamint a közmunkák megszervezése.
Szeretettel szolgálja lelkipásztorunk a szórványban élő híveit Németszentpéteren, Sofronyán, Zimándon, törődik a szegényekkel, az elesettekkel. Aktív szerepe van az egyházkerület és az egyházmegye életében. Az ellentétek megoldásában, nehéz helyzetekben evangéliumi egyértelműséggel választ tud adni különféle kérdésekre.
A keresztyén ember legfőbb példaképe maga Jézus. Az igazi tanítványok számára az igaz hit nem más, mint “imitatio Christi” – Krisztus utánzása. Adja Isten, hogy Krisztus Urunk jeles követői közt Nt. Józsa Ferencz lelkipásztorunk, a krisztushordozó példája buzgó hívőkre találjon hívei soraiban.
Végtelenül jó, hogy akitől mindig csak kapunk, annak most mi adhatjuk oda közös ajándékainkat: a köszönet és hála jeleit, tiszteletünk jelét és a feltétlen bizalmat. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
A gyülekezet presbitériuma
(Megjelent a Harangszó idei 21. számában, a Presbiter-oldalon.)
1950-ben született Szilágyperecsenben, ott végezte az általános iskolát, majd Szilágysomlyón a gimnáziumot. 1974-ben beiratkozott a teológiára, elvégzése (1978) után rövid ideig Nagyszalontán segédlelkészként szolgált, utána 1981-ig Szilágyszegen lelkész. Akkor “fegyelmi okok miatt” a nagylaki szórványgyülekezetbe helyezték. A kommunista rezsim egyházellenes korszakában az ifjú lelkész képes volt arra, hogy megtagadja önmagát és korát, “felvegye az Ő keresztjét” (Mt 16,24), Urának és Mesterének “gyönyörűséges igáját” (Mt 11,30).
Józsa Ferencz lelkipásztor azok közé tartozik, akik azokban a nehéz időkben igaz hittel és szabad lelkiismerettel népünket vigasztalták, fogyatkozó hitüket és reménységüket Krisztus evangéliumával és az igazság igéivel táplálták. Mert nagyon sokan voltak a “sodródók” és kevesen az állhatatosak, sokan a “bólogatók” és kevesen a “figyelmeztetők”. E kevesek között is egyike a példamutatóknak az arad-mosóczy gyülekezet lelkipásztora. A bethleni elvet követve 1991-től szorgalmazta az adott közösség lelki és anyagi gyarapodását, bekapcsolódott családjával együtt gyülekezetünk életébe.
Minden dolgában, amit tesz és intéz, a szeretet a legfőbb irányadója és zsinórmértéke. Krisztusi szeretet ez, nem eszmei (csak értelmi szinten), hanem emberi közelállásban, mindennapi cselekedetekben, személyválogatás nélküli odahajlásban mutatkozik meg. A 30 év buzgó szolgálat áldott, maradandó gyümölcsöket termett. Ezek láthatók először is a külső építkezésekben: új templom emelkedett a régi düledező imaház helyén. Már 1992-ben felépül az új lelkipásztori lakás, később melléképületek, ifjúsági és szórványközpont. A kladovai táborház szintén ide sorolható, és még nem is említettük a más gyülekezetekben elért eredményeket.
E külső építkezések mögött a gyülekezet lelki megújulása, hitbeli és számbeli gyarapodása áll.
A rendes ünnepi istentiszteletek, bibliaórák, ifjúsági és presbiteri bibliaórák, gyermek-istentiszteletek mellett a gyülekezet nagy nyeresége, hogy lelkipásztora rendszeresen látogatja a betegeket, úrvacsorát szolgáltat számukra.
A gyülekezetben ifjúsági csoport, nőszövetség és alkoholellenes (iszákosmentő) szolgálat működik. Az ifjúság a szokásos szombati bibliaórákon kívül nyári táborokat szervez Kladován és részt vesz a hajléktalanok megsegítésében. A nőszövetség feladatai között a bibliai hét megszervezését, a karácsonyi szeretetcsomagok elkészítését és különféle munkálatok elvégzését említhetjük meg.
Testvérgyülekezetünk a gaudai (Hollandia) és a körmendi (Magyarország).
Egyházközségünk körzetekre van felosztva, melyekért 14 presbiter felelős. Az ő feladatuk a körzetben a családok látogatása, betegek, úrvacsorát igénylők jelentése a lelkészi hivatalban, valamint a közmunkák megszervezése.
Szeretettel szolgálja lelkipásztorunk a szórványban élő híveit Németszentpéteren, Sofronyán, Zimándon, törődik a szegényekkel, az elesettekkel. Aktív szerepe van az egyházkerület és az egyházmegye életében. Az ellentétek megoldásában, nehéz helyzetekben evangéliumi egyértelműséggel választ tud adni különféle kérdésekre.
A keresztyén ember legfőbb példaképe maga Jézus. Az igazi tanítványok számára az igaz hit nem más, mint “imitatio Christi” – Krisztus utánzása. Adja Isten, hogy Krisztus Urunk jeles követői közt Nt. Józsa Ferencz lelkipásztorunk, a krisztushordozó példája buzgó hívőkre találjon hívei soraiban.
Végtelenül jó, hogy akitől mindig csak kapunk, annak most mi adhatjuk oda közös ajándékainkat: a köszönet és hála jeleit, tiszteletünk jelét és a feltétlen bizalmat. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
A gyülekezet presbitériuma
(Megjelent a Harangszó idei 21. számában, a Presbiter-oldalon.)
A megtalált vers
Dr. Mészáros Lászlóné Wass Kornélia Aliz (Miskolc, 1925-) tiszteletreméltó kora ellenére fiatalos, vidám teremtés, inkább kislány benyomását kelti. Szelleme friss, gondolatmenete csak azért kalandozik el, mert rengeteg a mondanivalója. Az író nagy tisztelője és rokona Budapesten.
- Alizka, milyen fokú rokonságban áll Wass Albert családjával?
- 1263-ban, IV. Béla idejéből származik az első ismert adat a családról, nemesi levelet 1321-ben Károly Róberttől kaptak, a grófi címet pedig 1744-ben Mária Terézia adományozta Wass Györgynek. Én ennek a „naplóíró” Wass Györgynek, Mária Terézia testőrének egyenes ági leszármazottja vagyok, akárcsak az író. A kettős W a nevemben, melyet nagyapám is viselt, ugyancsak Mária Terézia adománya volt.
Egy alkalommal Németországban az egyetemi levéltárban kutattuk a Wass-család eredetét, de nem jutottunk el az íróig. Ott tudtuk meg, hogy az én családom nem a Habsburg nemesi birtokon élt, hanem azon, amit Mária Terézia a törököktől foglalt vissza, ennek egy része ma Ukrajna, másik része Románia területén van. Ez grófi birtok volt. Wass nagyapámék Kassán éltek, 1919-ben átjöttek Miskolcra. Miskolcon a Népkert melletti temetőben nyugszik állítólag az egész Wass család. Édesapámék heten voltak testvérek: Károly, Ferenc, Juliánna, Erzsébet, Ilona, Katalin és ikertestvére, Veronika, aki csecsemőkorában meghalt. Katalint ezután elnevezték Veronikának. Édesapám, Vass István (1896-?) görög-katolikus teológiát végzett Ungváron. Ő önkényesen átváltoztatta a nevében a W-t V-re.
A Wass családban az elkülönülés a földbirtoklás miatt történt. Az író családja a családi birtok szerzésében erősebb volt, talán mert szerették a földet és megművelték. Nem tudok más Wass-családról. Női ágon voltak még Wass-lányok, de azok a férjük nevén szerepeltek, akik polgári állásúak voltak: mérnökök, katonatisztek. A családunk tartotta velük a rokonságot. A családfa Gudenus Jánosnak a magyarországi főnemességről írt könyvében is tanulmányozható.
- Hogyan került kapcsolatba az íróval?
- Két fivérem, Vass István (1928-) és László (1938-) 1956-ban az Egyesült Államokba disszidált. Gyurika öcsém (1933-) Miskolcon maradt. Tudtuk, hogy Wass Albert Floridában él, kerestük a grófi rokonságot. Az öcsém, Pista kutatott utána, ő tudta meg, pontosan hol lakik. Pista kezébe akadt egy ismertetés Wass Sámuelről, aki elment aranyásni a nyolcszázas években. Az északi államban éltek indiánok, akik Wass Samu leszármazottai voltak
Amikor Albert bácsit 1990 decemberében felhívtam az öcsémtől, tűnődve mondta, hogy „én nem tudok erről a rokonságról”. Mégis elfogadta, hogy a rokonai vagyunk. Mondtam, hogy mi nem kérni jöttük, hanem magyar ajándékot hoztunk. Egy könyvjelzőt varrtam neki a magyar címerrel, a feleségének papucsot hímeztem, örült neki. Újságokat vittem Magyarországról, nem akartam politizálni, ő pedig annál okosabb volt, hogysem lett volna politikai elkötelezettsége. Elmesélte a harmadik esküvőjét, hogy Mária vezette az autót és karamboloztak útban a házasságkötő terem felé. A helyszínelők vitték be őket az esküvőjükre. Mária hozzáillő volt, Albert bácsi szerelmes volt belé, Mária látta el, mert nem volt segítsége.
- Az önök felmenőinek múltja, akárcsak egykor az Orbán Balázsé, török múlthoz is kötődik…
- Nagyapám két nagynénje, két vénkisasszony nagyapám háztartásában élt. Átadták neki a rájuk eső vagyont, s ezért teljes ellátásban részesültek. Erzsi néni, apám húga gyerekkorában hallotta, amint a nénik arról vitáztak, hogy ha még egyszer visszakerülnek Törökországba az eredeti birtokra, kié lesz a Boszporusz. Erzsi nénémnek nagyon tetszett ez a szó, hogy Boszporusz, bár nem értette. A család hosszabb időt tölthetett Törökországban, ez a két nagynéni hallott az ottani nép életéről, vágyódtak oda. A ‘vas’ szó is török eredetű. Apámat kérdeztem erről, de ő nem volt kapcsolatban a főnemesi réteggel, nem is tárgyalt velük. Szerintem elvágyódást jelenthetett ez a törökországi emlék.
Érdekes módon a Wass-család címerében a nyíllal átlőtt orrú bölény-címer fölötti koronán jobb oldalt látható a hold balra néző sarlóval, alatta pedig egy csillag. Bal oldalt a nap van. A hold és a csillag más elrendezésben - bal oldalt a hold, jobbra néző sarlóval, benne a csillag - a török és más iszlám nép zászlóján is látható.
- Milyen különös élménye volt Wass Alberttel?
- A vendéglátó-iparban dolgoztam, nagyon elfoglalt voltam, mégis egy este leültem pihenni, gondolkoztam. Egyszer csak olyan késztetést éreztem, hogy álljak fel, és hangosan kérdeztem magamtól: miért kell nekem felállnom? A könyvespolcon cikkek voltak, amelyeket félreraktam, hogy nyugdíjas koromban olvassam őket. Indíttatást éreztem, hogy egy tasakot fogjak meg. Megnéztem, mi van benne. 1998 májusában kaptam egy levelet Münchenből, elküldte valaki a Magyarok Lapjának egy számát. Ahogy lapozgattam, megláttam a Nagypénteki sirató című verset. Azóta elkötelezettebben eljárok a vele kapcsolatos irodalmi rendezvényekre és ápolom az emlékét.
Balázs Ildikó
- Alizka, milyen fokú rokonságban áll Wass Albert családjával?
- 1263-ban, IV. Béla idejéből származik az első ismert adat a családról, nemesi levelet 1321-ben Károly Róberttől kaptak, a grófi címet pedig 1744-ben Mária Terézia adományozta Wass Györgynek. Én ennek a „naplóíró” Wass Györgynek, Mária Terézia testőrének egyenes ági leszármazottja vagyok, akárcsak az író. A kettős W a nevemben, melyet nagyapám is viselt, ugyancsak Mária Terézia adománya volt.
Egy alkalommal Németországban az egyetemi levéltárban kutattuk a Wass-család eredetét, de nem jutottunk el az íróig. Ott tudtuk meg, hogy az én családom nem a Habsburg nemesi birtokon élt, hanem azon, amit Mária Terézia a törököktől foglalt vissza, ennek egy része ma Ukrajna, másik része Románia területén van. Ez grófi birtok volt. Wass nagyapámék Kassán éltek, 1919-ben átjöttek Miskolcra. Miskolcon a Népkert melletti temetőben nyugszik állítólag az egész Wass család. Édesapámék heten voltak testvérek: Károly, Ferenc, Juliánna, Erzsébet, Ilona, Katalin és ikertestvére, Veronika, aki csecsemőkorában meghalt. Katalint ezután elnevezték Veronikának. Édesapám, Vass István (1896-?) görög-katolikus teológiát végzett Ungváron. Ő önkényesen átváltoztatta a nevében a W-t V-re.
A Wass családban az elkülönülés a földbirtoklás miatt történt. Az író családja a családi birtok szerzésében erősebb volt, talán mert szerették a földet és megművelték. Nem tudok más Wass-családról. Női ágon voltak még Wass-lányok, de azok a férjük nevén szerepeltek, akik polgári állásúak voltak: mérnökök, katonatisztek. A családunk tartotta velük a rokonságot. A családfa Gudenus Jánosnak a magyarországi főnemességről írt könyvében is tanulmányozható.
- Hogyan került kapcsolatba az íróval?
- Két fivérem, Vass István (1928-) és László (1938-) 1956-ban az Egyesült Államokba disszidált. Gyurika öcsém (1933-) Miskolcon maradt. Tudtuk, hogy Wass Albert Floridában él, kerestük a grófi rokonságot. Az öcsém, Pista kutatott utána, ő tudta meg, pontosan hol lakik. Pista kezébe akadt egy ismertetés Wass Sámuelről, aki elment aranyásni a nyolcszázas években. Az északi államban éltek indiánok, akik Wass Samu leszármazottai voltak
Amikor Albert bácsit 1990 decemberében felhívtam az öcsémtől, tűnődve mondta, hogy „én nem tudok erről a rokonságról”. Mégis elfogadta, hogy a rokonai vagyunk. Mondtam, hogy mi nem kérni jöttük, hanem magyar ajándékot hoztunk. Egy könyvjelzőt varrtam neki a magyar címerrel, a feleségének papucsot hímeztem, örült neki. Újságokat vittem Magyarországról, nem akartam politizálni, ő pedig annál okosabb volt, hogysem lett volna politikai elkötelezettsége. Elmesélte a harmadik esküvőjét, hogy Mária vezette az autót és karamboloztak útban a házasságkötő terem felé. A helyszínelők vitték be őket az esküvőjükre. Mária hozzáillő volt, Albert bácsi szerelmes volt belé, Mária látta el, mert nem volt segítsége.
- Az önök felmenőinek múltja, akárcsak egykor az Orbán Balázsé, török múlthoz is kötődik…
- Nagyapám két nagynénje, két vénkisasszony nagyapám háztartásában élt. Átadták neki a rájuk eső vagyont, s ezért teljes ellátásban részesültek. Erzsi néni, apám húga gyerekkorában hallotta, amint a nénik arról vitáztak, hogy ha még egyszer visszakerülnek Törökországba az eredeti birtokra, kié lesz a Boszporusz. Erzsi nénémnek nagyon tetszett ez a szó, hogy Boszporusz, bár nem értette. A család hosszabb időt tölthetett Törökországban, ez a két nagynéni hallott az ottani nép életéről, vágyódtak oda. A ‘vas’ szó is török eredetű. Apámat kérdeztem erről, de ő nem volt kapcsolatban a főnemesi réteggel, nem is tárgyalt velük. Szerintem elvágyódást jelenthetett ez a törökországi emlék.
Érdekes módon a Wass-család címerében a nyíllal átlőtt orrú bölény-címer fölötti koronán jobb oldalt látható a hold balra néző sarlóval, alatta pedig egy csillag. Bal oldalt a nap van. A hold és a csillag más elrendezésben - bal oldalt a hold, jobbra néző sarlóval, benne a csillag - a török és más iszlám nép zászlóján is látható.
- Milyen különös élménye volt Wass Alberttel?
- A vendéglátó-iparban dolgoztam, nagyon elfoglalt voltam, mégis egy este leültem pihenni, gondolkoztam. Egyszer csak olyan késztetést éreztem, hogy álljak fel, és hangosan kérdeztem magamtól: miért kell nekem felállnom? A könyvespolcon cikkek voltak, amelyeket félreraktam, hogy nyugdíjas koromban olvassam őket. Indíttatást éreztem, hogy egy tasakot fogjak meg. Megnéztem, mi van benne. 1998 májusában kaptam egy levelet Münchenből, elküldte valaki a Magyarok Lapjának egy számát. Ahogy lapozgattam, megláttam a Nagypénteki sirató című verset. Azóta elkötelezettebben eljárok a vele kapcsolatos irodalmi rendezvényekre és ápolom az emlékét.
2008. december 29., hétfő
A lelkiség női megközelítéséről
A lelkiségről beszélve először azzal szembesülünk, hogy milyen lélekről is lehet szó. Van-e a léleknek eredete, kezdete és vége? Létezhet-e a lélek minden helyen és minden időben? Vajon az Isten leheletét nevezhetjük-e léleknek? Honnan lehet ezt tudni?
Keresztyénként próbálom hinni azt, ami írva van a Bibliában. “Kezdetben Isten teremtette az eget és a földet. A föld kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1,2). A lélek az nem valami anyagi, hanem valami transzcendentális, egy erő, egy energia, amely éltet: “Isten teremtette az embert az ő képére, férfiúvá és asszonnyá teremtette őket” (1Móz 1,27). „És az Úr Isten formálta az embert a földnek porából és lehellette az ő orrába az élet lehelletét. Így lett az ember élő lélekké” (1 Móz 2,7). Ez számunkra misztérium.
Kiindulásom pontja nem is lehet más, mint az, hogy: Isten mindeneknek a forrása. Honnan lehet tehát megismerni az Ő lelkét? A Biblia válasza: a Lélek gyümölcseiről. Ott, ahol szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség található, ott van az Ő Lelke (Gal 5,22). Ezek az értékek minden ember természetében és viselkedésében változást hozhatnak. A lélek nem tesz különbséget az ember, vagyis a férfiú és az asszony között. Ezekre a gyümölcsökre úgy tekintünk, mint olyan személyhez kötődő termékekre, amelyek hatni fognak a különféle környezetekben.
A nők és a lelkiség
Azt mondják, hogy a nők jobban érzékelik a lelkiséget, mint a férfiak. Azt is mondják, hogy a nők másképpen kapcsolódnak a valósághoz. Vagy: az asszonyok jobban látogatják az istentiszteleteket, mint a férfiak. Tény, hogy az asszonyok vannak többségben a beteggondozás, a szegényekkel való törődés, a gyengék felkarolásának és a gyermeknevelés területein. A nőknek nagy szerepe van a hit átadásában és a hithez fűződő értékek és normák megélésében. Sokszor elhangzik, hogy a kommunikációban a nők inkább az érzelmeknek adnak több helyet, de vajon az is fennáll, hogy a férfiak a gondolkozásban töltenek be nagyobb szerepet?
A következő példával arra szeretnénk rámutatni, hogy hogyan különbözik egymástól a valóság megközelítése. Egy leányka a barátnőjével eltulajdonította valakinek a javait és később üzletekből is lopott, amíg a rendőr rajta kapta őket. A rendőrségre jutottak. Onnan szóltak haza a szülőknek, hogy menjenek a gyerekeikért. Majd otthon az apa úgy reagált a történtekre, hogy elmagyarázta a törvényt és végül azt mondta: „Ez szégyen és majd még börtönbe kerülhetsz, ha...” Az apa így gondolt a hírnévre, a kiváltó okra és következményeire. Az anya nagyon búsult és a lányával visszahúzódott, hogy Isten előtt tárják fel szívüket, vallják meg bűneiket, és kérjenek bocsánatot és segítséget ahhoz, hogy a kislány többet ne csináljon ilyesmit. Nyilvánvaló, hogy az édesanya lelkülete inkább az Istentől való függőségre hivatkozott, míg az apa a törvényre. Negyven évvel később az egykori lány elmondta, hogy mennyire hathatós volt ez a női megközelítés az ő lelke számára.
Azt hiszem, hogy ezek a szerepek egy tradicionálisabb képet mutatnak arról, hogy hogyan szoktunk nézni a női meg férfiúi lelkiségre. Azt hiszem, hogy ezek a szerepek teljes mértékben cserélődnek is, sőt gyakran változnak. A női és férfiúi tulajdonságok nem véglegesek, hanem rugalmasok és dinamikusak. Inkább beszéljünk női és férfiúi /puha-kemény/ alpha-betha tulajdonságokról.
Vannak, akik inkább racionálisan kommunikálnak, minden kell találjon, minden konkrét és kiszámítható kell legyen. Az érzés itt második helyen áll. Ezt lehetne nevezni férfiúi megközelítésnek. Más emberek inkább szív szerint reagálnak. Amikor egy problémával szembesülnek, akkor azonnal és lelkesen fognak hozzá a megoldáshoz. Az ilyeneknél a gondolkozás meg számítás nem a fontosabbik rész. Ez lenne a női megközelítés. Ez a minta a döntéshozatalban is látható.
A következő példával meg is világíthatom egy tervezet készítésének az esetében. Kezdeményezés történt egy pszichiátriai betegeknek számára szolgáló otthon létrehozására. A helyszín Románia. Komoly támogatást lehetne kapni egy holland csoporttól. A romániai kezdeményezők nagy lendülettel próbálnak megírni egy tervezetet. Ez a nőinek is nevezhető hozzáállás a hit, remény és szeretet érzelmein alapszik. De a támogatók állandóan pontos számításokat kérnek, vagyis időben, anyagban, működésben és feltételekben gondolkoznak. Holland értelmezés szerint érthető a magatartásuk, de ebben az esetben szerintünk is túlzásba viszik a követelményeket. Ugyanis az a férfiúi megközelítés‚ hogy minden kiszámítható, az adott romániai helyzetben nem működik. Tehát látszik a különbség a lelki és a materiális megközelítés között. A férfiúi módszernél fontosnak tűnik a számítás és az ellenőrzés. Ugyanakkor ezeknek alapján tetten érhetjük a hatalmaskodást, hogy mindent kézben akarnak tartani. Így nincs helye a lelkiségnek. Végül megtörtént az, hogy a lelkes kezdeményezők belefáradtak az együttműködésbe, csalódást éreztek és elveszítették a buzgóságukat. Kihívást jelent tehát az, hogy ezt a kétféle megközelítést/hozzáállást ‘összehozzuk’. Mert mindkettőre szükségünk van, csak a lelkiségnek is teret kell adni. Persze, hogy sokszor nehéz, amikor ki kell engedni dolgokat a kezünkből, és közben hinni kell a sikerben. A megoldáshoz bizalom kell meg odaadás.
A világ feminizálása ugyan szép távlatokat mutat, de ennek csak akkor van értelme, ha ez azt jelenti, hogy a lelkiség több teret nyerhet a világban. Azt is meg lehetne kérdezni, hogy nőtt-e a lelkiség a politikában, amióta a nők is részt vesznek a politikai életben? Mert a politika területén erre nagy szükség van. A lelkiséget meg lehet tanulni és tanítani is kell. Lelkiség ott volt és van, ahol az emberek egymásnak szolgálnak és nem egymás fölött uralkodnak. A lelkiség jelenlétére és az anyagi számításra egyformán szükség van, akárcsak a szívre és a fejre. Az érzelem és a gondolat nem nélkülözheti egymást...
Figyeljünk arra, hogy a női és a férfiúi lényeg kiegészítse egymást a világ dolgainak intézésében. Ezért jobban kellene értékeljük egymás lelkiségét, erről ne hallgassunk és magunkba se fojtsuk vissza. Bátor és nyílt hozzáállással kerüljön sor a lelkiség felértékelésére. A lelkiség minden szinten az Isten dicsőségét és az ember épülését kell szolgálja, illetve munkálja.
Hannie Hermán Mostert
(Elhangzott az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának október 7-én tartott közmeghallgatásán. )
Keresztyénként próbálom hinni azt, ami írva van a Bibliában. “Kezdetben Isten teremtette az eget és a földet. A föld kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1,2). A lélek az nem valami anyagi, hanem valami transzcendentális, egy erő, egy energia, amely éltet: “Isten teremtette az embert az ő képére, férfiúvá és asszonnyá teremtette őket” (1Móz 1,27). „És az Úr Isten formálta az embert a földnek porából és lehellette az ő orrába az élet lehelletét. Így lett az ember élő lélekké” (1 Móz 2,7). Ez számunkra misztérium.
Kiindulásom pontja nem is lehet más, mint az, hogy: Isten mindeneknek a forrása. Honnan lehet tehát megismerni az Ő lelkét? A Biblia válasza: a Lélek gyümölcseiről. Ott, ahol szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség található, ott van az Ő Lelke (Gal 5,22). Ezek az értékek minden ember természetében és viselkedésében változást hozhatnak. A lélek nem tesz különbséget az ember, vagyis a férfiú és az asszony között. Ezekre a gyümölcsökre úgy tekintünk, mint olyan személyhez kötődő termékekre, amelyek hatni fognak a különféle környezetekben.
A nők és a lelkiség
Azt mondják, hogy a nők jobban érzékelik a lelkiséget, mint a férfiak. Azt is mondják, hogy a nők másképpen kapcsolódnak a valósághoz. Vagy: az asszonyok jobban látogatják az istentiszteleteket, mint a férfiak. Tény, hogy az asszonyok vannak többségben a beteggondozás, a szegényekkel való törődés, a gyengék felkarolásának és a gyermeknevelés területein. A nőknek nagy szerepe van a hit átadásában és a hithez fűződő értékek és normák megélésében. Sokszor elhangzik, hogy a kommunikációban a nők inkább az érzelmeknek adnak több helyet, de vajon az is fennáll, hogy a férfiak a gondolkozásban töltenek be nagyobb szerepet?
A következő példával arra szeretnénk rámutatni, hogy hogyan különbözik egymástól a valóság megközelítése. Egy leányka a barátnőjével eltulajdonította valakinek a javait és később üzletekből is lopott, amíg a rendőr rajta kapta őket. A rendőrségre jutottak. Onnan szóltak haza a szülőknek, hogy menjenek a gyerekeikért. Majd otthon az apa úgy reagált a történtekre, hogy elmagyarázta a törvényt és végül azt mondta: „Ez szégyen és majd még börtönbe kerülhetsz, ha...” Az apa így gondolt a hírnévre, a kiváltó okra és következményeire. Az anya nagyon búsult és a lányával visszahúzódott, hogy Isten előtt tárják fel szívüket, vallják meg bűneiket, és kérjenek bocsánatot és segítséget ahhoz, hogy a kislány többet ne csináljon ilyesmit. Nyilvánvaló, hogy az édesanya lelkülete inkább az Istentől való függőségre hivatkozott, míg az apa a törvényre. Negyven évvel később az egykori lány elmondta, hogy mennyire hathatós volt ez a női megközelítés az ő lelke számára.
Azt hiszem, hogy ezek a szerepek egy tradicionálisabb képet mutatnak arról, hogy hogyan szoktunk nézni a női meg férfiúi lelkiségre. Azt hiszem, hogy ezek a szerepek teljes mértékben cserélődnek is, sőt gyakran változnak. A női és férfiúi tulajdonságok nem véglegesek, hanem rugalmasok és dinamikusak. Inkább beszéljünk női és férfiúi /puha-kemény/ alpha-betha tulajdonságokról.
Vannak, akik inkább racionálisan kommunikálnak, minden kell találjon, minden konkrét és kiszámítható kell legyen. Az érzés itt második helyen áll. Ezt lehetne nevezni férfiúi megközelítésnek. Más emberek inkább szív szerint reagálnak. Amikor egy problémával szembesülnek, akkor azonnal és lelkesen fognak hozzá a megoldáshoz. Az ilyeneknél a gondolkozás meg számítás nem a fontosabbik rész. Ez lenne a női megközelítés. Ez a minta a döntéshozatalban is látható.
A következő példával meg is világíthatom egy tervezet készítésének az esetében. Kezdeményezés történt egy pszichiátriai betegeknek számára szolgáló otthon létrehozására. A helyszín Románia. Komoly támogatást lehetne kapni egy holland csoporttól. A romániai kezdeményezők nagy lendülettel próbálnak megírni egy tervezetet. Ez a nőinek is nevezhető hozzáállás a hit, remény és szeretet érzelmein alapszik. De a támogatók állandóan pontos számításokat kérnek, vagyis időben, anyagban, működésben és feltételekben gondolkoznak. Holland értelmezés szerint érthető a magatartásuk, de ebben az esetben szerintünk is túlzásba viszik a követelményeket. Ugyanis az a férfiúi megközelítés‚ hogy minden kiszámítható, az adott romániai helyzetben nem működik. Tehát látszik a különbség a lelki és a materiális megközelítés között. A férfiúi módszernél fontosnak tűnik a számítás és az ellenőrzés. Ugyanakkor ezeknek alapján tetten érhetjük a hatalmaskodást, hogy mindent kézben akarnak tartani. Így nincs helye a lelkiségnek. Végül megtörtént az, hogy a lelkes kezdeményezők belefáradtak az együttműködésbe, csalódást éreztek és elveszítették a buzgóságukat. Kihívást jelent tehát az, hogy ezt a kétféle megközelítést/hozzáállást ‘összehozzuk’. Mert mindkettőre szükségünk van, csak a lelkiségnek is teret kell adni. Persze, hogy sokszor nehéz, amikor ki kell engedni dolgokat a kezünkből, és közben hinni kell a sikerben. A megoldáshoz bizalom kell meg odaadás.
A világ feminizálása ugyan szép távlatokat mutat, de ennek csak akkor van értelme, ha ez azt jelenti, hogy a lelkiség több teret nyerhet a világban. Azt is meg lehetne kérdezni, hogy nőtt-e a lelkiség a politikában, amióta a nők is részt vesznek a politikai életben? Mert a politika területén erre nagy szükség van. A lelkiséget meg lehet tanulni és tanítani is kell. Lelkiség ott volt és van, ahol az emberek egymásnak szolgálnak és nem egymás fölött uralkodnak. A lelkiség jelenlétére és az anyagi számításra egyformán szükség van, akárcsak a szívre és a fejre. Az érzelem és a gondolat nem nélkülözheti egymást...
Figyeljünk arra, hogy a női és a férfiúi lényeg kiegészítse egymást a világ dolgainak intézésében. Ezért jobban kellene értékeljük egymás lelkiségét, erről ne hallgassunk és magunkba se fojtsuk vissza. Bátor és nyílt hozzáállással kerüljön sor a lelkiség felértékelésére. A lelkiség minden szinten az Isten dicsőségét és az ember épülését kell szolgálja, illetve munkálja.
Hannie Hermán Mostert
(Elhangzott az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának október 7-én tartott közmeghallgatásán. )
Ant-i bibliahét
“Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.” (Lk 18,16). Első alkalommal szervezték meg a Vakációs Bibliahetet az Ant-i Református Egyházközségben (Bihari egyházmegye) augusztus folyamán. 18. számunk címoldalán a főszereplők: az Ant-i gyerekek szerepeltek.
Magyarok az ötödik kontinensen
Bába Szilvia művelődésszervezővel, a Magyar Kultúra Alapítvány (MKA) értékesítési vezetőjével az ausztráliai magyarokról, a nyugati és a kárpát-medencei magyarok közötti hídépítésről beszélgettünk lapunk idei 18. számában.
Igéről és keresztyénségről az Európai Parlamentben
Rendhagyó eseményekre került sor december 9-10-én az Európai Parlamentben. A Biblia éve jegyében nemzetközi Biblia-kiállítást, másnap pedig Kereszténység és Európa címen ökumenikus konferenciát tartottak. (Részletes beszámolónk a Harangszó 2009/2. /januári második/ számában)
Gyászjelentés
Tisztelettel közöljük, hogy életének 90. évében, 2009 december 1-jén elhunyt Nt. Sántha Pál, nyugalmazott református lelkipásztor.
Mintegy 47 évi szolgálata idején esperes volt a Szilágysomlyói Egyházmegyében, püspökhelyettes a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Szolgálatának utolsó részében a Nyugdíjpénztárnak volt igazgatója 15 éven keresztül. Temetése december 5-én pénteken délután 14 órától volt Zilahon, a református ravatalozóból.
Nyugdíjintézet (református.ro)
Mintegy 47 évi szolgálata idején esperes volt a Szilágysomlyói Egyházmegyében, püspökhelyettes a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Szolgálatának utolsó részében a Nyugdíjpénztárnak volt igazgatója 15 éven keresztül. Temetése december 5-én pénteken délután 14 órától volt Zilahon, a református ravatalozóból.
Nyugdíjintézet (református.ro)
Imahét a Krisztus-hívők egységéért
2009. január 18-25.
„... legyenek eggyé kezedben.” (Ez 37,17)
1. nap
Keresztyén közösségek szemtől szemben a régi és az új megosztottságokkal
Ez 37,15-1; 22-24a Eggyé a kezedben
Zsolt 103,8-13; 18 Irgalmas és kegyelmes az Úr ...
1Kor 3,3-7; 21-23 Irigység s viszálykodás van közöttetek…
Jn 17,17-21 Hogy mindnyájan egyek legyenek…
2. nap
Keresztyének szemtől szemben a háborúval és az erőszakkal
Ézs 2,1-4 Hadakozást többé nem tanul
Zsolt 74,18-23 Szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre
1Pt 2,21-25 Az ő sebei által gyógyultatok meg
Mt 5,38-48 Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket
3. nap
Keresztények szemtől szemben a gazdasági igazságtalansággal és a szegénységgel
3 Móz 25,8-14 Fölszabadító örömünnep
Zsolt 146 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak
1Tim 6,9-10 Minden rossznak gyökere a pénz szeretete
Lk 4,16-21 Szabadítás, mint Jézus és az Úr kedves esztendeje
4. nap
Keresztyének szemtől szemben a környezeti válságokkal
1Móz 1,31-2,3 Látta Isten, hogy minden amit alkotott, igen jó
Zsolt 148,1-5 Ő parancsolt, és azok létrejöttek
Rm 8,18-23 A teremtés átalakulása
Mt 13,31-32 A mustármag kisebb minden magnál
5. nap
Keresztények szemtől szemben a hátrányos megkülönböztetéssel és a társadalmi előítéletekkel
Ézs 58,6-12 Ne zárkózz el testvéred elől
Zsolt 133 Mily szép, ha egyetértésben élnek a testvérek
Gal 3,26-29 Mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban
Lk 18,9-14 Az elbizakodott ember igaznak tartja magát
6. nap
Keresztyének szemtől szemben a betegséggel és a szenvedéssel
2Kir 20,1-6 Emlékezz rám, Ó Uram!
Zsolt 22,1-11 Miért hagytál el engem?
Jak 5,13-15 A hitből való imádság megszabadítja a szenvedőt
Mk 10,46-52 Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?”
7. nap
Keresztények szemtől szemben a vallási sokszínűséggel
Ézs 25,6-9 Itt van az Úr, benne reméltünk.
Zsolt 117,1-2 Dicsérjétek az Urat mind, ti nemzetek.
Rm 2,12-16 A törvénynek ... a megtartója igazul meg.
Mk 7,24-30 Ezekért a szavakért az ördög leányodat elhagyta.
8. nap
A keresztyén remény hirdetése egy megosztott világban
Ez 37,1-14 Felnyitom sírjaitokat
Zsolt 104,24-34 Megújítod a föld színét
Jel 21,1-5a Újjáteremtek mindent
Mt 5,1-12 Boldogok vagytok…
(Imaheti összeállításunk a Harangszó újévi számának 5. oldalán olvasható)
2008. december 28., vasárnap
Mi Atyánk
Mi Atyánk! - Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, testvérek vagyunk, mert kezed és Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással. Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még álmodni az idők végezetéig - érettük és mindannyiunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak fele-barátai szép rendelésed szerint, hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk hozzád: Mi Atyánk!Aki a mennyekben vagy - És mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, s már a kék ég ragyogása sem ugyanaz felettünk, és mert leszegzett tekintettel örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk, és mivel belénk oltottad a gyönyörű istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, valamint a honvágyat, mely végtelen otthonod felé űz ősidők óta, hogy Benned találjon enyhületet ajzott szívünk, ezért kitárjuk feléd egész személyes létünket, s hívunk magunkhoz: Aki a mennyekben vagy.
Szenteltessék meg a te neved - mert olyan helyeken élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval, előítélettel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, és mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban és a hitvesi ágyban - s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként milliókra, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon - ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet közöttünk!
Jöjjön el a te országod! - mivel pedig újra éket vert közénk a lelkek alján lopakodó bizalmatlanság, és ismét gyanakvóan nézünk egymásra - tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől-lelkestől nyugalmunk lehet - hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: jöjjön el a te országod!
Legyen meg a te akaratod! - S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, s a profitéhség delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, maradék erőnkkel felfohászkodunk: legyen meg a te akaratod! Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket… és ne vigy minket kísértésbe! - Minthogy leginkább csak akkor szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk veszélyben forognak, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és magyar hazánk ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ez elég: nekem így jó, ahogy van, s nem veszik észre, hogy közben áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, s mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közös bűneink sokasodó terhét - ezért kiáltunk hozzád: ne vígy minket kísértésbe!
De szabadíts meg a gonosztól! - s mert rajtunk még a szolgalelkűség árnya, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve tőled, fohászkodunk hozzád, s kérünk, adj jó előmenetelt, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk kicsit több öröm, ezért szólunk így hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké - és mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, a népek és népünk országnyi emelkedésében, teljes szívvel, reménységgel valljuk: tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség - így várjuk és munkáljuk a te országod növekedését közöttünk, s ezért magunkat neked felajánlva, szeretnénk élni hazánk, házunk, egyházunk közösségében nemzedékről-nemzedékre jó békességben - evégre mondjuk el naponta mindezt bizalommal neked, jövőt hozó, irgalmas és szerető Atyánknak, a Jézus Krisztus nevében, aki megtanított minket így imádkozni a Lélek által. Ámen.
(Elhangzott a Kossuth Rádió Református Félórájában)
Vendégjárás Érsemjénben
November első hetében három alkalommal is vendégeket köszönthettünk az érsemjéni gyülekezetben.
Hatodikán templomunkban tartotta kihelyezett havi adminisztrációs gyűlését a Debreceni Egyházmegye lelkészi kara. Derencsényi István esperes vezetésével 24 lelkipásztor látogatta meg gyülekezetünket. A tizenharmadik zsoltár alapján Igét hirdetett Nagy Gabriella kórházlelkész. Alulírott bemutatta a gyülekezetet, templomot, ismertetve egyházunk múltját és jelenét. A lelkészi kar megtekintette Kazinczy Ferenc emlékművét, majd meglátogatta a Kazinczy-Fráter-Csiha emlékházat. A Csiha emlékszobában koszorút helyeztek el az egy éve elhunyt püspök emlékére. Az együttlét az érmihályfalvi Kincs vendéglőben szeretetvendégséggel zárult.
November 7-én észak-ír vendéget köszönthettünk. Az újsemjéni templom építésében oroszlánrészt vállaló Norman McKinney látogatott hozzánk. Vendégünk örömmel tapasztalta, hogy a templom felépítése után a szórványban is beindult az egyházi élet és vasárnapról-vasárnapra egyre többen látogatják az istentiszteleti alkalmakat. Hálaadással köszöntük meg ismét, a nekünk nyújtott támogatást, Isten áldását kérve vendégünk és otthoni gyülekezete további életére és munkásságára.
November 9-én vasárnap, a Debrecen-Józsa-i Egyházközség lelkésze és hat tagja látogatott meg bennünket. A két gyülekezet között testvérgyülekezeti kapcsolatot építettünk ki. Vendégeink egy faragott emléktáblát hoztak ajándékba, ami egy kelyhet ábrázol, rajta ezzel a felirattal: Csiha Kálmán Gyülekezeti Ház. Ennek előzményeként idei első presbiteri gyülésünkön Fülöp János lelkész javaslatára a presbitérium elfogadta, hogy visszakapott fiúiskolánkat Csiha püspök emlékére gyülekezeti házzá nevezzük ki, ahol egyébként ő maga is számos alkalommal megfordult, különösképpen a nyári gyermekbibliahetek alkalmain szolgálva, alkalmanként több, mint száz gyermek jelenlétében. A Debrecen-Józsa-i gyülekezet lelkipásztora, Mohácsi László a tervről értesülve megígérte, hogy az emléktáblát ők fogják elkészíttetni. A vasárnapi istentisztelet keretében a vendéglelkész igehirdetését hallgatta a gyülekezet, majd ezt követően ugyancsak vendégeink énekkel és verssel örvendeztettek meg bennünket. Élményszámba ment végighallgatni Diószeghy Iván, debreceni színművész Csiha Kálmán-szavalatait. Az együttlét a gyülekezeti házban szeretetvendégséggel zárult.
Hisszük, hogy ezek a találkozások jó szolgálatot tesznek gyülekezeteinknek, az egymás hite általi épülés jegyében.
F. J.
(Megjelent a Harangszó 2008/23. számában)
Hatodikán templomunkban tartotta kihelyezett havi adminisztrációs gyűlését a Debreceni Egyházmegye lelkészi kara. Derencsényi István esperes vezetésével 24 lelkipásztor látogatta meg gyülekezetünket. A tizenharmadik zsoltár alapján Igét hirdetett Nagy Gabriella kórházlelkész. Alulírott bemutatta a gyülekezetet, templomot, ismertetve egyházunk múltját és jelenét. A lelkészi kar megtekintette Kazinczy Ferenc emlékművét, majd meglátogatta a Kazinczy-Fráter-Csiha emlékházat. A Csiha emlékszobában koszorút helyeztek el az egy éve elhunyt püspök emlékére. Az együttlét az érmihályfalvi Kincs vendéglőben szeretetvendégséggel zárult.
November 7-én észak-ír vendéget köszönthettünk. Az újsemjéni templom építésében oroszlánrészt vállaló Norman McKinney látogatott hozzánk. Vendégünk örömmel tapasztalta, hogy a templom felépítése után a szórványban is beindult az egyházi élet és vasárnapról-vasárnapra egyre többen látogatják az istentiszteleti alkalmakat. Hálaadással köszöntük meg ismét, a nekünk nyújtott támogatást, Isten áldását kérve vendégünk és otthoni gyülekezete további életére és munkásságára.
November 9-én vasárnap, a Debrecen-Józsa-i Egyházközség lelkésze és hat tagja látogatott meg bennünket. A két gyülekezet között testvérgyülekezeti kapcsolatot építettünk ki. Vendégeink egy faragott emléktáblát hoztak ajándékba, ami egy kelyhet ábrázol, rajta ezzel a felirattal: Csiha Kálmán Gyülekezeti Ház. Ennek előzményeként idei első presbiteri gyülésünkön Fülöp János lelkész javaslatára a presbitérium elfogadta, hogy visszakapott fiúiskolánkat Csiha püspök emlékére gyülekezeti házzá nevezzük ki, ahol egyébként ő maga is számos alkalommal megfordult, különösképpen a nyári gyermekbibliahetek alkalmain szolgálva, alkalmanként több, mint száz gyermek jelenlétében. A Debrecen-Józsa-i gyülekezet lelkipásztora, Mohácsi László a tervről értesülve megígérte, hogy az emléktáblát ők fogják elkészíttetni. A vasárnapi istentisztelet keretében a vendéglelkész igehirdetését hallgatta a gyülekezet, majd ezt követően ugyancsak vendégeink énekkel és verssel örvendeztettek meg bennünket. Élményszámba ment végighallgatni Diószeghy Iván, debreceni színművész Csiha Kálmán-szavalatait. Az együttlét a gyülekezeti házban szeretetvendégséggel zárult.
Hisszük, hogy ezek a találkozások jó szolgálatot tesznek gyülekezeteinknek, az egymás hite általi épülés jegyében.
F. J.
(Megjelent a Harangszó 2008/23. számában)
Újévi Harangszó (2009/1.)
A lap Wass Albert: Újévi üzenet című, 1970-ben született, de máig aktuális írásával kíván boldog új esztendőt olvasóinak.
Szintén a címoldalon olvasható Csűry István helyettes püspök újévi imája. Rövid részlet az írásból: „Add kegyelmeddel a ránk következő újesztendő napjait úgy, hogy megszégyenüljünk kételkedésünkben és kishitűségünkben, hogy megbátorodjunk félelmünkben és erősek legyünk mások javára is.”
A Szegletkő-rovatban ezúttal Ravasz László a hazáért mondott imája és a Magyar református hitvallások című sorozat befejező része olvasható.
A Harangszó idei első száma közli az a január 18-25. között tartandó ökumenikus imahét igéi programját, valamint az imahetek eddigi vezérigéit.
Elekes Árpád lelkipásztortól búcsúztak Vöröscsárdán. A gyászszertartásról Szakmáry Károly számol be, röviden ismertetve a szórványlelkész életútját. A lap beszámol a Nagyváradon tartott kétnapos családkonferenciáról, valamint az érmindszenti és váradi Ady-ünnepségekről. A Presbiter rovatban tudósítások olvashatók a Szatmári az Zilahi és az Aradi Egyházmegye presbitertalálkozóiról.
A Mozaik-oldalon Ablonczy Bálint a Biblia évét értékeli, az Olvasólámpában Eszenyeiné dr. Széles Mária Értelem és bizalom című munkájának második kötetét Pálfi József mutatja be. A Postaláda rovatban ezúttal Kovács Éva mezőtelki olvasónk írását közli a lap. A Hírvivő a hadadi bibliavetélkedőről és a zilahi nőszövetségi találkozóról tudósít. Az Idézőjelben ezúttal Tőkés László gondolata olvasható.
A Harangszó újévi száma Wass Albert (Ébredj, magyar!) és Csákváry Zoltán (Újévi imádság) egy-egy versét közli.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.
Szintén a címoldalon olvasható Csűry István helyettes püspök újévi imája. Rövid részlet az írásból: „Add kegyelmeddel a ránk következő újesztendő napjait úgy, hogy megszégyenüljünk kételkedésünkben és kishitűségünkben, hogy megbátorodjunk félelmünkben és erősek legyünk mások javára is.”
A Szegletkő-rovatban ezúttal Ravasz László a hazáért mondott imája és a Magyar református hitvallások című sorozat befejező része olvasható.
A Harangszó idei első száma közli az a január 18-25. között tartandó ökumenikus imahét igéi programját, valamint az imahetek eddigi vezérigéit.
Elekes Árpád lelkipásztortól búcsúztak Vöröscsárdán. A gyászszertartásról Szakmáry Károly számol be, röviden ismertetve a szórványlelkész életútját. A lap beszámol a Nagyváradon tartott kétnapos családkonferenciáról, valamint az érmindszenti és váradi Ady-ünnepségekről. A Presbiter rovatban tudósítások olvashatók a Szatmári az Zilahi és az Aradi Egyházmegye presbitertalálkozóiról.
A Mozaik-oldalon Ablonczy Bálint a Biblia évét értékeli, az Olvasólámpában Eszenyeiné dr. Széles Mária Értelem és bizalom című munkájának második kötetét Pálfi József mutatja be. A Postaláda rovatban ezúttal Kovács Éva mezőtelki olvasónk írását közli a lap. A Hírvivő a hadadi bibliavetélkedőről és a zilahi nőszövetségi találkozóról tudósít. Az Idézőjelben ezúttal Tőkés László gondolata olvasható.
A Harangszó újévi száma Wass Albert (Ébredj, magyar!) és Csákváry Zoltán (Újévi imádság) egy-egy versét közli.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.
Beköszöntő
Szeretettel köszöntjük a 2009-ben huszadik évfolyamába lépő Harangszó olvasóit, a lap rég várt, kért, óhajtott internetes oldalán!
2008 már annak a jegyében telt el, hogy előkészítsük a lap internetes változatát. Végül, nem kevés töprengést, megbeszélést, kezdeményezést követően a költséghatékony megoldást választottuk.
Az egyházi sajtóban nem ismeretlen a világhálón való jelenlét. Ma már csak abban van jobbára különbség, hogy ki jobban, ki kevésbé jól használja ki a technikai és kommunikációs fejlődés nyújtotta lehetőségeket. A Harangszó járt úton halad tehát, amikor internetes tartalma is kínál olvasóinak, illetve ily módon is megkísérli bővíteni olvasói táborát. Az erdélyi egyházi médiában a Kis Tükör (http://kistukor.blog.com/) és az Agnus Rádió (http://agnusradio.blogspot.com/) indított pár héttel ezelőtt önálló internetes oldalt, ne feledjük a két „nagyot”: az Erdélyi Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház honlapjait sem, melyek naponta frissített tartalmat kínálnak. De ha áttekintünk egy kissé a „szomszédba”, az Evangélikus Egyház is korszerű, megújított honlappal jelentkezett nemrég: (http://www.evangelikus.hu/).
Nem a lap nyomtatott verzióját kínáljuk itt olvasásra, hanem élni kívánunk a nagyobb terjedelem és a gyorsabb közlés nyújtotta lehetőségekkel. A 8 oldalas kis lapból nem egyszer kiszoruló vagy anyagbőség miatt megjelenésükre sokáig váró képek, szövegek a Harangszó internetes oldalán „biztos menedékre”, gyors közlésre találhatnak.
Fábián Tibor, felelős szerkesztő2008 már annak a jegyében telt el, hogy előkészítsük a lap internetes változatát. Végül, nem kevés töprengést, megbeszélést, kezdeményezést követően a költséghatékony megoldást választottuk.
Az egyházi sajtóban nem ismeretlen a világhálón való jelenlét. Ma már csak abban van jobbára különbség, hogy ki jobban, ki kevésbé jól használja ki a technikai és kommunikációs fejlődés nyújtotta lehetőségeket. A Harangszó járt úton halad tehát, amikor internetes tartalma is kínál olvasóinak, illetve ily módon is megkísérli bővíteni olvasói táborát. Az erdélyi egyházi médiában a Kis Tükör (http://kistukor.blog.com/) és az Agnus Rádió (http://agnusradio.blogspot.com/) indított pár héttel ezelőtt önálló internetes oldalt, ne feledjük a két „nagyot”: az Erdélyi Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház honlapjait sem, melyek naponta frissített tartalmat kínálnak. De ha áttekintünk egy kissé a „szomszédba”, az Evangélikus Egyház is korszerű, megújított honlappal jelentkezett nemrég: (http://www.evangelikus.hu/).
Nem a lap nyomtatott verzióját kínáljuk itt olvasásra, hanem élni kívánunk a nagyobb terjedelem és a gyorsabb közlés nyújtotta lehetőségekkel. A 8 oldalas kis lapból nem egyszer kiszoruló vagy anyagbőség miatt megjelenésükre sokáig váró képek, szövegek a Harangszó internetes oldalán „biztos menedékre”, gyors közlésre találhatnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)